Kazai Anita - Akar kísérleti nyúl lenni? - A kozmetikumok és az egészség

A fej

Darai Irén korán kezdett őszülni, ezért az asszonynak azt tanácsolták barátai, festesse be a haját. Már a második alkalom után zúgott, sistergett a füle, és szorító, égető fájdalmat érzett a tarkójánál. Valószínűleg hallójárat-gyulladása lett, ami a hajfesték és a hajlakkok használatának egyik mellékhatása, de ekkor még győzött a hiúság, és az asszony az elkövetkező két évben összesen tízszer festette be haját. Azonban panaszai fokozódtak és kiterjedtek, végül kiderült, hogy nehézfémmérgezése van: hajszálaiban ugyanazokat a nehézfémeket mutatták ki, mint az általa használt festékben. Irén azóta minden elérhető információnak utánanézett a kozmetikumok lehetséges mellékhatásairól: ma már csak illatanyagmentes mosószappant használ – testápolót és dezodort nem, és az interneten hívja fel a figyelmet e szerek veszélyeire.

A Magyarországon is érvényes uniós kozmetikai direktíva szerint a kozmetikumok gyártói a felelősek a termékeik hatásosságát és az ártalmatlanságukat bizonyító kísérletek elvégzéséért. Ha a használat során problémák merülnek fel, az unió illetékes tudományos bizottsága (SCCP) bekéri a gyártótól a vizsgálati dokumentációt, majd ha minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy az adott szer ártalmas, betiltja azt. A fogyasztók szempontjából jobb lenne, ha a dolog fordítva működne: csak akkor kerülhetne forgalomba egy termék, ha biztos, hogy ártalmatlan. Most ugyanis miután egy anyag gyanússá válik, a legjobb esetben is 8-10 év, mire tiltólistára kerül.

Jelenleg a legnagyobb változások a hajfestékek körül vannak: bár a 80-as évek óta több festékanyagot betiltottak, a piacon maradók is gyanúsak lettek, amikor 2001-ben egy tanulmány felvetette, hogy a hajfestéket használók körében megnő a húgyhólyagrák kockázata. Az uniós tudományos bizottság ekkor elrendelte, hogy a gyártók 2003 szeptember végéig nyújtsák be a festék-alapanyagok biztonsági adatlapját. Kiderült, hogy 22 anyag nem rendelkezik ilyennel, ám a forgalmazásuk csak 2006-tól lett tilos. A kutatási eredmények fényében – 2004-ben a hajfestékek leukémiát okozó hatása merült fel – az SCCP új vizsgálatokat kért a gyártóktól, amelyek feltárhatják a rákkeltő és az ivar-szervrendszerre gyakorolt hatást. Jelenleg a benyújtott anyagok értékelése folyik. Bár a gyártók nem hozzák nyilvánosságra a hatásosságot és veszélytelenséget bizonyító vizsgálataikat, az értékelések eredménye a bizottság honlapján elolvasható.

Közben újabb kutatási eredmények láttak napvilágot: egy tavalyi tanulmány szerint a fodrászok körében gyakoribb a hólyagrák, és 2008-ban az is kiderült, hogy a hajfestéket használók 60%-kal nagyobb eséllyel szenvednek limfómában; különösen azok veszélyeztetettek, akik a ’80-as évek előtt is festették a hajukat, illetve akik sötétebb festékeket használnak.

A hónalj

A festékanyagok mellett a másik veszélyes csoport a tartósítószereké. A gyártók elvárják, hogy egy kozmetikum legalább három évig eltartható legyen: kibírja a szállítást és a hosszú várakozást a polcokon. A triklozán nevű tartósítószert a közelmúltban tiltották be, mert kiderült, hogy nemcsak a káros, hanem a hasznos baktériumokat is elpusztítja. A parabén pedig épp tíz éve borzolja a kedélyeket: egy kutató mellrákos szövetekben felhalmozódva találta meg ezt a tartósítószert. Azóta különböző vizsgálatok erősítették illetve cáfolták meg e hatást, jelezve, hogy távol van még az az idő, amikor kétséget kizárólag biztonságosan használhatjuk a szert.

