Lopakodó abortuszszigorítás

2011-ben EU-s forrásokból finanszírozott kampány részeként olyan poszterek jelentek meg az utcákon, melyek életképes, fejlett magzatok képével próbálnak elriasztani az abortusztól. Fontos tudni, hogy Magyarországon főszabály szerint a terhesség 12. hetéig engedélyezett az abortusz. Ebben a stádiumban orvosilag pontos terminológiát használva még nem is magzatról, hanem embrióról van szó.

2011 júniusában az EU felszólította Magyarországot, hogy állítsa le a kampányt, és vonják be az összes elkészített posztert, mivel azok nem felelnek meg az EU-s program szabályainak.  A program ugyanis a foglalkoztatást, a társadalmi befogadást, a szociális védelmet, a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet és a nemek közötti esélyegyenlőséget segíti elő, és nem abortusz-ellenes nyomásgyakorló kampányt.

 

Azóta hazai forrásból folytatják tovább lényegében ugyanazt a kampányt, jelenleg az örökbeadást népszerűsítő intézkedések és rendezvények keretében. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) támogatásával működő Ágota Alapítvány által szervezett kampányban ismét megjelent olyan plakát, melynek eltávolítására az EU felszólította Magyarországot, annak jogsértő volta miatt.

A TASZ közérdekű adatigénylés keretében utánajárt, hogyan, milyen forrásból és  célkitűzéssel folyik a jelenlegi kampány. Az EMMI válaszában előadta, hogy 25 millió forinttal támogatja az Alapítványt a „Szociális ágazati fejlesztések, szolgáltatások és programok támogatása” fejezeti kezelésű előirányzat terhére. Bár a program fő célja az integráció, a gyermekek családba fogadása, hangsúlyozzák, hogy az Alapítvány célkitűzése illeszkedik a kormány „családot, mint alapvető értéket erősítő programjába”. (Az Alaptörvény és az új Ptk.család-fogalmával kapcsolatos alapjogi problémákat már korábban jeleztük.)  A kihelyezett plakátok közül „csak” egy azonos a korábbival, mely az örökbeadást favorizálja az abortusszal szemben. Természetesen megoldás lehet az örökbeadás, azonban nem az egyetlen lehetséges út, az pedig semmiképp sem elfogadható, hogy a nők önrendelkezési jogát – alapjogot és európai értékeket sértő módon – államilag támogatott presszióval kívánják korlátozni.

Figyelemre méltó, hogy az Alapítvány által szervezett kampány zárórendezvényét a Szegedi Dómban tartották, melyen állami vezetők is nagy számban vettek részt, hangot adva a kampány iránti elköteleződésüknek.

 

 

Magyarországon az abortuszt megelőző eljárás igen bürokratizált és számos visszaélésre ad lehetőséget: a várandós nőnek két alkalommal is kötelező tanácsadáson kell részt vennie.

A „kötelező” tanácsadás létjogosultsága is megkérdőjelezhető, de a legfontosabb szempont, hogy nyomásgyakorlástól mentes információátadás történjen, és tartsák tiszteletben a válsághelyzetbe került nő döntését. Ezzel szemben a hazai rendszerben az első tanácsadás valójában rábeszélés a „magzat” megtartására, holott a törvény szerint ennek a tájékoztatás a funkciója, pontosan meghatározva, mire kell kiterjednie az információ átadásának: ilyen például az igénybe vehető szociális ellátások rendszere, vagy a válsághelyzet feloldását segítő szolgáltatások. Azt azonban a törvény is hangsúlyozza, hogy mindezt úgy kell végrehajtani, hogy a várandós nő érzéseit és méltóságát tiszteletben tartsák.

Gyakorlati tapasztalatok igazolják, hogy a krízishelyzetbe jutott nőket komoly nyomás alá helyezik, meg nem született, életképes magzatok (és nem maximum 12 hetes embriók) képeit mutatják nekik sokkolás céljából. És sokszor hivatkoznak a „Néma sikoly” című, erősen emocionális töltetű filmre, ráadásul sok esetben nem helytálló információkat közölnek a kockázatokról: eltúlozzák az abortusz egészségre és a későbbi termékenységre gyakorolt hatását.

