Miért jött létre az "Intézet helyett" program és mik a céljai?

12 évvel ezelőtt törvény mondta ki, hogy a fogyatékos személyeket elzáró tömegintézmények legnagyobb részét meg kell szüntetni. A határidő 2010. január 1-jén jár le, de fogyatékos és mentális zavarokkal élő magyar állampolgárok ezrei továbbra is nagy létszámú intézményekben élnek, századmagukkal összezárva, távol családjuktól és a társadalomtól, megannyi visszaélés lehetséges áldozataiként. A közelmúlt eseményei után nem kételkedhetünk benne: a magyar kormányok nem tartják be és nem veszik komolyan az országgyűlés által hozott jogszabályokat és emberi jogi egyezményeinket.

2009-ben a kormány is észlelte a mulasztást, ezért – az utolsó utáni pillanatban – vállalta, hogy a lakhatást nyújtó intézményrendszer reformjának megtervezéséhez nyilvános honlapot hoz létre, és 2010. januárjában elkészíti a fogyatékos személyek tömegintézményei megszüntetésének menetrendjét. Az elmúlt két hónapban azonban mindebből semmi nem valósult meg, a munkálatok nem indultak meg. Mindez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy fogyatékos és mentális zavarokkal élő magyar állampolgárok 15-20 év múlva is nagy létszámú tömegintézményekben kénytelenek majd élni.

Ezért a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet és a Társaság a Szabadságjogokért 2010-ben javaslatot tesz a nagy létszámú intézmények megszüntetésének módjára, és igyekszik megrajzolni egy korszerű, a fogyatékos állampolgárok társadalmi beilleszkedését, nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedését és közösségi beágyazódását elősegítő szociálpolitika körvonalait. A munkához teljes nyilvánosságot biztosít, és várja az érintett fogyatékossággal és mentális zavarokkal élő személyek, családjaik, szakmai műhelyek és civil szervezetek javaslatait.

Célunk, hogy az év végére olyan javaslatot dolgozzunk ki, amely partnereink körében konszenzust élvez, és amelynek megvalósításáról közösen győzhetjük meg a hazai szociálpolitika vezetőit. Tudományos bizonyítékokra alapozott, vitára alkalmas tervet kívánunk készíteni, amely konkrét társadalompolitikai reform alapja lehet.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

A felnőtt lakosság 85%-a szerint a szülő maradhasson folyamatosan a gyermeke mellett a kórházban

Egy friss, 1000 fős reprezentatív kutatásból kiderül, hogy a magyar felnőttek fontosnak tartják, hogy a szülő a kórházban a gyermeke mellett maradhasson. A válaszadók emellett az orvostól kapott alapos tájékoztatást és a megfelelő higiénés körülményeket tartották kiemelten fontosnak egy gyermek kórházi tartózkodása esetén. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) mindezek előmozdításáért dolgozik a három éve futó Gyerekkel vagyok kampányában. Idén decemberben Ünnepek a kórházban névvel indít akciót, amelynek során a kórházban tartózkodó gyermekek és szüleik ajándékcsomagot kapnak.

Nincs, vagy nem elég jó tájékoztatás

Blogsorozatunk előző részében azzal foglalkoztunk, hogy a kötelező védőoltással kapcsolatos tájékoztatás hiányosságai milyen negatív következményekkel járhatnak. Ebben a részben megnézzük, hogy milyen tájékoztatást kapnak jelenleg a szülők. Adatainkat egyrészt a TASZ számára 2016 májusában végzett reprezentatív kutatásból, másrészt egy közel 3000 válaszadó által kitöltött nem–reprezentatív online kutatásból merítjük.

  • Online kutatásunkból az derül ki, hogy a megkérdezettek negyede egyáltalán nem kapott tájékoztatást.
  • Sokszor nem telik el elegendő idő a tájékoztatás és az oltás között, nincs idő feldolgozni, kérdezni.
  • Nagyon gyakran nem személyre szabott a tájékoztatás.
  • Sok esetben nem teljeskörű a tájékoztatás, a szövődményekről, az elmaradás kockázatáról, az ellenjavallatokról nem tájékoztatnak.
  • Nincs jó online tájékoztató, pedig sokan tájékozódnak az internetről.

Példakép a Gyermektraumatológián

Amikor elindítottuk a TASZ felmérését a szülészetek és gyerekosztályok körében, fontos célunk volt, hogy a közérdekű adatigénylések mellett munkatársaink személyesen is minél több jó gyakorlatot ismerjenek meg és mutassanak be. A Péterfy Sándor utcai Kórház Gyermektraumatológiai Osztályán egy különösen elhivatott szakemberrel találkoztunk.