Fogyatékosságügyi reformra vonatkozó javaslat kidolgozására vállalkozott a Budapest Intézet és a TASZ. Erre azért van szükség, mert a hazai szociálpolitika az elmúlt 12 év alatt a reformhoz szükséges akciótervek kidolgozásáig sem jutott el, miközben 15 ezer fogyatékos és 8 ezer mentális zavarokkal élő ember él továbbra is nagy létszámú otthonokban. Még több információt az új programról a cikkben és a Ingyenes jogi tanácsadás a TASZ tevékenységi köréhez kapcsolódó ügyekben, perecedens értékű ügyekben képviselet.
Az alábbi témával a TASZ Betegjog programja foglalkozik. Egyetért a céllal? Támogatná az ügyet? Támogassa a TASZ-t!
Fogyatékosságpolitikai reformot! - Tervezzen velünk!
2009. december 30. szerda, 20.51 
12 évvel ezelőtt törvény mondta ki, hogy a fogyatékos személyeket elzáró tömegintézmények legnagyobb részét meg kell szüntetni. A határidő 2010. január 1-jén járt le, de fogyatékos és mentális zavarokkal élő magyar állampolgárok ezrei továbbra is nagy létszámú intézményekben élnek, századmagukkal összezárva.
Mivel a magyar kormányok nem veszik komolyan a jogszabályokat és emberi jogi egyezményeinket, a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet és a TASZ javaslatot tesz a nagy létszámú intézmények megszüntetésének módjára, és igyekszik megrajzolni egy korszerű, a fogyatékos állampolgárok társadalmi beilleszkedését, nyílt munkaerő-piaci elhelyezkedését és közösségi beágyazódását elősegítő szociálpolitika körvonalait
A munkához a két szervezet teljes nyilvánosságot és egy erre a célra létrehozott webes felületet biztosít a tasz.hu/intezet-helyett címen, és várja az érintett fogyatékossággal és mentális zavarokkal élő személyek, családjaik, szakmai műhelyek és civil szervezetek javaslatait. (Javaslataikat lent a hozzászólások között vagy ide kattintva e-mailben - verdestamas@tasz.hu - is eljuttathatják szervezetünkhöz!)
Önkormányzat? Írjon nekünk!
Várjuk olyan önkormányzatok jelentkezését is, amelyek fogyatékos személyek nagy létszámú otthonát tartja fenn. Ha az önkormányzat elkötelezett intézménye(i) megszüntetésében, vállaljuk az ehhez szükséges hatástanulmány és pénzügyi elemzés elkészítését, valamint a kiépítendő alternatív szolgáltatórendszer megtervezésében való részvételt.
Célunk, hogy az év végére olyan javaslatot dolgozzunk ki, amely partnereink körében konszenzust élvez, és amelynek megvalósításáról közösen győzhetjük meg a hazai szociálpolitika vezetőit. Tudományos bizonyítékokra alapozott, vitára alkalmas tervet kívánunk készíteni, amely konkrét társadalompolitikai reform alapja lehet.
Címkék: Intézet helyett, Betegjog, TASZ Film, A TASZ jelenti, Budapest Intézet, fogyatékos, fogyatékosság, reform
mozgássérültek
Tisztelt Verdes Tamás!
Először is szeretném jelezni, hogy óriási lehetőségnek tartom ezt a Műhelyt a fogyatékos ÜGY szempontjából. Magam mozgássérült vagyok, ezért a mozgássérültek helyzetét ismerem jól.
Mi kell feltétlenül ahhoz, hogy egy mozgássérült teljes jogú tagja legyen a társadalomnak?
- Akadálymentes környezet
- Akadálymentes közösségi közlekedés
- Akadálymentes oktatási intézmények
- Akadálymentes munkahelyek
Gyakorlatilag ezekről nem beszélhetünk hazánkban, hogy bármelyik is teljes mértékben rendelkezésére állna a mozgássérülteknek. Noha, vannak nagyon jó törvényeink, csak nem tartják be.
Vegyük sorjában;
- Akadálymentes környezet.
