Cselekvőképességet kizáró gondnokság kötelező felülvizsgálata
A Kúrián folyó gondnoksági perek gyakorlatát vizsgáló munkát figyelemmel kísérve, a TASZ az alábbi elemzéssel is hozzá kíván járulni. Az elemzésben azt vizsgáljuk, hogy a cselekvőképességüktől megfosztott polgárok esetében a törvényileg kötelező felülvizsgálat megtörtént-e, és milyen eredménnyel zárult.
A megismert adatok alapján láthatjuk, hogy a 2014 előtt gondnokság alá helyezett emberek közel 20%-ának késedelmesen vagy egyáltalán nem indult meg a Ptké. által előírt kötelező felülvizsgálati eljárása. Az adatok hiányossága és különböző formában és időben való megküldése miatt nem állapítható meg hiánytalanul, hogy hány esetben nem került sor egyáltalán a törvényben előírt felülvizsgálati eljárások megindítására. Az adatokból megállapítható azonban továbbra is a teljesen korlátozó gondnokság fölényes dominanciája. Az enyhébb fokú gondnokság alá helyező ítéletek, valamint a gondnokság alá helyezés megszüntetésére vonatkozó csekély számú döntések arra engednek következtetni, hogy a felülvizsgálati eljárásokat formálisan ugyan lefolytatják, azonban hiányoznak azok a vizsgálati protokollok, módszertani iránymutatások és szakmai módszerek, amelyek a tényleges, tartalmi felülvizsgálatra lehetőséget biztosítanának. Ennek következtében kevés esetben történik meg az ítéletek érdemi felülvizsgálata, saját peres tapasztalatunk alapján is futószalagszerűen folynak le ezek az eljárások. A bírói gyakorlatban megszilárdult eljárás mentális zavar fennállása esetén – szakértői per lévén – szinte automatizmusként gondnokság alá helyezéssel reagál, a bírók nem élnek a cselekvőképesség megőrzésének lehetőségét kínáló támogatott döntéshozatal jogintézményével. A támogatott döntéshozatal az új Ptk. hatálybalépésével ugyan a jogrendszer részévé vált, de a gyakorlat és a számok azt mutatják, hogy elenyésző számban kerül alkalmazásra a jogintézmény. Nem mutatkozik rendszerszintű igény a bírói gyakorlat részéről arra, hogy a gondnoksági rendszer elmozduljon a cselekvőképességet érintetlenül hagyó támogatott döntéshozatal irányába. Ez a gyakorlat szembemegy nemcsak a CRPD előírásaival, de még a Ptk.-ban foglalt fokozatosság elvéből fakadó elvárásokkal is.
A személyi autonómia korlátozása olyan súlyos polgári jogi jogkorlátozás, amely során különösen fontos, hogy mindig az érintett fennálló állapotához igazodjon a bíróság. Kiemelkedő jelentőségű, hogy a bíróság bizonyos időközönként értékelje az érintett életében, körülményeiben, állapotában beállt változásokat. Ilyen horderejű kérdéseknél a bíróságnak a kötelező felülvizsgálat alkalmával kötelezően vizsgálnia kell(ett volna) a fennálló helyzetet, annak érdekében, hogy az érintett jogainak korlátozása – és ezzel az életébe való beavatkozás – ne legyen nagyobb mértékű a feltétlenül szükségesnél.
