Intézet helyett munkaterv

VÍZIÓ ÉS MUNKATERV

A Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet és a Társaság a Szabadságjogokért 2010-ben javaslatot tesz a fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyeket elzáró nagy létszámú intézmények megszüntetésének módjára, és igyekszik megrajzolni egy korszerű, a fogyatékos állampolgárok társadalmi beilleszkedését, nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedését és közösségi beágyazódását elősegítő szociálpolitika körvonalait. Célunk, hogy az év végére olyan javaslatot dolgozzunk ki, amely partnereink körében konszenzust élvez, és amelynek megvalósításáról közösen győzhetjük meg a hazai szociálpolitika vezetőit. Tudományos bizonyítékokra alapozott, vitára alkalmas tervet kívánunk készíteni, amely konkrét társadalompolitikai reform alapja lehet.

A tervezett javaslatcsomag a felnőtt korú értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyeket érintő teljes szociálpolitikai szektor áttekintésére törekszik. Diagnózist állít fel a jelenlegi szolgáltatórendszerről, amelynek működését ütközteti az emberi jogokat tiszteletben tartó és a társadalmi kohéziót erősítő, az állampolgári tagságot helyreállító jóléti szektor kívánatos működésével.

Hogyan működik a mai társadalompolitika?

A közelmúlt kutatásai egyértelműen bizonyítják: jelenkori társadalompolitikánk az értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyek elszigetelését tartja fenn, a társadalom közösen lakott tereiből való kiszorításukat, egyszersmind tartós inaktivitásukat ösztönzi. Hazánk évente több száz milliárd forintot költ olyan szociálpolitikai eszközök fenntartására, amelyek a társadalmi integrálódás helyett a szegregációt erősítik.

Ma mintegy tizenötezer értelmi fogyatékos és nyolcezer pszichiátriai betegnek minősített személy él nagy létszámú bentlakásos otthonban, főként az alul-foglalkoztatott régiókban, gyakorta az országhatár közelében fekvő depressziós körzetekben, ahol egykor államosított kastélyokban, századmagukkal összezárva élnek. A nagy létszámú tömegintézményekben élő személyek szélsőségesen kiszolgáltatottak a jogsértéseknek és visszaéléseknek, miközben tehetetlenek az intézmények személyiségformáló mechanizmusaival szemben: az évek előrehaladásával személyiségük olyan átalakuláson megy keresztül, amelynek révén ők maguk később már alig tudnának visszatérni a társadalomba. Meggyőződésünk, hogy a nagy létszámú bentlakásos otthonok a fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyek fizikai és mentális elkülönítésének tartópillérei, amelyek nem csak húszezer személyt tartanak elzárva a társadalomtól, de ennél sokkal több – akár százezer – embert és családjukat tartanak félelemben. E tömegintézményekben való elszigetelődés ma a legtöbb érintett személy számára a lehetséges jövőt jelenti.

Az intézményben élők azonban csak a „jéghegy csúcsát” jelentik. az érintett népesség legnagyobb része ugyanis családban él, az ő helyzetük az esetek legnagyobb részében kétségbeejtőnek tekinthető: a felnőtt korú értelmi fogyatékos vagy mentális zavarokkal élő személy ugyanis a nyílt munkaerő-piacon nem talál munkát, miközben az ambuláns szolgáltatásokhoz (nappali intézmények) azok alacsony kapacitásai miatt aligha férhet hozzá. Ezekre a családokra a tartós elszegényedés és kirekesztődés, valamint belső konfliktusaik halmozódása vár. Mivel a fogyatékos személyt napközben nem akarják egyedül hagyni, a családi egység megőrzéséért rendre az egyik szülő munkaerő-piaci státusával kell fizetniük, miközben a fogyatékos személy révén megszerezhető jóléti jövedelmekre szorulnak. Az évek előrehaladásával olyan csapdába kerülnek, amelyből egyre kisebb esélyük van kijutni: belső kapcsolatrendszerük megőrzéséért közös kirekesztődésükkel és elszegényedésükkel fizetnek.

Éljenek bár családban vagy családon kívül, a hazai társadalompolitika az értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyek elszigetelésével és elzárásával kínál megoldást problémáikra.

Mit kell tennünk?

Úgy véljük, hogy a legfontosabb kérdés, amelyre választ kell adnunk, a következő: milyen helyet szánunk értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyeknek a következő évtizedek Magyarországán? E kérdésre adott válaszunk függvényében alakíthatjuk a jövő társadalompolitikáját. Úgy véljük, hogy nem csak az emberi jogok kánonja, hanem hazánk hosszú távú nemzetgazdasági és társadalmi érdekei is azt kívánják, hogy a fogyatékos személyek ne családjukba vagy nagy létszámú bentlakásos otthonokba szoruljanak vissza. E tartósan kirekesztett népesség helyett olyan értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő állampolgárokra van szüksége Magyarországnak, amely társadalmi státusában másokkal egyenrangú, a nyílt munkaerő-piacon szerzett jövedelmeiből él, és amely a társadalom többsége által is előnyben részesített lakókörnyezetben lakik. Ehhez olyan szociálpolitikára van szükség, amely a tartós kirekesztődés és inaktivitás helyett a nyílt munkaerő-piaci beilleszkedést támogatja, és az ambuláns szolgáltatások és a lakhatást nyújtó szolgáltatások változatos spektrumát építi ki és működteti.