Nem tudom, hogy mennyi ideje, de már jó pár éve lehet pályázni akadálymentesítésre. Ami nagyon jó dolog. Az oda ítélt pályázati pénzből csak ritkán valósül meg igazi akadálymentesítés. Inkább csak olyan látszat akadálymentesítésekkel találkozom túlnyomórészt. Mire gondolok? Akadálymentesítés címén olyan meredek lejtőket építenek, hogy ott ember nincs aki segítség nélkül, fel-le tudna menni. Az ilyen akadálymentesítés többet ért, mint használ. Ez csak egy példa, de lehetne sorolni százat és soha nem tudom, hogy ezeket az építményeket hozzáértés híján rontják el vagy direkt?
Javaslatom: Ezeket az „akadálymentesítéseket” csak úgy lehessen átadni, ha az érintettek előbb kipróbálják és jóváhagyják.
- Akadálymentes közösségi közlekedés
Addig, ameddig jó esetben minden órában indul egy alacsonypadlós busz, ha egyáltalán van olyan a környéken, addig nem lehetek független és integrált. Míg vonattal csak úgy tudok utazni, hogy 7-4 nappal előbb be kell jelentenem utazási szándékomat, addig sem. S ha, mindezen akadályokat leküzdöm, feljutok buszra, vonatra és le is jutok róluk, akkor még nem biztos, hogy nincs ott egy kóbor lépcső, egy magas járdasziget és máris nem tudok menni sehová. Marad a szállítószolgálat, amit nem mindig tudok megfizetni.
Javaslatom:
Nem lehet egyszerre minden buszt, vonatot akadálymentesre cserélni, ezt mindenki tudja. De, ahhoz ragaszkodni kell, hogy amikor új tömegközlekedési eszközöket szereznek be, azok mind olyanok legyenek, amelyeket mindenki tud használni.
- Akadálymentes oktatás, képzés, iskolák.
Még az általános iskolák között is kevés az akadálymentes, középiskolák között pedig egyenesen ritka. Egyetemek, főiskolák? A Bárcziról tudom, hogy akadálymentes, többit nem ismerem. Marad a magántanulóság vagy az sem. Így keletkezik egy képzetlen, jobb sorsra érdemes csoport, Akiknek esélye sincs a nyílt munkaerőpiacon és máshol sem. Lehetne enyhíteni ezt a súlyos problémát képzésekkel.
Képzésekre is rengeteg pályázatot írtak, írnak ki és pályázik boldog-boldogtalan a képzési pénzekre és nyer is. A „legszebb” példa számomra 2-3 éve lehetett, amikor egy ilyen képzési pályázatot többek mellett egy szabolcs megyei gyümölcsfeldolgozó nyert. Nem tudtam megállni és megkérdeztem az illetékes hivatalt, hogy vajon meggymagozót képez a gyümölcsfeldolgozó? Azt a választ kaptam, hogy nem meggymagozót, hanem varrómunkást. Érdeklődöm tisztelettel, hogy egy varrómunkás hol tudott 2-3 éve elhelyezkedni? Vagy ne menjünk olyan messzire, hol tudna elhelyezkedni most? Mindannyian tudjuk a választ; sehol! Elúszik sok-sok millió forint ilyen látszat képzésekre és nem jutunk előbbre egy lépést sem.
Javaslatom:
Vérprofit kell képezni a mozgássérültből, fogyatékosból. Hogy versenyezzenek érte a munkaadók és ne neki kelljen munkáért kuncsorogni. Már régen meglehetett volna szervezni abból a sok kidobott pályázati pénzből egy távoktatási rendszer, ahol a legjobb tanárok foglalkoznának, képeznék a mozgássérülteket, fogyatékkal élőket.
- Akadálymentes munkahelyek
Nagy múlti cégek már rájöttek, hogy ha akadálymenetes a környezet, akkor egyszerűbb az agyagmozgatás. Igen, ide el is jöhetnének a mozgássérültek dolgozni, ha eléggé képzettek lennének, mert az árufeltöltéshez elég képzettek, de azt nem bírják fizikailag.
Tenni való van bőven, ha bármivel segíteni tudom a Műhely munkáját, szívesen teszem.
Üdvözlettel:
Lőrincz Erzsébet
mozgássérültek -- válasz
Tisztelt Lőrincz Erzsébet! Köszönöm a részletes hozzászólását és a javaslatokat, igyekszünk hasznosítani azokat. A javaslatcsomagunk fókuszában főként az értelmi fogyatékos, mentális zavarokkal élő és autista személyek vannak, de mivel közöttük sokan akadnak mozgássérültek, fogjuk ezeket használni.
