Ila TASZ 30 gyűjtése

Éppen tíz éve dolgozom a TASZ-ban. Gyakran megkérdezik tőlem, hogy még meddig tervezem, és nem akarok-e váltani.

Nekem viszont eszem ágába sincs itt hagyni a közösségem, és az ügyfeleimet, akikkel lassan évtizedes perek, barátsággá szilárdult szövetségek kötnek össze minket.

Az első öt évemben azért jártuk az országot, hogy a családjuktól elszakított gyerekeket visszavihessük a szüleikhez, az utóbbi években pedig hat amazonnal, az otthongondozó anyákkal járjuk a várost, hogy otthont építsünk a súlyos fogyatékos gyermekeiknek.

Ezek a harcok a TASZ-hoz kerülésemkor kezdődtek, és máig nem értek véget. A jogvédő munka egy maratonfutás, de megéri! Hiszen több, mint húsz gyereket hazapereltünk az elmúlt évek alatt, és Magdiék is bikaerős közösséggé váltak mára.

Ezeket a küzdelmeket végignyomni azonban nem egy, és nem is tíz évbe telik, kell hozzá még minimum további 30 év. 🙂 Kérlek, segítsetek, hogy folytathassam, hogy folytathassuk, mert bár alapnak tűnik, hogy létezik a TASZ, valójában nem az.