Intézet helyett munkaterv

VÍZIÓ ÉS MUNKATERV

A Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet és a Társaság a Szabadságjogokért 2010-ben javaslatot tesz a fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyeket elzáró nagy létszámú intézmények megszüntetésének módjára, és igyekszik megrajzolni egy korszerű, a fogyatékos állampolgárok társadalmi beilleszkedését, nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedését és közösségi beágyazódását elősegítő szociálpolitika körvonalait. Célunk, hogy az év végére olyan javaslatot dolgozzunk ki, amely partnereink körében konszenzust élvez, és amelynek megvalósításáról közösen győzhetjük meg a hazai szociálpolitika vezetőit. Tudományos bizonyítékokra alapozott, vitára alkalmas tervet kívánunk készíteni, amely konkrét társadalompolitikai reform alapja lehet.

A tervezett javaslatcsomag a felnőtt korú értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyeket érintő teljes szociálpolitikai szektor áttekintésére törekszik. Diagnózist állít fel a jelenlegi szolgáltatórendszerről, amelynek működését ütközteti az emberi jogokat tiszteletben tartó és a társadalmi kohéziót erősítő, az állampolgári tagságot helyreállító jóléti szektor kívánatos működésével.

Hogyan működik a mai társadalompolitika?

A közelmúlt kutatásai egyértelműen bizonyítják: jelenkori társadalompolitikánk az értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyek elszigetelését tartja fenn, a társadalom közösen lakott tereiből való kiszorításukat, egyszersmind tartós inaktivitásukat ösztönzi. Hazánk évente több száz milliárd forintot költ olyan szociálpolitikai eszközök fenntartására, amelyek a társadalmi integrálódás helyett a szegregációt erősítik.

Ma mintegy tizenötezer értelmi fogyatékos és nyolcezer pszichiátriai betegnek minősített személy él nagy létszámú bentlakásos otthonban, főként az alul-foglalkoztatott régiókban, gyakorta az országhatár közelében fekvő depressziós körzetekben, ahol egykor államosított kastélyokban, századmagukkal összezárva élnek. A nagy létszámú tömegintézményekben élő személyek szélsőségesen kiszolgáltatottak a jogsértéseknek és visszaéléseknek, miközben tehetetlenek az intézmények személyiségformáló mechanizmusaival szemben: az évek előrehaladásával személyiségük olyan átalakuláson megy keresztül, amelynek révén ők maguk később már alig tudnának visszatérni a társadalomba. Meggyőződésünk, hogy a nagy létszámú bentlakásos otthonok a fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyek fizikai és mentális elkülönítésének tartópillérei, amelyek nem csak húszezer személyt tartanak elzárva a társadalomtól, de ennél sokkal több – akár százezer – embert és családjukat tartanak félelemben. E tömegintézményekben való elszigetelődés ma a legtöbb érintett személy számára a lehetséges jövőt jelenti.

Az intézményben élők azonban csak a „jéghegy csúcsát” jelentik. az érintett népesség legnagyobb része ugyanis családban él, az ő helyzetük az esetek legnagyobb részében kétségbeejtőnek tekinthető: a felnőtt korú értelmi fogyatékos vagy mentális zavarokkal élő személy ugyanis a nyílt munkaerő-piacon nem talál munkát, miközben az ambuláns szolgáltatásokhoz (nappali intézmények) azok alacsony kapacitásai miatt aligha férhet hozzá. Ezekre a családokra a tartós elszegényedés és kirekesztődés, valamint belső konfliktusaik halmozódása vár. Mivel a fogyatékos személyt napközben nem akarják egyedül hagyni, a családi egység megőrzéséért rendre az egyik szülő munkaerő-piaci státusával kell fizetniük, miközben a fogyatékos személy révén megszerezhető jóléti jövedelmekre szorulnak. Az évek előrehaladásával olyan csapdába kerülnek, amelyből egyre kisebb esélyük van kijutni: belső kapcsolatrendszerük megőrzéséért közös kirekesztődésükkel és elszegényedésükkel fizetnek.

Éljenek bár családban vagy családon kívül, a hazai társadalompolitika az értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyek elszigetelésével és elzárásával kínál megoldást problémáikra.

Mit kell tennünk?

Úgy véljük, hogy a legfontosabb kérdés, amelyre választ kell adnunk, a következő: milyen helyet szánunk értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyeknek a következő évtizedek Magyarországán? E kérdésre adott válaszunk függvényében alakíthatjuk a jövő társadalompolitikáját. Úgy véljük, hogy nem csak az emberi jogok kánonja, hanem hazánk hosszú távú nemzetgazdasági és társadalmi érdekei is azt kívánják, hogy a fogyatékos személyek ne családjukba vagy nagy létszámú bentlakásos otthonokba szoruljanak vissza. E tartósan kirekesztett népesség helyett olyan értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő állampolgárokra van szüksége Magyarországnak, amely társadalmi státusában másokkal egyenrangú, a nyílt munkaerő-piacon szerzett jövedelmeiből él, és amely a társadalom többsége által is előnyben részesített lakókörnyezetben lakik. Ehhez olyan szociálpolitikára van szükség, amely a tartós kirekesztődés és inaktivitás helyett a nyílt munkaerő-piaci beilleszkedést támogatja, és az ambuláns szolgáltatások és a lakhatást nyújtó szolgáltatások változatos spektrumát építi ki és működteti.