Üdvözlettel: Verdes Tamás
Üdvözlet és köszönet és egyéb.
Nagy örömmel üdvözlöm a kezdeményezést és köszönöm a bátorságot amelyel nekifogtatok az ÜGY rendbetételének. Teszik a módszer is mert a nyilt kiállás sokat fog javítani az állásfoglalásokban mert mindenkinek válalnia kell az egyszer már leírt véleményét.
Nagyon tetszettek az edigi hozzászólások mert az tünik ki berlőle, hogy valóban az igazi kérdésk és azok teljes átgondolása a cél és nem valami aktuál érdek érvényesítési szándék kerűl előtérbe.
Nos térjűnk a témára!
Mindenek előt azt érzem fontosnak, hogy teremtsünk konszenzust a fogalom használatban a megnevezéseket értsük egyformán, tehát készűljön egy alapszótár amelyet mindenki figyelembe vesz.
említek néhány példát amellyel az útóbi évelben gondjaim voltak:
Intézmény és intézet tartalma és értelmezése, jogi, közigazgatási működési, szakmai szempontok meghatározásával?
Nagylétszámu?
Elzárt, elszígetelt, szegregált terület?
Civil és nyilt munkaerő piac?
Még sok ilyen fogalom értelmezése fog előkerülni és bizonyára mindenki érti, hogy ezekről márképen gondolkoznak a szülők, máekép a hivatalok és megint máskép a szakemberek és megint márkép az érdekvédők, és ami a legfontosabb maguk az érintettek is márkép értik a szóhasználatott. Tehát javaslatom az, hogy amenyire lehet tegyük tisztába
Közeleítsünk megint más oldalról.
Sok kérdésben nem rendelkezik senki megbízható és megfelelő információval ahoz, hogy hiteles tervezést lehessen kialakítani pl:
Életkor szerinti létszám és területi megozslások. Ennek fontoságához csak annyit, hogy nem mindegy, hogy az eddigi életút, hogyan telt el hol tart most az érintett au élet mely szakaszában és milyennek a jelenlegi szükségletek és milyenek lesznek a közeljövőben?
az elmult évtizedekben nem egyszer volt részem abban, hogy álamigazgatási "paracsra" kellet emberileg és szakmailag rosz feladatot átszervezést végrehajtanom. Ma is szégyelem, hogy nem volt elég erőm jobbá tenni az aktuális kivitelezést.
Gondnok, támogató segítő, segítő, hol legyen, kilegyen és ki lehet, stb.?
Szóval most nem ragoznám tovább azt a rengeteg témát amelyben minden tervezés előtt és közben szót kellene értanünk egymással és mindenkivel.
Tehát felajánlom, hogy az egész folyametban minden tudásommal segíteni fogom az ügyet és akár egy résztémában is szívessen dolgozom bárkivel.
Üdvözlettel és jó munkát
Wisinger János
hozzaszolás
a leganagyobb baj az, hogy az érintettek megkérdezése és fej fölött hoznak döntéseket! ebben a témában csak annak van joga javaslatot tenni aki legalabb nevelt fogytékos gyereket.en 31 évig neveltem a lányomat aki amellet h. értelmi fogy-os meg igen agressziv is volt.itthon élt.de egy 20e lakosu varosban egy foglakoztato,egy lehetoseg a felugyeletre probléme esten nincs.nem intezetek kellenének hanem megfizetni a szulőket/20eft most/ és nappali foglalkoztatokat inditani ahol lefoglalják őket a képességeiknek megfelelő munkaval, valamint atmeneti felugyeleti lehetoseget boztositani problémak esetére./korhaz, netán udulés stb/ebben az esetben nemcsak afogyatékosok vannak izolálva hanem a szulő is aki godozza hisz kilépni a házbol is csak veluk egyutt lehet, rosszabb esetben bezárni a lakasba.tehat 1 segitő beugrik ha probléma van kellene.jelenleg a jaradékosok evek ota semmi emelést nem kaptak evek ota.nekik sokkal tobb a ktg-uk/gyogyszerek,segédeszkozok,controlokstb.azzal nem értek egyet h. ne legyen kizalogaos gondnoksag alá helyezés, mert ezek a gyerekek az alapveto emberi életvitelhez szükséges dolgokat sem értik meg.pénzzel banni, valaminek érteket megitélni, stb,stb amit nagyon kitudnak hasznélni az emberek, s ki issza ennek a levét természetesen a szulö aki neveli meg abban az esetben is ha gondnoksag alatt van.van tapasztalatom h. még a rendörök is hogyan élnek vissza az ilyen emberek helyzetével.ugy javitjak a statisztikat h. rafognak mindent egy ertelmi sérultre s hosszu meghurcoltatás utan lezarják h. nem buntetheto. JAVUL A STATISZTIKA,az intézetek sem jobbek ott is kihasználják öket mert nincs megfelelö civil ellenörzés.eladják nekik az otthon feleslegeséé valt dolgokat,pénzukat papiron kiadjak valosagban nem, a papir mindent elbir.utik oket mertmegtehetik. legtöbbjuknek 95% van de megsincs senkije. Én a hajdi-bihari nagyháti intézetet mar rég bezártam volna.a kijelolt gondnokok is csak papiron dolgoznak a gyerekek érdekeiert.meg sorolhatnam végtelenségig.velunk beszéljék meg szülökkel hoyan javithatna helyzetukon, milyen jogokat koteleségeket foglaljanak torvénybe de tartassak is be. szivesen segitek javaslatokkal hisz érintett vagyok sok hasonlo tarsammal egyutt akik kiszolgaltatva egyedul segitség nélkul harcolnak ezen fiatalok érdekeiert az egész vilaggal lassan. nehogy szervezeteket emlitsenek mert...a céljuk tiszteletre mélto csak egyszer latnam megvalosulni kozos erovel ezen fiatalokert szivesen alairom schmiedtne bodor szter
válasz
Igaza van, ha úgy érzi, hogy a családok feje felett születnek a döntések a legtöbb esetben – ezért is tettük nyilvánossá ezt a programot, hogy az első pillanattól fogva Ön és más családtagok hozzá tudjanak szólni, és felhívhassák a figyelmünket arra, hogy mit tartanak fontosnak, hol vannak a legfontosabb feladatok; ezeket nagyon sokszor mi magunk sem tudjuk pontosan.
Magam is hasonlóan látom az Ön által felvetett problémákat. Úgy gondolom, hogy ma az egyik legnagyobb hiányosság az, hogy a családok nagyon kevés segítséget kapnak, és ezért elszigetelődnek: a nappali intézmények, az átmeneti felügyelet, a személyi segítés és a nyílt munkaerő-piaci foglalkoztatás hosszú távú fejlesztése azért fontos, hogy a családok ne szigetelődjenek el, és ne kényszerüljenek arra a szülők, hogy fel kelljen adni a munkahelyüket, miközben a család egyszerre szegényedik el, és szorul rá egyre több szociális juttatásra. Mi egy olyan rendszer kiépítését szeretnénk ösztönözni, ami lehetővé teszi, hogy a családoknak ne kelljen választania egyfelől a szegénység és az elszigetelődés másfelől pedig a nagy létszámú intézetek között. Mindkét megoldás embertelen. Az lenne a normális, hogy a családok kapjanak meg minden segítséget abban, hogy amíg úgy gondolják, a fogyatékos családtag közöttük élhessen, és közben ne kelljen izolálódniuk; amikor pedig úgy gondolják, hogy eljött az ideje a leválásnak, akkor ne kényszerüljenek arra, hogy egy határszéli intézetbe küldjék fiukat vagy lányukat egy tömegintézménybe, hanem a településen vagy a kerületben legyen lehetőség arra, hogy egy albérletben vagy egy jó minőségű lakóotthonban, ahol minden segítséget megkap, néhány társával együtt közösen élhessen, és megvásárolhassa azokat a szolgáltatásokat, amire szüksége van, lehetőleg abból a pénzből, amit saját munkájával keres.