A (metil-, etil-, butil-, stb.) parabén azért lehet veszélyes, mert hormonhatású vegyület, és a szervezet saját ösztrogénreceptoraihoz kapcsolódva károsíthatja a nemi működést, a termékenységet, az ivarsejteket. Bár egy-egy termék parabéntartalma alacsony, a naponta használt tusfürdő, fogkrém, testápoló, arcápoló, alapozó, púder, szemránckrém, sampon, kondicionáló, bőrfeszesítő, arcszesz és dezodor apró adagjaival éveken, évtizedeken keresztül rengeteget veszünk magunkhoz. Amikor kiderült, hogy bár kozmetikai alapanyag, a parabén nemcsak a felszínen hat, hanem bizonyos formái felszívódnak, az SCCP elrendelte további vizsgálatát.

Az illatok

A színezőanyagok és a tartósítószerek mellett az illatanyagok is veszélyesek lehetnek. Mindhárom csoport leggyakoribb mellékhatása az allergia. Az allergia az ezredfordulóra népbetegség lett, hazánkban a lakosság negyede szenved valamely formájától. Illatanyagot a kozmetikumok fele tartalmaz, a csomagoláson azonban az összetevők között sokszor csak ennyi van feltüntetve: parfüm/fragrance. A parfümök esetenként akár százféle illatanyagból állnak, a 26 legallergizálóbb anyagot 2005 óta Magyarországon is kötelező az összetevők között külön feltüntetni.

Gáspár Ágnes kozmetikus szerint a nők már megtanulták, hogy parfümöt nem szabad közvetlenül a bőrre permetezni, mert annak káros anyagai felgyűlnek, foltokat okoznak a nyakon. Károsnak tartja azt a szokást is, hogy erős dezodorokkal megszüntetjük az izzadást, hiszen a verejtékezésre szükség van. Inkább a szőrtelenítést és a gyakori mosakodást ajánlja. Pfeiffer István bőrgyógyász praxisában nem csak vegyszerek, de növényi anyagok által kiváltott allergiával is találkozik. Tapasztalata szerint azok a szerek, amelyek kémiai szerkezetében úgynevezett „para-állású” oldalláncok vannak, gyakrabban váltanak ki allergiát, és már pár molekula is beindíthatja a túlérzékenységet. Ilyen vegyület a parabén mellett például a fekete festékanyag parafeniléndiamin, és ez a molekulaszerkezet okozza a sumetrolim nevű gyógyszer allergén hatását is. A szakember hozzátette, hogy az allergia olykor nem azonnal, hanem csak évekkel használat után alakul ki, a szervezet azonban bizonyosan azokra az anyagokra válik allergiássá, amelyekkel gyakran találkozik, ám hogy mikor és miért indul be a folyamat, azt nem tudni.

Egyéb veszélyek

„A kozmetikai készítményekben általában olcsó ásványolaj-származékokat (paraffin, vazelin) használnak a jó minőségű növényi zsírok helyett. Ezek, azon túl hogy elzárják a pórusokat, még függővé is teszik a bőrt” – mondja Markovics Vera, a Tudatos Vásárlók Egyesületének kozmetikus szakértője. „Az ásványolaj a bőrnek azt a képességét gátolja, amellyel lélegzik, megköti a nedvességet és méregtelenít. Lassíthatja a sejtek megújulását, ezáltal elősegíti a bőr korai öregedését. Ezen túlmenően bármilyen ásványolaj-származék rákkeltő policiklusos aromás szénhidrogéneket tartalmazhat.” Pfeiffer doktor szerint a száraz bőrűeknek nem árt az ásványi olajok póruseltömő hatása, a zsíros bőrűek azonban ne használjanak ilyet tartalmazó krémeket.

Érdemes még elkerülni a legtöbb samponban, fogkrémben, tusfürdőben megtalálható habképző anyagot, a nátriumlaurilszulfátot – a nátrium angol neve után (sodium) gyakran SLS-nek rövidítik –, amelyet olcsósága miatt használnak. A szer nagyon erősen zsírtalanít, és bár a hajszálat lepucolja, a roppant érzékeny hajas fejbőrt a bőrgyógyász szerint tönkreteheti: a védőrétegétől megfosztott fejbőr vizet veszít, begyullad, korpásodik.

