Józan vs. drogmentes drogpolitika

A legális és illegális pszichoaktív szerek használata minden társadalomban, így Magyarországon is jellemző. A kábítószerek használatát is szigorúan tiltó törvények magyarok százezreit kezeli bűnözőkként, függetlenül attól, hogy magatartásuk ténylegesen veszélyt jelent-e a társadalomra.

A szigorú törvények drogmentesség helyett veszélyes új pszichoaktív szerek terjedését segítették elő az elmúlt évtizedben, melyek összetételét a dizájnerdrogokat készítő vegyészek a tiltólistára került anyagok függvényében folyamatosan változtatják, hogy elkerüljék a büntetést. A gyorsan változó összetételű szerek hatása ezért sokszor kiszámíthatatlan. A hátrányos helyzetű, kilátástalan élethelyzetben lévő emberek ma már nagyobb eséllyel használják ezeket a szereket, mint bármely más kábítószert vagy az alkoholt, mert ezek könnyen és olcsón elérhetőek. E csoportok megbélyegzése nagyban hozzájárul az egyén és a környezete számára is problémát jelentő szerhasználat kialakulásához és fennmaradásához, miközben a büntetőjogi szemlélet elvágja őket a segítségnyújtástól.

A kereslet állandó, ezért a tilalomban a feketepiac elégíti ki az igényeket. Minél szigorúbbak a kábítószer-törvények, annál nagyobb hasznot hajt az illegális kereskedelem. Ez a rendszer a fogyasztókat a feketepiacra tereli, ahol akár kiskorúként is hozzájuthatnak az illegális szerekhez. Az itt vásárolt kábítószerek gyakran szennyezettek, ismeretlen anyagokat tartalmaznak és az értük fizetett pénz a feketepiacot gazdagítja.

Az illegális szerek használói a szankcióktól való félelem miatt sokszor életveszélyes állapotukban sem mernek segítséget kérni. Sokan közülük félelemből kerülik az egészségügyi ellátást. Az orvosok és a pedagógusok között él a tévhit, miszerint a kábítószer-használatot jelenteniük kell a rendőrségnek, pedig ezzel valójában a titoktartási kötelezettségüket sértik meg.

Az állam a többszörösét fordítja a fogyasztók büntetésére, mint a prevencióra, a kezelésre és a rehabilitációra együttvéve. A rendőrség bűnmegelőzés címén költséges és alacsony hatásfokú razziákat tart szórakozóhelyeken az adófizetők pénzén, miközben a prevenciós szolgáltatások kiszorultak az iskolákból és az ellátórendszer egy évtizede forráshiánytól szenved. A fogyasztókkal szembeni büntetőeljárások rengeteg személyi és anyagi forrást emésztenek fel, amit a kábítószer-kereskedők elleni küzdelemre lehetne felhasználni.

A hangsúly nem a büntetésen, hanem a segítségen van. Elismeri, hogy a droghasználat nem az egyén gyengesége: vezérelhetik feldolgozatlan traumák, hátrányos szociokulturális helyzet vagy pusztán az élménykeresés.

nem stigmatizálja az érintettekettiszteletben tartja az emberi méltóságot és nem diszkrimináltiltja az érzékeny adatok továbbítását (a drogfogyasztás tényét sem a pedagógus, sem az orvos nem továbbítja a rendőrségnek)

Nem morális értékítéletekből és meghaladott elméletekből táplálkozik, hanem az intézkedéseit tudományos bizonyítékokkal tudja alátámasztani.

Azt a rendőrség is elismeri, hogy az igazi feladat a bűnszervezetek felszámolása, akikhez a fogyasztókon keresztül a legritkább esetben lehet eljutni. A hozzájuk vezető nyomozati munkát nem lehet megspórolni a fogyasztók üldözésével, akiknek viszont egy büntetőeljárás könnyen derékba törheti a tanulmányait vagy a karrierjét. A felderített kábítószeres bűncselekmények több mint 90%-át a csekély mennyiséges ügyek teszik ki (http://drogfokuszpont.hu/wp-content/uploads/EMCDDA_jelentes_2019_HU.pdf).

A világszerte egyre több országban működő gyógyászati kannabisz-programok rávilágítottak, hogy a betegségek jelentős arányában a kannabisz a leghatékonyabb és legkevesebb mellékhatással járó gyógymód. Magyarországon a gyógyászati célú kannabisz-használat éppúgy bűncselekmény, mint a szabadidős füvezés. Azzal együtt, hogy egyik csoport büntetése sem indokolt, fontos lenne, hogy az orvosi kannabisz felírása és használata engedélyezett és támogatott terápiás formává váljon itthon is.

Komplex ártalomcsökkentő programokat működtet.

Megfelelően finanszírozott, jól működő ellátórendszert működtet, amiben a szereplők kapcsolatban állnak egymással és az egyén nem veszik el az egyes intézmények között. Ha valami gond van vagy épp fejlődés, akkor az egyik intézmény tudja, hogy hova küldje tovább, hol talál megfelelő szakembert, segítséget.

egészségfejlesztő szemléletűnem mondja azt, hogy a legális drog kevésbé veszélyes, mint az illegális, hanem együtt beszél róluk mint használat függvényében potenciálisan veszélyes dolgokról, valamint az egyéb olyan tevékenységekről is, amelyek szenvedélybetegség kialakulásához vezethetnekhangsúlyozza, hogy a legbiztonságosabb az, ha az ember nem használ drogokat, de a használat esetén tájékoztat arról, hogyan lehet a fogyasztással járó káros következményeket csökkenteninem célja megbélyegezni és bűnbakként feltüntetni a droghasználókat