4. pont kampány
2016
1848-ban a forradalmárok 12 pontja közül a negyedik így szólt: „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben”. Több mint másfél évszázados követelése és elvárása a magyar polgároknak, hogy ne a politikai hatalom határozza meg, hogy mi a vallás, és ne biztosítsanak széles előjogokat egyes egyházaknak sem a hitélet és a közhasznú tevékenységek állami finanszírozása, sem a közoktatásban való részvétel és az adózás terén.
„Az, hogy nem találni egységes vallás-megfogalmazást, számomra nem jelenti azt, hogy ne próbálkozhatnánk egy legnagyobb közös osztó-meghatározást találni, mely ha nem is mindenkinek, de nagyon sokaknak megfelel, amire jó néhány példa kínálkozik a kifejezetten demokratikus országos vallási-egyházügyi törvényeiben.” – Kamarás István – író, vallásszociológus
A Fidesz-kormány szembement ezzel 2012-ben megalkotott egyházügyi törvényével, amely több száz törvényesen bejegyzett és működő egyházat fosztott meg státuszától és intézményesítette az egyházak közötti egyenlőtlenséget. 2014-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága ezt a törvényt jogsértőnek találta. A per két évig tartott, a 17 magyar egyház közül kilencet a TASZ képviselt, sikerrel.
2015 őszén ismét olyan javaslattal élt a kormány, amely megismételné és fenntartaná a korábbi szabályozás legnagyobb hibáit. Negyedik pont című kampányunkban részletes kritikáját adtuk a fideszes egyházpolitikából következő döntéseknek, és aláírásokat gyűjtöttünk az újabb törvénymódosítás ellen.
Mi egy olyan egyháztörvényt szeretnénk, ami nem tesz különbséget egyház és egyház között, ami garantálja az állam semlegességét és a lelkiismereti szabadság érvényesülését. Azt szeretnénk, hogy a magyar egyháztörvény összhangban álljon a modern nyugati alkotmányos demokráciák alapelveivel. A lelkiismereti alapon szerveződő közösségek autonómiáját az államnak ugyanis tiszteletben kell tartania. Az állam nem foglalhat állást hitbéli igazságok kérdésében, így nem mondhatja meg, mi a vallás és mi nem tekinthető vallási tevékenységnek, és nem azonosítja magát egyetlen egyház tanításával sem.
Petíció - 4. pont
a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény megfelelő módosítása érdekében
2016. március 15.
Tekintettel arra, hogy
- az 1848-as polgári forradalom óta követeljük a törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben, de ma távolabb vagyunk tőle, mint a rendszerváltás idején,
- a 2012 óta hatályos egyháztörvény a kormányzat politikai kegyeit élvező egyházaknak minden eddiginél szélesebb előjogokat biztosít, míg a többi egyházat még a korábbi jogállásától is megfosztotta,
- a törvény az Európai Emberi Jogi Bíróság 2014. április 8-i ítélete szerint sem tesz eleget a világnézeti semlegesség és az egyenlőség követelményeinek, és sem egyes elemeiben, sem összességében nem felel meg az Emberi Jogok Európai Egyezményének (Magyar Keresztény Mennonita Egyház és Mások kontra Magyarország), minek okán a magyar államnak milliárdos nagyságrendű kártérítést kell fizetnie;
valamint tekintettel arra, hogy
- az európai emberi jogi bíróság ítélete nyomán a kormány által előkészített módosító javaslat nemhogy orvosolta volna a bevett egyházak és a vallási közösségek közötti egyenlőtlenségeket, hanem már három különböző egyházi státuszt alakított volna ki, és továbbra is fenntartotta volna az állam önkényes elkötelezettségének lehetőségét egyes kivételezett egyházak iránt; és végül arra, hogy
- az Országgyűlés a 2015. decemberi szavazáson elutasította ezt a módosító javaslatot,
alulírottak felszólítjuk a magyar kormányt, hogy ne engedjen a negyvennyolcból és olyan törvénymódosítást dolgozzon ki és terjesszen a parlament elé, amely:
- biztosítja minden ember lelkiismereti meggyőződésének egyenlő tiszteletét, valamint a lelkiismereti alapon szerveződő közösségek önmeghatározását,
- biztosítja a vallási közösségek jogegyenlőségét, és nem biztosít előjogokat egyes egyházaknak nemcsak a hitéletet érintő működésüket illetően, hanem a közoktatásban való részvétel, az adózás, a hitélet és a közhasznú tevékenységek állami finanszírozása, valamint a politikai döntéshozatalban való részvétel terén sem – sem egymáshoz, sem más hasonló tevékenységet végző civil szervezetekhez képest,
- biztosítja az állam világnézeti semlegességét, az állam szigorú elválasztását az egyházaktól,
- jogi, morális és anyagi szempontból orvosolja azoknak az egyházaknak a jogsérelmeit, amelyeket a magyar állam megfosztott a státuszuktól, illetve nem teszi ki a magyar adófizető polgárokat újabb kártérítési kötelezettségek kockázatának,
- összhangban van Magyarország alkotmányos, az egyenlő jogok kiterjesztésén alapuló hagyományaival, és nem lép vissza a rendszerváltás, sőt az 1848 előtti egyházpolitikához,
- összhangban áll az Emberi Jogok Európai Egyezményének rendelkezéseivel és megfelel az Emberi Jogok Európai Bírósága által lefektetett követelményeknek!
Aláírók:
Hegyi Szabolcs, Társaság a Szabadságjogokért
David Baer, professzor, Texas Lutheran University
Kelemen Katalin, rabbi, Szim Salom Progresszív Zsidó Hitközség
Iványi Gábor, lelkész, Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség
Schweitzer Gábor, jogász
Coalizione Italiana Libertà e Diritti Civili (Emberi Jogok és Szabadságjogok Olaszországi Koalíciója)
Helsinki Foundation for Human Rights, HFHR (Lengyel Helsinki Alapítvány az Emberi Jogokért)
Raj Ferenc, rabbi, Bét Orim Reform Zsidó Hitközség
A TASZ azóta is foglalkozik a lelkiismereti szabadság kérdésével, az újraszabott, 2018-as törvénymódosításról készített álláspontunk itt érhető el.