A szabályozás

Egy átlagos nyugati felnőtt naponta kilencféle kozmetikumot használ (ez a cosmeticdatabase.com online adatbázis szerint 126-féle összetevőt jelent). A ruhák, lakásbelsők, autók szinte el sem képzelhetők a kőolajból előállított olcsó és tartós műanyagok, festékek, tisztító- és ápolószerek nélkül. Csakhogy a forgalomban lévő anyagok 80 százalékának nem ismerjük az egészségre gyakorolt hosszú távú hatását, 70 százalékukról pedig azt sem tudjuk, hogyan bomlanak le. Az 1940 és 1980 közötti negyven év alatt a szintetikus kemikáliák termelése a 350-szeresére nőtt, a vegyi anyagok nyolcada a kozmetikumokban kerül felhasználásra.

Magyarországon az unióba lépésig ésszerűbb volt a szabályozás: nem a kozmetikumok gyártóinak kellett beszámolni termékeik hatásairól a forgalomba hozatalkor, hanem állami intézmény vizsgálta azokat még a forgalomba kerülés előtt. Az EU-ban viszont szabadon áramlanak az áruk, és az egységes kozmetikai rendelet végrehajtásáért minden ország úgy felel, ahogy tud. A hazai gyártók az OÉTI-nek (Országos Élelmiszerbiztonsági és Táplálkozástudományi Intézet) nyújtják be a termékeik hatásaival kapcsolatos dokumentációt, de hogy a korábban piacra dobott termékkel kapcsolatban a változtatásokat valóban végre is hajtják-e, azt már senki nem ellenőrzi.

„Szükség esetén megírjuk a cégnek, hogy a terméke jogszerűen nem forgalmazható, mert olyan anyag van benne, amit tilos kozmetikumokban használni – avat be a részletekbe dr. Móréné Horkai Edit, az OÉTI kozmetikai osztályának vezetője. – Azonban a szabályozás túlzott mértékben bízik a gyártók jogkövető magatartásában, és ahogy vannak jó tanulók és rossz tanulók, úgy vannak jól és rosszul teljesítő cégek is. Sőt, olyan termékek is vannak a piacon, amelyek nyilvántartásba sincsenek véve.” A fogyasztókat az OÉTI nem informálhatja arról, mely cégek teljesítenek rosszul: ezt a kozmetikai rendelet külön paragrafusa tiltja meg. A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hivatal, amely arra hivatott, hogy kiszűrje az ártalmas termékeket a piacról, az elmúlt két évben egyetlen ellenőrzést végzett kozmetikumokkal kapcsolatosan: termékösszehasonlító vizsgálatában a vitaminozott kozmetikai krémek minőségét firtatta.

A fogyasztóvédelmi feladatok oroszlánrésze tehát a civilekre hárul. Hogy nem csak magyar, ugyanakkor mennyire súlyos problémáról van szó, arról egy amerikai-svéd közös tanulmány kapcsán nyerhetünk képet:: a megvizsgált kozmetikumok 40 százalékában találtak a szaporodási szervrendszert károsító hatása miatt betiltott ftalátot, amit az összetevőket kötelezően feltüntető termékinformáció nem jelzett. Magyarországon senki nem vizsgálja, hogy egy termékben a feltüntetett anyagokon kívül mi egyéb van.

A gyártók

Természetesen kíváncsiak voltunk a gyártók álláspontjára, és hogy hol tart jelenleg cégeiknél az SCCP által ajánlott parabén- illetve hajfestékkutatás. A Procter & Gamble nem volt hajlandó nyilatkozni, a Beiersdorf nem tudott információval szolgálni. A legnagyobb magyar cég, a Caola tudományos igazgatója és a L’Oréal a Magyar Kozmetikai és Háztartás-vegyipari Szövetséghez, a Magyarországon kozmetikumot gyártó és forgalmazó cégek legnagyobb érdekvédelmi szervezetéhez irányított. Ennek szóvivője, Murányi István közölte, hogy a kozmetikumgyártók csak olyan szereket használnak, amelyeket a kozmetikai direktíva engedélyez.

Érdemben reagált viszont a megkeresésre parabénügyben az Avon: „A parabén fontos tartósítóanyag, amit az Avon a termékek szavatosságának megőrzésére használ. A parabén a vásárlók védelmét is szolgálja, mert megóvja őket az esetleges fertőzésektől, melyek a szokásos használattal a termékbe kerülő baktériumok miatt fordulhatnak elő. Az Avon toxikológusai alaposan tanulmányozták a parabén biztonságáról szóló tudományos adatokat, és teljes meggyőződéssel állítják, hogy a parabén biztonságosan használható a kozmetikai termékekben. Azt azonban kijelenthetjük, hogy beszüntetjük a parabén használatát abban az esetben, ha arra vonatkozó, hiteles információk kerülnek napvilágra, hogy kozmetikumokban való felhasználása ártalmas lehet.