A gondnokság alá helyezéssel kapcsolatban a kutatások azt mutatják, hogy nagyon sok olyan eset van, amikor nem azért helyeznek valakit gondnokság alá, mert arra valóban szüksége van, hanem mert másképpen a család nem tud hozzájutni azokhoz a juttatásokhoz, amelyekhez joga van, vagy mert az intézet csak gondokság alá helyezett embereket hajlandó fogadni. Azt gondolom, hogy az intézeteken belüli kiszolgáltatottságnak a gondnokság alá helyezés fontos – persze talán nem a legfontosabb – eleme.
Azt írja, hogy szívesen segít nekünk javaslatokkal Ön és azok a szülők, akikkel kapcsolatban van. Érdemes lenne összehozni egy találkozót, ha szoktak találkozni. Ha van ehhez kedvük, kérem, hogy írjanak be ide vagy a verdestamas@tasz.hu címre, és vegyük fel a kapcsolatot.
Üdvözlettel: Verdes Tamás
Miről is beszélünk?
Kedves Kollegák! Fontos témával foglalkoztok egy, ezen a területen még újnak számító metódussal. Kiváncsi leszek az eredményekre és a Kézenfogva Alapítvány igyekszik megtenni az ügy sikere érdekében mindent ami tőle telik.
Elsőként hadd javasoljam, hogy a "twinning approach" szemléletében ne csak a nagy létszámú intézmények átalakulásával foglalkozzunk (deinstitutionalisation), hanem ezzel szoros összefüggésben vizsgáljuk meg a családban élők vagy a családhoz, településhez közeli szolgáltatásainak fejlesztésének (community based settings) lehetőségét és egy olyan szakmapolitikai dokumentumon dolgozzunk, amely párhuzamosan segíti mindkét vonulat fejlődését. Csak az értelmi fogyatékos emberek között kb. 40-50 ezer ember él otthon, talán néha még jobban izolálva, mint a nagyobb intézményekben. Nem szabad abba a hibába esni, hogy csak az egyik vonulatot fejlesztjük és csak az egyik vonalról gondolkodunk. A Fecske szolgáltatás modell kísérleti programjában terveünk készíteni egy szakmai jellegű lobbianyagot a családban élők szociális szolgáltatásainak helyzetéről. Mihelyst olyan állapotban lesz közzé tesszük.
Sok sikert és nagyon jó munkát kívánok Nektek!
Üdv:
Pordán Ákos
Miről is beszélünk?
Fontosnak tarom, és egyet is értek a megjegyzéssel. A családban élők elszigetelődése ugyanolyan jelentőségű, mint a nagy létszámú intézményekben élők problémája. A használni javasolt megközelítéssel is egyet értek: a nagy létszámú intézményeket csak úgy lehet felváltani, ha tudjuk, hogy mit állítanánk a helyébe, vagyis hogy milyen közösségi alapú szolgáltatásokat(community based settings) kell létrehoznunk. És természetesen át kell gondolni a családban élő személyeknek nyújtott pénzbeli juttatások kérdéskörét is. Röviden: az intézmények megszüntetésénél talán fontosabb kérdés az, hogy milyen szolgáltatórendszert képzelünk el a jövőben -- ha jól értem, ezt vetetted fel, és erre keressük mi is a választ.
A FECSKE programban készült anyagokat pedig kíváncsian várjuk!
Üdv: Verdes Tamás
nem csak a pénzügyi szolgáltatás
Köszönöm a válaszod. Csak egy kis pontosítás: nem csak a pénzügyi, hanem az egyéb szolgáltatásokra is gondolok (nappali, támogató szolgálat, Fecske, családsegítés, pályaorientaciós tanácsadás stb.), arra a szolgáltatási spektrumra, amely a családban élőket éri el.
Üdv:
Ákos
nem csak pénzügyi szolgáltatások
Igen, az ambuláns ellátások fejlesztése az egyik legfontosabb dolog (ma fogyatékosok nappali intémzényeiben mintegy 4000 férőhely található az egész országban, vagyis ezekhez a szolgáltatásokhoz a legtöbben egyszerűen képtelenek hozzáférni), ezek nélkül a családok életminősége nem tud jelentősen javulni. A másik ehhez tartozó feladat a nyílt munkaerő-piaci beilleszkedést segítő szolgáltatások fejlesztése és az állami foglalkoztatás-politika újragondolása.
Hozzászólás