Mit tehetnek a pedagógusok?

Magyarországon még mindig gyakori, hogy a drogmegelőzésre irányuló beszélgetések, előadások az elrettentés eszközével igyekeznek célt érni. Ezeknek a foglalkozásoknak a célja, hogy a gyerekek mondjanak nemet a drogokra. Számos vizsgálat mutatta ki ennek hatástalanságát, illetve azt, hogy a figyelemfelkeltéssel akár ellentétes hatást érhet el.

Az európai droghasználati trendekkel és szabályozással foglalkozó, valamint jó gyakorlatokat gyűjtő Európai Drogmonitorozó Intézet (EMCDDA) fontos iránymutatással szolgál, hogy szakemberként hogyan beszéljünk a fiatalokkal a droghasználatról és mit tegyünk a kipróbálás csökkentéséért vagy késleltetéséért.

A tájékoztatás még nem megelőzés!

Évtizedes kutatások alapján biztonsággal kijelenthető, hogy a puszta információközlésen, tájékoztatáson, elrettentésen alapuló prevenciós beavatkozások nem hatékonyak. Miért? Mert a tinédzserek kockázatvállalásra hajlamos viselkedésének semmi köze a tájékozatlansághoz. A serdülőkori kockázatvállalás normális jelenség, amely az agy neurobiológiai fejlődésével és a szocializáció sajátosságaival magyarázható. Ezért hiába mondod el egy tinédzsernek, hogy a drogok veszélyesek, hiába mutatsz neki képeket halott drogfogyasztókról, hiába figyelmezteted a következményekre – ez nem jár elrettentő hatással. A kamaszok sokkal inkább a kortárs közösség elvárása és reakciója alapján hoznak döntéseket. A rábeszélő technikák helyett ezért sokkal többet használ, ha a közösségi normákra fókuszálunk.

A kulcs nem a rábeszélés, hanem a környezet megváltoztatása!

A viselkedés megváltoztatásához azoknak a kortárs elvárásoknak és normáknak a megváltoztatása szükséges, amelyek a serdülőkori viselkedést meghatározzák. A környezetre irányuló megelőzés három szinten nyilvánulhat meg: makroszinten (piaci környezet szabályozása), középszinten (éjszakai élet, szórakozóhelyek, iskolák) és mikroszinten (család). Ezért a drogprevenciónak nem a drogokról kell szólnia – pláne nem egyszeri alkalomként – hanem olyan iskolai klíma megteremtérésől, ami egészséges döntésekre sarkallja a diákokat. Ez a közeg nem jön létre tekintélyelvű környezetben és fontos hozzá a diákok részvételének fokozása a döntésekben. A vizsgálatok egyértelmű összefüggést mutatnak a diákok középiskolai elidegenedés-érzete, a fair bánásmód hiánya és a későbbi problémás szerhasználat kialakulása között. Azok a programok sikeresek, amelyek egy jól működő közösség kialakítására irányulnak, csökkentik az erőszakos konfliktusmegoldás lehetőségét és növelik a közösséghez tartozás érzését a tanulókban.

Prevencióban nincs legális és illegális!

Magyarországon kifejezetten jellemző a drogok két csoportjának éles szétválasztása. Míg az illegális szerekre zéró-tolerancia van érvényben és használatuk erkölcsi megvetést von maga után, addig egyes legális szereket, mint például az alkohol,  az állam is promotál, Hungarikumnak nyilvánít és nemzeti tanácsokat hoz létre védelmükben. Ez a szemlélet esetenként a prevencióban is érvényesül, holott az EMCDDA vizsgálatai egyértelműen kimutatták, hogy a legális és illegális drogfogyasztási trendek kéz a kézben haladnak. Így például a gyakori alkoholfogyasztók körében jóval magasabb a gyakori Ecstasy- és kokainfogyasztók aránya, a rendszeres dohányosok körében pedig magasabb a kannabisz-fogyasztóké! Vagyis akár legális, akár illegális drogról van szó, a használatuk ugyanazokat a funkciókat szolgálja. Aki szórakozás, élményszerzés vagy szocializáció céljából gyakran issza részegre magát, az nagy valószínűséggel ugyanerre használja az illegális drogokat is. A prevenciónak ezért együttesen kell kezelnie minden szer használatát.

A szigor nem csökkenti a drogfogyasztást!

Amint azt a kábítószermentes Magyarország bukott kísérletéből is levonhattuk: a szigorítás önmagában nem segít a droghasználat mérséklésében. Ennek elsődleges oka, hogy a szociális norma nem azonos a büntetőjogi normával – különösen a kockázatvállaló tinédzserek körében. A büntetőjogi szabályozás szigorítása mögött az a koncepció áll, hogy ezzel szigorú és következetes normákat állítunk fel a társadalomban, az ezek megszegésétől való félelem pedig nagyobb súllyal esik majd latba, mint az élménykeresés. Ugyanez a képlet az iskolákra is igaz: a szigorú házirendek önmagukban nem nyújtanak védelmet a droghasználat ellen, de előidézhetik azt, hogy a bajba került tanulók ne merjenek segítséget kérni.  Ezért is fontos a korábban említett, egészséges döntéseket előmozdító iskolai klíma.

KISOKOS: Kábítószer és adatvédelem

“Beszélhetek-e kollégáimmal egy tanulóm droghasználatáról?” “Kell-e értesítenem a rendőrséget, ha kábítószer-túladagolásos esethez riasztottak?” Ezek a kérdések bármely iskolai és egészségügyi dolgozó számára felmerülhetnek és a válasz sokszor nem egyértelmű. Két új kiadványunkkal szeretnénk segíteni a pedagógusok és egészségügyi dolgozók adatvédelmi tájékozottságát kábítószerrel kapcsolatos ügyekben.

Megosztás