A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen jelzik: a nagy létszámú bentlakásos otthonok megszüntetése az egyik legfontosabb feltétele bármilyen reformnak, önmagában azonban nem oldja meg az értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyek társadalmi beilleszkedésének kérdését. A megoldás a hazai társadalompolitika e szegmense alapműködésének megváltoztatásában rejlik. Célunk, hogy a meglévő adatokra, hazai és nemzetközi tapasztalatokra támaszkodva megrajzolhassuk a fenti kritériumoknak megfelelő szociálpolitikai szolgáltatórendszer körvonalait és reális támpontokat nyújtsunk a rendszer átalakításához szükséges erőforrások nagyságáról és a szükséges pénzügyi befektetésekről.

Hogyan valósíthatjuk meg mindezt?

Erre a kérdésre keressük a választ a következő egy évben. Biztosak vagyunk benne, hogy egy a maihoz képest korszerűbb szolgáltatórendszer megvalósítására csak akkor van esély, ha az érintett fogyatékos személyek, családjaik, valamint szakmai és civil műhelyek közösen gondolkodunk együtt, és olyan konszenzussal övezett tervet hozunk létre, amelynek helyességéről együttesen győzhetjük meg a hazai társadalompolitika irányítóit. A Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet és a TASZ ezért nem csak a tudományos eredmények feldolgozását, hanem egy ilyen vita előkészítését és fenntartását is feladatának tekinti.

A következő egy évben a www.tasz.hu/intezet-helyett oldalon minden javaslatunkat közzétesszük, és várjuk az ezzel kapcsolatos javaslatokat, észrevételeket. 2010 tavaszán az érintett fogyatékos személyek, családjaik, szakmai műhelyek és civil szervezetek részvételével szeretnénk munkakonferenciát tartani, amelyen a javaslatcsomaggal kapcsolatos kérdéseket vitathatjuk meg; s szükség esetén további találkozóra keresünk lehetőséget. A javaslatcsomagot 2010 őszéig szeretnénk elkészíteni és vitára bocsátani.

Várjuk fogyatékos személyek, családjaik, szakmai és civil műhelyek javaslatait és kérdéseit a verdestamas@tasz.hu címen vagy lent a hozzászólások között.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Megtámadta egy életveszélyes fertőzés, ezért inkább egy raktárba zárták a kórházban

Képzeld el, hogy testvéred a vasárnapi ebéd mellett egyszer csak levegő után kezd kapkodni. Kiesik a kanál a kezéből, te pedig ijedten rohansz és pánikolva tárcsázod a mentők számát. Szirénázva viszik be a testvéred a sürgősségire. A mentőben stabilizálják az állapotát, a közvetlen életveszély megszűnik. Fellélegzel és megkönnyebbülten hívod szüleiteket, akik már indulnak is a kórházba. Mire megérkeznek, testvéred az intenzív osztályra kerül, tüdőgyulladás gyanújával, az orvosok csöveken keresztül segítik a légzését, kanülön keresztül kapja a szükséges gyógyszereket.

Az állapota azonban romlik, hányás, hidegrázás, folyamatos rosszullétek jönnek, majd órákon belül annyira rosszul lesz, hogy magas lázzal öntudatlanul hánykolódik az ágyában. Az orvosok szerint semmi komoly, ne aggódj, sőt, nyugodtan menj haza, majd értesítenek, ha bármi történik.

A magas láz azonban napok alatt sem múlik, és mire legközelebb látogatóba mész, már egy másik emeletre irányítanak. Testvéred karanténba került, mert MRSA támadta meg a szervezetét még az intenzív osztályon. Szüleid naponta kétszer látogatják, de neked nem ajánlják az orvosok, mert a kisfiad is megfertőződhet. Ezért csak telefonon tartod a kapcsolatot a szüleiddel is, akik állandóan panaszkodnak: a nővéred vagy fuldoklik, mert eldugult a váladékot szívó cső, vagy a földre csöpög az infúzió meg a vér, ami a kezéből a kanül mellett kifolyik. De az is gyakran előfordul, hogy napokig ugyanazon a véres lepedőn fekszik.

giccses_gomb.png

Nóra lázát hetek múlva sikerült csillapítani, ekkor került csak ki az intenzív osztályról. Egy elkülönített, sötét ablakú szobába tették, kikötözött kezekkel, csövekkel a szájában.

A szobában takarítószereket és felmosóvödröket tároltak, inkább egy sötét szertárra hasonlított, mint kórteremre.

Pár nap múlva leállt a szíve, de mivel nem volt monitorokra kötve, annyira későn vették ezt észre az orvosok, hogy oxigénhiányos állapot lépett fel nála. Nóra kómába esett és napokon belül belehalt a fertőzésbe.

Ezek a történetek olvasói panaszként érkeztek hozzánk a kórházi fertőzések ellen indított kampányunkban. Ma Magyarországon minden egészségügyi intézményben jelen vannak a kórházi fertőzések.  Ez a világon mindenhol probléma, de itthon odáig sem vagyunk képesek eljutni, hogy az állam végre elárulja, hány fertőzés történik kórházanként. Ebben a kampányban nem azt akarjuk elérni, hogy csökkenjen a magyar egészségügybe vetett bizalom, és nagyra becsüljük az egészségügyi dolgozókat, akik  gyakran minden tőlük telhetőt megtesznek a hozzájuk kerülő betegek gyógyulásáért. Azt szeretnénk elérni, hogy végre tegyen valódi lépéseket az állam a kórházi fertőzések leküzdésére. Első lépésként készítsen nyilvános cselekvési tervet és hozza nyilvánosságra a fertőzések adatait.

Asbóth Márton

A TASZ bepereli az ÁNTSZ-t a kórházi fertőzések nyilvánosságáért

Arra hivatkozva, hogy döntés-előkészítő adatnak minősülnek, megtagadta az ÁNTSZ a TASZ közérdekűadat-igénylésének teljesítését, amelyben a TASZ a kórházi fertőzések számára kérdezett rá.