Kásler Miklóstól kérjük, hogy mindenki kapjon támogatást az önálló és méltó élethez

Tisztelt Kásler Miklós miniszter úr!

Alulírott fogyatékossággal élő emberek, gondozásra szoruló idős emberek, az őket gondozó családtagjaik, és az őket képviselő szervezeteik nyomatékosan kérjük Öntől, hogy a jelenlegi költségvetés újratervezése során, és a készülő 2021-es költségvetési törvény tervezésekor a fogyatékossággal élő emberekért, a gondozásra szoruló idős emberekért, az őket gondozó családtagjaikért és a szociális szakemberekért felelős miniszterként tegyen azért, hogy végre minden rászoruló kapjon támogatást az önálló, méltó emberi élethez. Bővítsék ki a házi segítségnyújtást és a támogató szolgálatokat, és tekintsék elsődleges feladatuknak a rendszerben dolgozó, áldozatos munkát végző szakemberek bérrendezését is!

Ahogy arra 2019 nyarán és karácsonyán több ízben is felhívtuk a Minisztérium figyelmét, több mint félmillió magyar állampolgár szorul segítségre a mindennapi önálló életvitelében az egészségi állapota vagy fogyatékossága miatt. A fogyatékossággal élő gyermekeiket vagy éppen gondozásra szoruló idős szüleiket otthon gondozó családtagok és az általuk ápoltak teljesen kiszolgáltatott helyzetben élnek, de a családjuk nélkül, önállóan élő felnőtt fogyatékos emberek sincsenek jobb helyzetben. Az őket segíteni hivatott szolgáltatások hiányoznak, pedig ezen szolgáltatások alapszintű bővítése hozzávetőlegesen 60-70 milliárd forintból megoldható lenne.

A jelenlegi járványhelyzet fájdalmasan megmutatja mindenki számára, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben vannak azok a családok, akik az év minden napján a négy fal közé szorulnak. Az egyébként is legkiszolgáltatottabb családok és szakemberek pedig még súlyosabb helyzetbe kerülnek a kritikus állapotok miatt. A jelenlegi társadalmi és gazdasági válság még egyértelműbben rámutat arra, hogy milyen emberfeletti erőfeszítést jelent az a 24 órás szolgálat, a teljes izolációban végzett, megfizetetlen gondoskodási munka, amelyet az otthonápoló családtagok évtizedek óta látnak el. Jól láthatóvá válik ebben a válságban, hogy mi történik akkor, ha az állam magára hagyja a rászoruló polgárait, nem biztosít kellő szociális és egészségügyi szolgáltatásokat. Jelenleg olyan ápolók és szociális szakemberek látják el a kiszolgáltatott, rossz egészségügyi állapotban levő embereket, akiknek a fizetése a létminimumot sem biztosítja. A gondoskodási válság kibontakozóban van, és azonnali lépéseket tesz szükségessé.

2019 júniusában azért indítottuk el a Lépjünk, hogy léphessenek! Egyesülettel közös kampányunkat, hogy az érintettek végre valódi segítséget kapjanak. Több, mint 13 ezer állampolgár, 19 érintetti szervezet, továbbá az ELTE Társadalomtudományi és Gyógypedagógiai Kara is támogatta a petíciónkat, amelyben azt kértük Öntől, mint a felelős minisztertől, hogy alakítsanak ki egy hatékony szociális alapellátási rendszert, amely:

• rugalmas, hétvégén és a nap 24 órájában elérhető;
• területileg kiegyenlített, lefedi az ország egész területét;
• ahol megbecsült, jól megfizetett, felkészített személyi segítők látják el a szükséges feladatokat;
• és amely az érintettek számára elérhető, megfizethető.

A kampányunk szakmai anyagából kiderült, hogy a törvény szerint járó alapellátások (házi segítségnyújtás és támogató szolgálat) nem jutnak el valójában az érintettekhez, a szolgáltatási rendszer óriási forráshiánnyal küzd. A házi segítségnyújtás a potenciális célcsoport 5-6 %-át, a támogató szolgálat pedig 12%-át éri el, akkor is csak hétköznap, 8-16 óra között. Így nem jelentenek valós segítséget. (csatoljuk az önök által 2019. október 10-én átvett petíciót és a szakmai koncepciót.)

Majd 2019 decemberében ismét kértük a Minisztériumot, hogy az év végi költségvetési forrásokból szánjon arra 60-70 Milliárd forintot a magyar állam, hogy az a félmillió magyar állampolgár is méltó emberi életet élhessen, akiknek ehhez állami, szociális ellátásra van szüksége. Jeleztük, hogy ahhoz képest, hogy a korábbi évben, 2018. december 23-án, egy nap alatt ennél nagyobb összeget költött el a kormányzat egyéb célokra, úgy gondoljuk, hogy reális és méltányos kérés a több százezer segítségre szoruló magyar állampolgár részéről az, hogy az újratervezett 2020-as költségvetésbe és a 2021. évi költségvetési törvénybe végre kerüljön be a két nevezett szociális alapszolgáltatás valódi működtetéséhez szükséges költségvetési fedezet.

Most pedig, a jelenlegi válsághelyzetben minden eddiginél egyértelműbbé vált: nem tűr halasztást a szociális szolgáltatási rendszer azonnali megerősítése, a költségvetési források átcsoportosítása a rászorulók és az őket gondozók megsegítésére.

A legfrissebb kutatás szerint a házi segítségnyújtás 95 ezer főt ért el 2017-ban, az érintettek tizedét. Az állami finanszírozás 2013-ban csökkent, azóta stagnál. A HÁZI SEGÍTSÉGNYÚJTÁS olyan fokú bővítése, mely a jelenlegi szolgáltatási színvonalon, de legalább minden jogosulthoz eljutna, és azt az érintettek este és hétvégén is igénybe vehetnék, 18,1 milliárd forint többletet jelentene az állami költségvetésben. Ez még akkor is igaz, ha a jelenleg őket gondozók szinte egyáltalán nem tudnak vagy nem szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra.

A TÁMOGATÓ SZOLGÁLATOK hasonló, alacsony fokú bővítése, azaz olyan jellegű kapacitásnövelése, amivel csak a jelenleg is jogosult fogyatékossággal élők családjaihoz jutna el a szolgáltatás, jelenlegi intenzitási szinten, de 24 órában elérhető módon, az pedig 43,3 milliárd forint költségvetési forrást jelentene hozzávetőlegesen.

ÖSSZESSÉGÉBEN tehát 61,4 milliárd forintból érdemi segítséget lehetne nyújtani az otthonápoló családoknak, akiknek így este és hétvégén is lenne lehetősége segítséget kérni a 24 órában elérhető személyi segítőktől.

Üdvözöljük miniszter úr 2020. március 25-i, az otthonápolók megsegítését célzó Intézkedési Tervének megszületését, annak céljaival egyetértünk, de ahogy arra az otthonápoló családok Önnek küldött nyílt levelükben is felhívták a figyelmét, költségvetési plusz forrás nélkül az önkormányzatok nem tudják ellátni a rájuk terhelt plusz feladatokat. Ismételten kérjük tehát, rendeljen a felelős minisztérium forrást is a szükséges feladatok ellátásához.

Fenti kérelmünket Rétvári Bence államtitkár személyesen vette át a Parlamentben decemberben, azon ígérettel, hogy lépéseket fog tenni érdekünkben, és januárban válaszolni fog a Minisztérium a petíciónkra. Válasz azonban máig nem érkezett.

Ezért ismételten kérjük, hogy most, a szociális válság kezelése idején, a költségvetés újratervezésekor legyen prioritás a felelős miniszter számára az, hogy kapjanak érdemi segítséget a fogyatékossággal élők, egészségügyi állapotuk miatt segítségre szorulók, otthonápoló családtagok, illetve szociális szakemberek. Kérjük, hogy szánjon arra a minisztérium költségvetési forrást, hogy a házi segítségnyújtást és a támogató szolgálatokat valóban kibővítsék, illetve a rendszerben dolgozó, áldozatos munkát végző szakemberek bérrendezése megtörténjen!

Társaság a Szabadságjogokért (TASZ)

Gondoskodás Gyermekeinkért Alapítvány

Egyesület az Inklúzióért

„Életet az éveknek” Országos Szövetség

Nyugdíjasklubok Életet az Éveknek Területi Egyesülete Budapesti szervezete

Völgyzugolyház Alapítvány

Önállóan Lakni Közösségben élni Csoport

Szociális Ágazatban Dolgozók Szakszervezete (SZÁD)