 

A törvényeknél is problémásabb lehet a családvédelmi szolgálat változó gyakorlata. Mivel a kérelmező nő védőnővel találkozik, rajta, a védőnőn múlik, mennyiben akarja befolyásolni a válsághelyzetbe jutott nőt. Fontos volna azonban, hogy ebben a szituációban a közalkalmazott, saját meggyőződését félretéve, értéksemleges információt legyen képes közölni. A terhes nő válsághelyzetét ugyanis nem csökkenti, hanem növeli, ha lelkiismereti meggyőződésével és választásával ellentétes döntésre akarják rávenni.

A magzatvédelmi törvény szerint az állami családvédelmi szolgálat vagy az egészségügyi államigazgatási szerv által engedélyezett családvédelmi szolgálat végzi a tanácsadást. Ez azt jelenti, hogy – amennyiben a jogszabályban foglalt, igen kevés kritériumnak megfelel – úgy az  állami szolgálaton kívüli jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet vagy akár természetes személy is kaphat tanácsadásra jogosító működési engedélyt. Ez pedig lehetőséget ad akár elfogult magzatvédő szervezetek részére is, hogy tanácsadást működtessenek.

 

A kormányzat ösztönzi a terhesség eltitkolását

 

A közelmúltban módosított gyermekvédelmi törvény lehetővé teszi, hogy a kiskorúak szülői hozzájárulás nélkül szüljék meg, majd adják örökbe a gyermeket. Bevezették ugyanis a "terhességét eltitkoló válsághelyzetben lévő várandós anya" fogalmát, melyre speciális szabályokat vonatkoznak, ha az érintett kiskorú. Amennyiben a leányanya azt a megoldást választja, hogy „titokban” megszüli, majd örökbe adja a gyermeket, akkor nem szükséges a törvényes képviselő hozzájárulása. Ezzel szemben az abortuszhoz kell a törvényes képviselő hozzájárulása.

Látható tehát, hogy a jogalkotó olyan jogi környezetet kíván létrehozni, melyben sokkal kevesebb akadályba ütközik egy gyermek megszülése és örökbe adása, mint a terhesség-megszakításhoz szükséges engedély megszerzése. Ez nem biztosítja a választás szabadságát, és nem veszi figyelembe azt sem, mennyivel nagyobb terhet ró egy nőre egy nem kívánt terhesség kihord(at)ása.

Mindez azzal a veszéllyel jár, hogy az amúgy is igen nehéz helyzetben lévő kiskorúak önrendelkezési joga súlyos sérelmet szenvedhet azáltal, hogy szülői támogatás helyett hatósági presszióban részesülnek. Az ezzel az intézkedéssel kapcsolatos aggályainkat már a törvényjavaslat megjelenésekor jeleztük.

 

 

Az abortusztabletta a terhességet gyógyszeres beavatkozással képes megszakítani úgy, hogy a spontán vetéléshez hasonló folyamatot idéz elő. A WHO a tablettát már 2005-ben felvette a létfontosságú gyógyszerek listájára, és a szakma képviselői egyetértenek abban, hogy ez kisebb kockázatot és megterhelést jelent a nő számára, mint a művi megszakítás.

Jelenleg a gyógyszer nem érhető el az országban, ezért sokan járnak Ausztriába gyógyszeres terhesség-megszakítás céljából. Természetesen ezt csak a módosabbak engedhetik meg maguknak, a kevésbé tehetőseknek marad a nagyobb egészségügyi kockázattal és teherrel járó művi megszakítás. További kérdéseket vet fel, milyen jogi helyzetet eredményez majd a finanszírozás szempontjából, ha a határokon átnyúló egészségügyi ellátásról szóló EU rendeletet az ország – kötelezettségének eleget téve – implementálja.

