Parlamenti jogalkotás

Az adatvédelmi törvény 19. §-a, amely előírja, hogy az állami szerv a feladatkörébe tartozó ügyekben köteles elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását; rendszeresen közzé- vagy más módon megismerhetővé és hozzáférhetővé tenni a tevékenységével kapcsolatos legfontosabb adatokat – magába foglalja valamennyi, a ház elé került tervezet (a benyújtás pillanatától számítva: javaslat) nyilvánosságát.

Az Országgyűlés honlapján közzéteszik a törvényjavaslatok szövegét. Az informatikai szolgáltatás az adatszolgáltatás törvényi kötelezettségén alapul. Valamennyi törvényjavaslat közérdekű, így nyilvános és a ház által közlendő adatot képez. A jelenlegi megoldás – a törvényjavaslatok Interneten történő megjelentetése – a parlamenti informatikai rendszer kielégítő karbantartásával és frissítésével alkalmas arra, hogy biztosítsa a véleményezés elsőszámú feltételét.

Az alkotmányban és a házszabályban megállapított fennálló rendszer – álláspontunk szerint egyébként helyesen – igen szűk körben teszi csak lehetővé, hogy a plénumon a képviselőkön vagy a kormány képviselőin kívül más is szót kaphasson. Így a különböző társadalmi- és érdekszervezetek fellépésének célja és iránya (a képviselőkkel folytatott különböző informális egyeztetések mellett) az országgyűlési bizottságok (az Országgyűlés kezdeményező, javaslattevő, véleményező, ügydöntő, és a kormányzati munka ellenőrzésében közreműködő szervének) tevékenysége lett.

Az Ügyrendi bizottság döntése alapján, a társadalmi szervezeteknek a meghallgatás kikényszerítésére (vagy akár követelésére) joguk nincsen (azt mindössze kérhetik), ám a bizottsági többség, illetve a bizottság elnökének döntése és meghívása alapján részvételi és felszólalási lehetőségük van, illetőleg az elnök köteles a társadalmi szervezetek észrevételeit ismertetni a bizottság tagjaival.

Mindenesetre a fenti módon hozzáférhetővé tett (illetve teendő) közérdekű adatra az érintett társadalmi szerv a jogalkotási törvény szellemében és a (frazeológiájában anakronisztikus, ám hatályos) 1977-es jogszabályok alapján volt jogosult reagálni (azt véleményezni, tárgyában „közérdekű javaslatot” tenni), illetve ugyanezen jogszabályok alapján jogosult javaslatának vizsgálatára és valamilyen formájú visszajelzésre. (Az 1977. évi I. törvényt a 2004. évi XXIX. törvény váltotta fel.)

Bár a gyakorlat (a honlap frissítése, a rendszer felhasználói értékelése, a bizottsági többség, illetve az elnök meghívási hajlandósága) változóan bíztató tapasztalatokkal szolgál, ismételten szükséges hangsúlyozni, hogy a fent ismertetett jogszabályok értelmében a megkeresett parlamenti szerv (bizottság vagy hivatal) köteles a véleményező szervezetek javaslatait ismertetni a képviselőkkel, illetve további eljárásáról a társadalmi szervezetet megfelelő módon tájékoztatni.

Összefoglalva megállapítható, hogy a hatályos parlamenti jog akár megfelelő kereteket is biztosíthatna a társadalmi szervezetek számára, hogy a jogalkotás során gyakorolják véleményezési jogukat, a gyakorlat – az adatszolgáltatási és válaszadási szabályok sűrű megsértése – mégis arra vall, hogy a rendszer jelenlegi formájában nem működőképes.