”Egyéb kérdésekre azonban – pl. hogy végeznek-e vizsgálatokat a nanoszómákkal, liposzómákkal kapcsolatban, mert ezek kutatottságát az SCCP roppant hiányosnak találta, és további vizsgálatokra szólított fel – csak ennyit közöltek: „Tudományos kutatásaink a nyilvánosság számára egyelőre nem hozzáférhetők.” A Drogerie Markt képviselője ezzel szemben elmondta, hogy a cég a környezettudatos vásárlók igényeihez alkalmazkodva ásványiolaj-, színezék-, illatanyag- és tartósítószermentes termékeket is készít.

Professzionális termékek és natúrkozmetikumok

Gáspár Ágnes a professzionális kozmetikumok használatát ajánlja. Ezek nem a kereskedelmi forgalomban, hanem a kozmetikusnál kaphatók. Előnyük – azon túl, hogy a szakember bőrtípusnak, évszaknak, életkornak, nemnek megfelelő készítményt tud ajánlani – hogy több bennük a hatóanyag. „Míg egy-egy tömegtermék esetenként 0,5 százalék hatóanyagot tartalmaz – így sokan alkalmazhatják anélkül, hogy ártana –, a professzionális készítményekben húsz százalék is lehet a hatóanyagtartalom, a speciális igényekhez alkalmazkodva.” A kozmetikus szerint a kereskedelmi forgalomban kapható szerek túl széles spektrumúak, és a fogyasztó a reklámot fizeti meg, nem a hatóanyagot.

Nemcsak nálunk, de az EU-ban és világszerte sehol sem szabályozzák, hogy mi számít bio- vagy natúrkozmetikumnak. Minden cég maga döntheti el, hogy terméke dobozára ráírja-e a két jelző valamelyikét. Így van olyan natúrkozmetikum, amelyik mesterséges vegyi anyagokból készült, de adtak hozzá egy kis csalánkivonatot, illetve olyan is, amelyik ökológiai termesztésből származó, így növényvédőszer- és műtrágyaszennyezéstől mentes alapanyagokból készült. Hangay György, a Magyar Kémikusok Egyesületének kozmetikai és háztartásvegyipari tudományos titkára szerint kár, hogy a „szintetikus” jelző napjainkra szitokszóvá változott, hiszen a természetes anyagok ugyanúgy lehetnek mérgezők, ráadásul hatásuk attól függően is változik, hogy hol termelték, miként szedték, illetve hogyan kezelték őket. Markovics Vera is elismeri, hogy a natúrkozmetikumok is lehetnek károsak: az olajok, illóolajok minőségét szinte lehetetlen ellenőrizni. „A kozmetikus által ajánlott termékek sem feltétlenül biztonságosak, hiszen sokuk szegődik el a biztosabb megélhetés reményében egy-egy cég ügynökének, és ilyenkor inkább a profit, s nem a minőség érdekli.”

A Tudatos Vásárlók Egyesülete azt ajánlja, hogy vásároljunk a német BDIH által minősített termékeket. Honlapjukon elolvashatjuk a német ÖkoTest fogyasztóvédelmi magazin termékértékeléseit, amelyek a bio- és natúrtermékeken túl az átlagos tömegcikkekkel is foglalkoznak. Markovics Vera elmondja, hogy az ÖkoTest 1985 óta jelenik meg havi rendszerességgel. Népszerűségét mutatja, hogy 180.000 példányt értékesítenek belőle, és a vizsgálatok szerint egy-egy kiadását több mint 2 millióan olvassák. Németországban már a fogyasztóvédelem is lehet kifizetődő: a magazin kiadójának évente 11 millió euró a forgalma. A bírált termékek gyártói rendszeresen beperlik az ÖkoTest-et, ám a lap eddig 410 perből csupán egyet veszített el.