A nemzetközi tapasztalatok egyértelműen jelzik: a nagy létszámú bentlakásos otthonok megszüntetése az egyik legfontosabb feltétele bármilyen reformnak, önmagában azonban nem oldja meg az értelmi fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyek társadalmi beilleszkedésének kérdését. A megoldás a hazai társadalompolitika e szegmense alapműködésének megváltoztatásában rejlik. Célunk, hogy a meglévő adatokra, hazai és nemzetközi tapasztalatokra támaszkodva megrajzolhassuk a fenti kritériumoknak megfelelő szociálpolitikai szolgáltatórendszer körvonalait és reális támpontokat nyújtsunk a rendszer átalakításához szükséges erőforrások nagyságáról és a szükséges pénzügyi befektetésekről.

Hogyan valósíthatjuk meg mindezt?

Erre a kérdésre keressük a választ a következő egy évben. Biztosak vagyunk benne, hogy egy a maihoz képest korszerűbb szolgáltatórendszer megvalósítására csak akkor van esély, ha az érintett fogyatékos személyek, családjaik, valamint szakmai és civil műhelyek közösen gondolkodunk együtt, és olyan konszenzussal övezett tervet hozunk létre, amelynek helyességéről együttesen győzhetjük meg a hazai társadalompolitika irányítóit. A Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet és a TASZ ezért nem csak a tudományos eredmények feldolgozását, hanem egy ilyen vita előkészítését és fenntartását is feladatának tekinti.

A következő egy évben a www.tasz.hu/intezet-helyett oldalon minden javaslatunkat közzétesszük, és várjuk az ezzel kapcsolatos javaslatokat, észrevételeket. 2010 tavaszán az érintett fogyatékos személyek, családjaik, szakmai műhelyek és civil szervezetek részvételével szeretnénk munkakonferenciát tartani, amelyen a javaslatcsomaggal kapcsolatos kérdéseket vitathatjuk meg; s szükség esetén további találkozóra keresünk lehetőséget. A javaslatcsomagot 2010 őszéig szeretnénk elkészíteni és vitára bocsátani.

Várjuk fogyatékos személyek, családjaik, szakmai és civil műhelyek javaslatait és kérdéseit a verdestamas@tasz.hu címen vagy lent a hozzászólások között.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

A felnőtt lakosság 85%-a szerint a szülő maradhasson folyamatosan a gyermeke mellett a kórházban

Egy friss, 1000 fős reprezentatív kutatásból kiderül, hogy a magyar felnőttek fontosnak tartják, hogy a szülő a kórházban a gyermeke mellett maradhasson. A válaszadók emellett az orvostól kapott alapos tájékoztatást és a megfelelő higiénés körülményeket tartották kiemelten fontosnak egy gyermek kórházi tartózkodása esetén. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) mindezek előmozdításáért dolgozik a három éve futó Gyerekkel vagyok kampányában. Idén decemberben Ünnepek a kórházban névvel indít akciót, amelynek során a kórházban tartózkodó gyermekek és szüleik ajándékcsomagot kapnak.

Tájékoztass - ne a félelem vezéreljen!

A kötelező védőoltás témáját hatalmas indulatok övezik. Egy hangos kisebbség vehemensen ellenzi a kötelező védőoltásokat. Mások rögtön felháborodásuknak adnak hangot, ha bárki bármilyen szempontból kritizálja a jelenlegi oltási rendszert.

Blogsorozatunkban utánajárunk, hogy mennyire és hogyan tájékoztatják a betegeket ma Magyarországon a védoltásokkal kapcsolatban és megindokoljuk, hogy szerintünk miért fontos a tájékoztatás. Adatainkat egyrészt a TASZ számára 2016 májusában végzett reprezentatív kutatásból, másrészt a TASZ által szintén 2016 májusában végzett közel 3000 válaszadó által kitöltött nem–reprezentatív online kutatásból merítjük.

A sorozat első részében azzal foglalkozunk, hogy miért veszélyes a tájékoztatás elmaradása, vagy a nem megfelelő tájékoztatás.

  • A tájékoztatás hiánya bizalomvesztéshez, az pedig  az oltásoktól való elforduláshoz vezethet.
  • Esetleg olyan gyermek is megkapja az oltást, akiknek nem kellene, mert nincsen oltható állapotban, de ez nem derül ki.
  • Sokszor nem derül fény a szövődményekre, illetve nem jelentik azokat megfelelően, ezért az oltóanyagok monitorozása is hiányos.

 

A szülés szabadsága

Múlt héten Zágrábban konferenciát rendeztek a szüléssel kapcsolatos emberi jogokról (Human rights in Childbirth, Eastern Europe). Ügyvezető igazgatónk, Kapronczay Stefánia és betegjogi és önrendelkezési programvezetőnk, Bence Rita is meghívást kapott az eseményre. Jelen írásunkban röviden összefoglaljuk  munkatársaink ott elhangzott gondolatait, hiszen a téma fontossága miatt lényegesnek tartjuk, hogy álláspontunkat minél több fórumnon elérhetővé tegyük.