4. pont kampány - 2016

1848-ban a forradalmárok 12 pontja közül a negyedik így szólt: „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben”. Több mint másfél évszázados követelése és elvárása a magyar polgároknak, hogy ne a politikai hatalom határozza meg, hogy mi a vallás, és ne biztosítsanak széles előjogokat egyes egyházaknak sem a hitélet és a közhasznú tevékenységek állami finanszírozása, sem a közoktatásban való részvétel és az adózás terén.

Az, hogy nem találni egységes vallás-megfogalmazást, számomra nem jelenti azt, hogy ne próbálkozhatnánk egy legnagyobb közös osztó-meghatározást találni, mely ha nem is mindenkinek, de nagyon sokaknak megfelel, amire jó néhány példa kínálkozik a kifejezetten demokratikus országos vallási-egyházügyi törvényeiben.

Kamarás István - író, vallásszociológus

A Fidesz-kormány szembement ezzel 2012-ben megalkotott egyházügyi törvényével, amely több száz törvényesen bejegyzett és működő egyházat fosztott meg státuszától és intézményesítette az egyházak közötti egyenlőtlenséget. 2014-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága ezt a törvényt jogsértőnek találta. A per két évig tartott, a 17 magyar egyház közül kilencet a TASZ képviselt, sikerrel.

2015 őszén ismét olyan javaslattal élt a kormány, amely megismételné és fenntartaná a korábbi szabályozás legnagyobb hibáit. Negyedik pont című kampányunkban részletes kritikáját adtuk a fideszes egyházpolitikából következő döntéseknek, és aláírásokat gyűjtöttünk az újabb törvénymódosítás ellen.

Mi egy olyan egyháztörvényt szeretnénk, ami nem tesz különbséget egyház és egyház között, ami garantálja az állam semlegességét és a lelkiismereti szabadság érvényesülését. Azt szeretnénk, hogy a magyar egyháztörvény összhangban álljon a modern nyugati alkotmányos demokráciák alapelveivel. A lelkiismereti alapon szerveződő közösségek autonómiáját az államnak ugyanis tiszteletben kell tartania. Az állam nem foglalhat állást hitbéli igazságok kérdésében, így nem mondhatja meg, mi a vallás és mi nem tekinthető vallási tevékenységnek, és nem azonosítja magát egyetlen egyház tanításával sem.


PETÍCIÓ

a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény megfelelő módosítása érdekében

2016. március 15.

Tekintettel arra, hogy

  • az 1848-as polgári forradalom óta követeljük a törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben, de ma távolabb vagyunk tőle, mint a rendszerváltás idején,
  • a 2012 óta hatályos egyháztörvény a kormányzat politikai kegyeit élvező egyházaknak minden eddiginél szélesebb előjogokat biztosít, míg a többi egyházat még a korábbi jogállásától is megfosztotta,
  • a törvény az Európai Emberi Jogi Bíróság 2014. április 8-i ítélete szerint sem tesz eleget a világnézeti semlegesség és az egyenlőség követelményeinek, és sem egyes elemeiben, sem összességében nem felel meg az Emberi Jogok Európai Egyezményének (Magyar Keresztény Mennonita Egyház és Mások kontra Magyarország), minek okán a magyar államnak milliárdos nagyságrendű kártérítést kell fizetnie;

valamint tekintettel arra, hogy

  • az európai emberi jogi bíróság ítélete nyomán a kormány által előkészített módosító javaslat nemhogy orvosolta volna a bevett egyházak és a vallási közösségek közötti egyenlőtlenségeket, hanem már három különböző egyházi státuszt alakított volna ki, és továbbra is fenntartotta volna az állam önkényes elkötelezettségének lehetőségét egyes kivételezett egyházak iránt; és végül arra, hogy
  • az Országgyűlés a 2015. decemberi szavazáson elutasította ezt a módosító javaslatot,

alulírottak felszólítjuk a magyar kormányt, hogy ne engedjen a negyvennyolcból és olyan törvénymódosítást dolgozzon ki és terjesszen a parlament elé, amely:

  • biztosítja minden ember lelkiismereti meggyőződésének egyenlő tiszteletét, valamint a lelkiismereti alapon szerveződő közösségek önmeghatározását,
  • biztosítja a vallási közösségek jogegyenlőségét, és nem biztosít előjogokat egyes egyházaknak nemcsak a hitéletet érintő működésüket illetően, hanem a közoktatásban való részvétel, az adózás, a hitélet és a közhasznú tevékenységek állami finanszírozása, valamint a politikai döntéshozatalban való részvétel terén sem – sem egymáshoz, sem más hasonló tevékenységet végző civil szervezetekhez képest,
  • biztosítja az állam világnézeti semlegességét, az állam szigorú elválasztását az egyházaktól,
  • jogi, morális és anyagi szempontból orvosolja azoknak az egyházaknak a jogsérelmeit, amelyeket a magyar állam megfosztott a státuszuktól, illetve nem teszi ki a magyar adófizető polgárokat újabb kártérítési kötelezettségek kockázatának,
  • összhangban van Magyarország alkotmányos, az egyenlő jogok kiterjesztésén alapuló hagyományaival, és nem lép vissza a rendszerváltás, sőt az 1848 előtti egyházpolitikához,
  • összhangban áll az Emberi Jogok Európai Egyezményének rendelkezéseivel és megfelel az Emberi Jogok Európai Bírósága által lefektetett követelményeknek!


Aláírók:
Hegyi Szabolcs, Társaság a Szabadságjogokért
David Baer, professzor, Texas Lutheran University
Kelemen Katalin, rabbi, Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség
Iványi Gábor, lelkész, Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
Schweitzer Gábor, jogász
Coalizione Italiana Libertà e Diritti Civili (Emberi Jogok és Szabadságjogok Olaszországi Koalíciója)
Helsinki Foundation for Human Rights, HFHR (Lengyel Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért)
Raj Ferenc, rabbi, Bét Orim Reform Zsidó Hitközség


A TASZ azóta is foglalkozik a lelkiismereti szabadság kérdésével, az újraszabott, 2018-as törvénymódosításról készített álláspontunk itt érhető el.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

KISOKOS: Hit- és erkölcstan oktatás az iskolában

Mi tanítható az erkölcstan keretei között?


Az állami iskolákban erkölcstan óra helyett hit- és erkölcstan óra választható, ami a kötelező tanóra része. Az erkölcstan óra tartalmát és követelményeit a Nemzeti alaptanterv szabályozza, míg a hitoktatás tartalmának meghatározását és felügyeletének ellátását a törvény az adott egyház hatáskörébe utalja.

Támogatjuk a szülőket, hogy megvédhessék a semleges iskolát

Manapság ritka sikerrel juttatták érvényre akaratukat a szülők az iskolában: az elmúlt hetekben számos iskola a szülők összefogásának köszönhetően nem került egyházi fenntartásba. Elsősorban budapesti sikerekről olvasni: a Deák Diák iskolát átvenni kívánó egyház a szülők zajos tiltakozását követve magától visszavonta az iskola átvételére irányuló szándékát. Zuglóban és Józsefvárosban az egyház kitartott, azonban a szülők szavazáson utasították el a fenntartóváltást a Városligeti Általános Iskolában és a Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskolában, az előbbi intézményben 627:3 arányban. Mi továbbra is kiállunk a szülők, tanulók tájékoztatása, döntési joga mellett.

A közmunkások nem dolgok

 

Toborzásra hívták több megyében a közfoglalkoztatottakat. Ellentmondásos híreket olvashattunk  arról, hogy a közfoglalkoztatottak számára a megjelenés, és a felajánlott katonai szolgálat, mint állásajánlat elvállalása kötelező-e. A Honvédelmi Minisztérium közleménye és néhány megszólaló állami hivatalnok mindenesetre tagadta ezt. Mivel azonban ezzel ellentétes hírek is napvilágot láttak, ezért legalább az kétséges volt, hogy a közvélemény és minden érintett megfelelő tájékoztatást kapott erről az akcióról. Ennél pedig súlyosabb problémára is rávilágít ez a történet.

 Először a helyzet tisztázására kértük a két érintett minisztériumot. A Honvédelmi Minisztérium egy napon belül jelezte, hogy nem illetékes az ügyben, a Belügyminisztérium válaszából pedig az derül ki, hogy nem zárnak ki senkit a közfoglalkoztatásból, azokat sem, akik nem mennek el a toborzásra. Pár napja azonban a kisalfold.hu oldalon megjelent egy olyan levélnek a másolata, amelyet a foglalkoztatási hivatal a közfoglalkoztatottak részére elküldött. Ha ezt megelőzően kétséges is volt, hogy a toborzáson való megjelenés és/vagy a szolgálat vállalása kötelező, a levél ismeretében már nem kérdéses.