Az államtitkárság válaszát elolvashatja itt. A levélben kitérnek arra, hogy nem kíván a minisztérium a meglévő szabályozáson változtatni – amit természetesen nem is jelent vagy indokol a tabletta elérhetővé tétele. Valójában természetesen a tabletta alkalmazása nem a szabályozás enyhítését jelenti, hanem egy korszerű egészségügyi beavatkozáshoz való hozzáférés biztosítását. Erről részletesen írtunk a Magyar Narancsban május 31-én megjelent, a Patent jogászával, Spronz Júliával közös cikkünkben. A levélre írott válaszunkban azonban rákérdezünk arra is, hogy a szabályozás (a magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény) azon rendelkezésének, amely az állam feladatául szabja a fogamzásgátló eszközök és készítmények igénybevételének rászorultságtól függő segítését, miként tesznek eleget. Ugyanis a magyar állami költségvetés nulla forintot költ jelenleg erre a feladatra. (Bár egyes helyi önkormányzatok nyújtanak segítséget rászorulóknak.)
A másik fő érve az államtitkárságnak az, hogy „Magyarországon jelenleg nem áll rendelkezésünkre megfelelő mennyiségű adat és klinikai tapasztalat”. Ezzel kapcsolatban érdemes tudni, hogy egyfelől a szegedi egyetem klinikája részt vett korábban az Egészségügyi Világszervezet (WHO) több országra kiterjedő vizsgálatában. Másfelől felmerül a kérdés: a magyar nők fiziológiája valójában miben különbözik akár a szomszédos országokban élőkétől? Abban igaza van az államtitkárságnak, hogy a WHO alapvető fontosságú gyógyszerek listája, amelyen az abortusztabletta szerepel, elsősorban a fejlődő országoknak készül – de kérdés, hogy szerepelne-e rajta, ha lennének még a biztonsággal kapcsolatos fenntartások. Kérdés az is, hogy az államtitkárság miként értékeli azt, hogy a szintén WHO által kiadott Safe abortion (Biztonságos abortusz) c. dokumentum második, a napokban megjelent
kiadása a terhesség megszakítás egyik módszereként utal a tablettára, világosan megfogalmazva az alkalmazásával kapcsolatos eredményeket és ajánlásokat. Ezeket a kérdéseket természetesen feltesszük az államtitkárságnak.
A levélben még arra is hivatkoznak, hogy egy, az Egyesült Államokból származó
közleményben szerepelő becslések szerint a tablettával végzett terhesség megszakításoknak tízszeres a kockázata a művi vetéléshez, tehát a műtétes beavatkozáshoz képest. Egyfelől pusztán a halálesetekre koncentrálni nem érdemes, hanem valamennyi kockázatot meg kell vizsgálni: fertőzés veszélye, esetleges meddőség, koraszülés kockázatának növekedése, valamint érdemes más egészségügyi beavatkozások kockázatával is összevetni ezeket az értékeket. Ezen felül külön említést érdemel, hogy ha megnyitjuk a hivatkozott cikket, akkor az rögzíti: olyan alacsony számú esetről van szó, hogy a különböző beavatkozások biztonságosságnak a halálesetek, súlyos komplikációk mentén való összevetése statisztikailag gyakorlatilag lehetetlen.
Az pedig külön érdekes, hogy azt állítja az államtitkárság, hogy az orvosok és betegek esetében is félő, hogy a félrevezető, illetve hiányos információk miatt nem garantálható jogszabálykövető magatartás. Ezzel kapcsolatban természetesen az államtitkárságnak, illetve a magyar államnak van feladata. Halkan azért megjegyezzük, hogy a beavatkozást végző orvosok nyilvánvalóan tisztában vannak a szabályozással, illetve az absztrakt és távoli kockázatokkal kapcsolatban már többször bebizonyosodott, hogy a tiltás a legkevésbé hatékony eszköz legyőzésükre. Hiszen, nem szabad elfelejteni, hogy a tablettát ma is meg lehet rendelni az internetről. Ha a kormánynak valóban az abortuszok számának a csökkentése a célja, akkor arra kevéssé hatékony eszköz a beavatkozás elvégzésének egy módjához való hozzáférés korlátozása.
