Lucia TASZ 30 gyűjtése

Tíz éve, 2014-ben norvég civil ösztöndíjasként az akkori TASZ-os fogyatékosságügyi szakértővel egyidőben fedeztük fel Izland részvételi demokráciára épülő világát. Azóta szerelmes vagyok a vulkánok földjébe, s nem csak a természeti szépségei varázsoltak el, de az a fajta partneri együttműködés, közösségi összefogás, ami az izlandi társadalmat működteti, erőt ad a mindennapi munkám során. Tudtátok, hogy a világ első parlamentjét, az Althingot, 930-ban az izlandi nemzetségfők alapították meg? Azóta sokszor elképzeltem azt az izlandi szabadállamot, amit a fennálló független viking közösségek együtt alakítottak, szerveztek meg. Szélfútta, hóviharos, extrém körülmények között. A TASZ számomra ugyanolyan szigete az országnak, mint a világnak Izland. Ahol a bátorság, egyenlőség, szabadság nem üres szavak, hanem a munkatársaink mindennapos tevékenységének az alapja.

És igen… ki gondolta volna, hogy tíz évvel később én magam is ennek keretében dolgozom többek között a veszprémi AutiSpektrum és a dunaharaszti Mozaik Egyesülettel közösen, stratégiai partnerségben, a sajátos nevelési igényű gyermekek oktatási esélyegyenlőségéért. Vagy éppen Gáborral és Gyurival együtt járjuk az országot, hogy senkinek ne kelljen akarata ellenére nagyintézményben élnie. Sorsszerűnek érzem, hogy ma már taszos jogvédő lehetek, és bízom benne, még sok évig kiállhatok a magyar emberek érdekeiért. Hogy miért, azt a kampányomban elmesélem… de addig is, támogassatok, tegyünk együtt azért, hogy a fogyatékossággal élő személyek a magyar társadalom szabad, egyenlő, bátor polgáraivá válhassanak. Csakúgy, mint az izlandi vikingek.