Mit tegyek, ha jogsértés ért a pszichiátrián?

Pszichiátriai kezelést kétféleképpen lehet igénybe venni: önkéntesen vagy kötelező jelleggel, és ettől függően nagyon különbözőek a kezelések szabályai.

Az önkéntes kezelés azt jelenti, hogy valaki saját elhatározásából megy be a pszichiátriára és kér ott segítséget, erre senki nem kötelezi őt. Ha valaki úgy érzi, hogy depressziós, nagyon erősen szorong vagy kialakult valamilyen fóbiája, akkor önszántából jelentkezhet például a Tündérhegyi pszichiátriára, ami az egyik legismertebb pszichoterápiás intézet. Itt részt kell venni egy felvételi beszélgetésen, ahol eldöntik, hogy pontosan mire lenne szüksége. Lehetőség van rá, hogy az érintett hetente néhány alkalommal bejárjon pszichoterápiás foglalkozásokra a nappali kórházba, de arra is, hogy befeküdjön a pszichoterápiás osztályra. Ezt a terápiát az érintett abbahagyhatja bármikor, amikor szeretné.

Vannak olyan esetek is, amikor a beteget akarata ellenére szállítják be és kötelező bent maradnia a pszichiátrián. Csak azt lehet zárt osztályra szállítani ún. “sürgősségi gyógykezelésre”, aki közvetlen veszélyeztető magatartást tanúsít. Ilyenkor általában a mentők vagy a rendőrök szállítanak be valakit amiatt, mert saját magára veszélyt jelent (pl. öngyilkosságot kísérel meg) vagy amiatt, mert másokra veszélyes (pl. nagyon agresszívan viselkedik). Az minden esetben feltétele a beszállításnak, hogy fennálljon valamilyen akut pszichiátriai betegség, állapot. Ha valakit egy bűncselekmény elkövetése miatt kényszergyógykezelésre ítélnek, az mást jelent, mert az egy büntetés! A sürgősségi és kötelező gyógykezelés viszont egészségügyi szolgáltatás, amelyet kórházak biztosítanak betegek számára, a saját mentális egészségük érdekében.

Ahhoz tehát, hogy valakit beszállíthassanak a pszichiátriára, “közvetlen veszélyeztető magatartást” kell tanúsítania, éppen akkor és ott, amikor történik a beszállítás. Önmagában az, hogy dianosztizálták egy mentális betegséggel és valamiféle kezelésre lenne szüksége, nem lehet ok a beszállításra, ha az illető nem veszélyeztet senkit!

A kórházban eldönti az pszichiáter, hogy szükség van-e a “sürgősségi gyógykezelésre”, vagy sem. Lehetséges tehát, hogy a rendőr vagy a mentő tévedett, amikor közvetlenül veszélyeztetőnek ítélte a viselkedést. A pszichiáterek a kórházban mondhatják azt, hogy az illető nem veszélyes sem másokra, sem magára, és ilyenkor nem tartják bent az akarata ellenére.

A zárt osztályon tartózkodóknak is joga van felhívni a családtagjait, ügyvédet vagy a kórház betegjogi képviselőjét keresni, értesíteni őket a történtekről. Ha gondnokság alatt álló személyről van szó, fontos a gondnoknak is szólni. Erről sokszor nincs egyértelmű tájékoztatás a kórházban.

A szemlén jelen lehet, és képviselheti a érdekeidet egy meghatalmazott ügyvéd vagy egy nagykorú hozzátartozó (házastárs, élettárs, szülő, nagykorú gyerek vagy unoka, testvér, illetve ezek házastársai), Javasoljuk, hogy mindenképp adj valakinek meghatalmazást, mert könnyen lehet, hogy a szemlén érdemben nem tudsz részt venni, ha erős gyógyszereket adnak neked. A meghatalmazás lehet egy saját kezűleg írott szöveg is, például:

„Meghatalmazom XY-t, hogy a szemlén helyettem és az érdekemben eljárjon.

A meghatalmazott és a meghatalmazó aláírása, lakcíme.”

Mindenképp értesítsd erről és a szemle pontos helyéről, idejéről, akit meghatalmaztál. Ha ezt nem tudod megtenni, kérj meg egy kórházi dolgozót, hogy értesítse őt!

Ha nem tudsz senkit meghatalmazni, akkor is biztosan ott lesz veled egy ügyvéd a szemlén. Minden ilyen ügyben ingyenesen biztosít az állam egy kirendelt ügyvédet, őt ügygondnoknak nevezzük. Az ügygondnokot akkor is kijelölik, ha meghatalmazol valakit, és akkor is, ha nem. Mivel az a tapasztalat, hogy az ügygondnoknak a legtöbb esetben nincs arra ideje, hogy érdemben négyszemközt beszéljen a beteggel a szemle előtt, azt javasoljuk, hogy mindenképp legyen veled a szemlén egy másik ügyvéd is vagy egy hozzátartozód, akiben megbízol!

A szemle után derül ki, hogy elrendelték-e a kötelező gyógykezelést, ekkor szóban kihirdetik az erről szóló döntést. Fellebbezni a kihirdetett döntéstől számított 8 napon belül kell, ezért érdemes már a szemlén bejelenteni a fellebbezést, és rövidesen megírni, beadni. Ehhez érdemes az általunk lejjebb összegyűjtött kérdéseket végig gondolni. Érdemes felsorolni mindent, ami jogsértő lehetett a kórház vagy a bíróság/szakértő részéről. Fontos, hogy ne várj a döntés hivatalos kézbesítésére, mert könnyen lehet, hogy így lejár a 8 napos határidő, mivel a döntést várhatóan csak a szemle után 10-12 nappal kézbesítik, ez pedig már túl késő a fellebbezéshez. Gyakori probléma az is, hogy a hivatalos iratot az otthoni címre kézbesítik, pedig az érintett még a kórházban tölti a kezelését, ezért célszerű kérni, hogy a kórházba kézbesítsék a döntést. Előfordul, hogy az ügygondnoknak kézbesítik a végzést, ezért érdemes kapcsolatban maradni vele, és kérni tőle, hogy ha ő kapja meg, akkor továbbítsa a döntésről szóló papírt. Ehhez ne felejtsd el elkérni az ügygondnok elérhetőségét még az szemlén.

A kötelező gyógykezelés mellett, ami önmagában súlyos korlátozás, egyéb korlátozó intézkedéseket is elrendelhetnek az orvosok, ha úgy ítélik meg, hogy a beteg vagy a környezete érdekében erre szükség van. Ez lehet gyógyszerezés (azaz úgynevezett kémiai korlátozás), de akár rögzítés is, pl. ágyhoz kötözés (fizikai korlátozás). Utóbbinak nagyon szigorú szabályai vannak, és csak kivételes esetben, átmenetileg alkalmazható, ha a beteg közvetlen veszélyt jelent magára vagy másokra, és más módon nem lehet őt megnyugtatni. Azt, hogy a fizikai rögzítés szükséges-e, rendszeresen (néhány óránként) felül kell vizsgálni.

Nagyon súlyos jogsértés a fizikai korlátozással visszaélni, ezért ha érintettként úgy érzed, hogy megaláztak, indokolatlanul hosszú időre kikötöztek, vagy ezzel súlyos sérülést okoztak neked, azonnal érdemes panaszt tenni a kórházban, emellett szólni egy hozzátartozódnak, esetleg a meghatalmazott ügyvédnek és a betegjogi képviselőnek! Jogsegélyszolgálatunkat is bátran keresheted ilyen esetekben.