A TASZ beperelte a gyógyszer-engedélyezésért felelős Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetet, mivel az nem tett eleget közérdekű adatigénylésünknek. Azt próbáljuk megtudni, hogy a gyógyszer miért nem kerülhetett hazánkban forgalomba annak ellenére, hogy ún. decentralizációs eljárás keretében több uniós tagállamban egyszerre regisztrálták. A hazai eljárásban arra lett volna szükség, hogy a regisztrációt követően a gyógyszer forgalomba hozatali engedélyt kapjon. Ez azonban nem történt meg, mivel a hivatalos álláspont szerint a ”kockázatok nem tisztázottak”. A TASZ szeretné megtudni, milyen kockázatértékelés eredményeként jutottaka  fenti véleményre, azonban – többszöri kérésünk ellenére – üzleti titokra hivatkozással megtagadták a tájékoztatást. Mindez azt jelenti, hogy jelenleg hazánkban az abortusztabletta – vélhetően politikai és nem szakmai indokok miatt – nem hozzáférhető.

 

 

A TASZ aggályaival egybehangzóan foglalt állást az ENSZ nőjogi bizottsága (CEDAW: Committee on the Elimination of Discrimination against Women) a magyarországi tendenciákkal kapcsolatban.

A bizottság 2013 februárjában vizsgálta meg azt, hogy hazánk mennyire tesz eleget a nők elleni diszkrimináció megszüntetését célzó egyezményben (The Convention on the Elimination of Discrimination against Women) foglalt követelményeknek. A bizottság a női önrendelkezési joggal kapcsolatban több ponton is aggályokat fogalmazott meg. Felhívta Magyarország figyelmét – többek között – arra, hogy tegye elérhetővé minden nő számára a biztonságos abortuszt, anélkül, hogy arra a kötelező tanácsadásra kényszerítené őket, melynek semmilyen egészségügyi indoka nincsen. A bizottság hangsúlyozta, hogy az állam tartózkodjon a női reprodukciós jogokba való beavatkozástól, és hagyjon fel az abortuszt és a fogamzásgátlást stigmatizáló kampányokkal. Fontos ugyanakkor, hogy a fogamzásgátlást tegyék elérhetővé és biztosítsanak megfelelő felvilágosítást.

 

 

A TASZ szerint a terhesség-megszakítás szabályozásának és az abortusz előtti eljárásnak meg kell felelnie a világnézeti semlegesség, az emberi jogok és a méltányosság követelményeinek. Mivel az emberek hit, világnézet, erkölcsi életfelfogás tekintetében különböznek egymástól, a szabályok nem alapulhatnak olyan elveken, amelyeket az állampolgároknak csak egy része vall magáénak.

A nők önrendelkezési jogának része, hogy terhességükről rendelkezhetnek. A terhesség a nő testében zajló folyamat, ami, amíg fennáll, a nő életének minden fontos vonatkozását, a nő egész identitását alapvetően meghatározza. Ezért a döntés elvonása vagy megengedhetetlen befolyásolása, a nyomásgyakorlás és a megtévesztés a legsúlyosabb módon érinti a nő önrendelkezését.

Az állapotos nő későbbi személyes sorsát alapvetően befolyásolja, hogy megszüli-e gyermekét. Ha az állam a magzat kihordására kényszeríti, megfosztja a sorsa feletti rendelkezéstől, s ezzel emberi jogának gyakorlását hiúsítja meg.

A kormányzat nem avatkozhat be az emberek olyan döntéseibe, amelyek meghatározzák saját életüket. A TASZ a szabályozás egyedüli legitim céljának azt tartja, hogy a várandós nők – terhességük felismerése után – komolyan nézzenek szembe tulajdon erkölcsi meggyőződéseikkel, és olyan döntést hozzanak, amelyet jó lelkiismerettel vállalhatnak. Az abortuszt megfelelően indokolhatja, hogy bizonyos körülmények között a terhes nőtől nem várható el a magzat kihordása.

Az állam a magzati élet védelme érdekében – szűk körűen – korlátozhatja, de nem hagyhatja figyelmen kívül a nők önrendelkezési jogát. A magzati élet védelme megköveteli, hogy indokolatlanul sosem szabad abortuszt végezni, a terhesség előrehaladtával a magzatot fokozatosan erősebb jogi védelem illeti meg, míg az anyaméhen kívül is életben tartható magzat életét csak végszükség esetén, az anya életének megmentése érdekében szabad elvenni.