Tudatos vásárlók

A Tudatos Vásárlók Egyesülete célja, hogy meggyőzze a magyar fogyasztókat a környezettudatos és etikus vásárlás és életmód fontosságáról, továbbá ehhez segítséget nyújtson. A tudatosvasarlo.hu Ép Test rovatában és a Fogyasztóvédelem rovat archívumában kozmetikumokkal kapcsolatos cikkek találhatók. A honlapon olvashatjuk a „kontrollált natúrkozmetikum”, azaz a BDIH-embléma értelmezését is: Németországban a Német Gyógyászati, Reformáru és Testápolószerek Gyártóinak Ipari és Kereskedelmi Szövetsége (BDIH) a tisztességes gyártók és a vásárlók számára egyaránt kedvezőtlen helyzet javítására (nem létezik a natúrkozmetikumokat szabályozó standard) átlátható megmérettetést kínál a natúrkozmetikumokat gyártó cégek számára. A ’kontrollált natúrkozmetikum’ embléma viselését a BDIH azon cégek termékeinek engedélyezi, amelyek: – szintetikus anyagok helyett természetes alapanyagokat, növényi olajokat, viaszokat (lehetőleg ökológiai eredetűeket), állati termékeket (tej, zsír, méhviasz) használnak; – nem tesznek szintetikus színanyagokat, allergizáló illatanyagokat, emulgeálószereket, szilikonokat, paraffint és más ásványolaj-származékokat a készítményeikbe; –az anyagok mikrobiológiai biztonsága érdekében a természetes konzerváló anyagok és eljárások mellett (pl. illóolaj, antioxidánsok) csak az engedélyezett természetazonos konzerválószereket használják. Ezeket azonban a termékeken külön fel kell tüntetni. A BDIH a gyártók felé környezetvédelmi kívánalmakat is megfogalmazott: csökkenteni kell a környezetet terhelő csomagolóanyagok használatát, így javasolják a visszaváltható csomagolóanyagokra való átállást. A BDIH-hoz hasonló minősítési rendszer a Ecocert és a The Soil Association is.

A pénz

A kozmetikai ipar éves forgalma világszerte 190 milliárd, Európában 67 milliárd euró. Az eladások Latin-Amerikában és Kelet-Európában nőnek a leggyorsabban, évente 12,6 és 12,5 százalékkal. A szépségápolás annyira jó üzlet, hogy jelenleg Françoise Meyers, a L’Oreál alapítójának unokája 18,8 milliárd dollárra becsült vagyonával a világ leggazdagabb nője. A pénzszerző stratégia egyik bevett trükkje, ha egy kozmetikai cég gyógyszertárban árulja termékét: az egyszerű marketingfogás a vásárlók azon téves hiedelmeire játszik rá, miszerint a patika különlegesebb, biztonságosabb vagy hatásosabb termékeket árul, mint egy egyszerű illatszerbolt. Magyarországon rendelet tiltja a nem kozmetikai, azaz terápiás hatásra való utalást a kozmetikumok reklámozása során, és a Gazdasági Versenyhivatal már több céget is megbírságolt termékeinek hatékonyságával kapcsolatos megtévesztő reklámozás miatt. A fogyasztói ügyek brüsszeli biztosa, Meglena Kuneva tavaly a napvédő szerek megtévesztő reklámozására hívta fel a figyelmet: egyetlen készítmény sem nyújt 100 százalékos védelmet, holott némelyik cég így hirdeti termékét. A durvább marketing-stratégiák közé tartozik az áltudomány létrehozása: tudósok felbérelése, akik a cég termékeinek nem létező pozitív hatásait igazolják, vagy a cég számára kedvezőtlen publikációkat megjelentető folyóiratokba olvasói leveleket írnak, és a cégekhez való kötődés említése nélkül a szerzők rossz hírét keltik. Ennek példája az USA-ban 2006-ban kirobban botrány: nyilvánosságra került egy Weinberg Group nevű nemzetközi tudományos tanácsadó cég és egy vegyipari konszern levelezése, amelyben a tanácsadó cég felajánlotta a kívánt eredményt hozó kutatás megszervezését. A Weinberg Group termékvédelmi konzulensei a hajfestékek rákkeltő hatását kimutató vizsgálatok és a mesterségesösztrogén-kutatás körül is bizonytalanságot keltettek, hogy akadályozzák a tiltó rendszabályok bevezetését.