A magyar alkotmány 2. § (2) bekezdése szerint: „A Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja.”
A minden embert – emberi jogként – megillető politikai szabadságjogok mellett létezik a szűk értelemben vett politikai jogok, más néven politikai részvételi jogok csoportja is. A politikai részvételi jogok eltérnek a politikai szabadságjogoktól, elsősorban azért, mert az embert adott politikai közösség tagjaként – legtöbbször állampolgárként – illetik meg. (A politikai részvételi jogok alapja a népszuverenitás eszméje, amely minden hatalom forrásának a népet tekinti. A népszuverenitás gondolatából származik az az elv, hogy az embereknek joguk van eldönteni, hogy milyen közhatalmi intézményt hoznak létre vagy szüntetnek meg, illetve kikre bízzák a közhatalom gyakorlását, az állam irányítását.)
A hagyományos felosztás szerint e jogokat két csoportra osztják: az egyik csoportba tartozik a közvetett hatalomgyakorlást lehetővé tevő választójog, a másik csoportba pedig a közvetlen részvételt biztosító jogok tartoznak: a népszavazáshoz való jog, a népi kezdeményezéshez való jog és a petíciós jog.
A politikai részvételi jogok közül a petíciós jog szorosan kötődik – vélemény- és információszabadsághoz. A petíciós jog alapján az embereknek joguk van ahhoz, hogy véleményüket, kérésüket eljuttassák a közhatalom gyakorlóihoz. A petíciós jog a kérelmezési és a panaszjogot foglalja magában. A kérelmezési jog valamely egyéni vagy közösségi célkitűzés elérésére irányul, a panasz pedig jogi vagy más természetű sérelem orvoslását célozza. A petíciós jog lényege, hogy a polgárok olyan ügyekben, melyekben érdekeltek vagy amelyek közérdekűek, kérelemmel, előterjesztéssel, javaslattal, panasszal fordulhatnak a hatóságokhoz anélkül, hogy ezért valamilyen megtorlással kellene számolniuk. A hatóságoknak a petícióval kötelező foglalkozniuk és válaszadási kötelezettségük is van.
Magyarországi jogi szabályozás
Jogorvoslatok a választási eljárásokban
Ajánló: