A portugál dekriminalizáció tanulságai
Korábbi posztjainkban kifejtettük, hogy melyek a szigorú drogtilalom legfőbb problémái és milyen érvek szólnak a kábítószerfogyasztás enyhébb szankcionálása mellett. Most megvizsgáljuk a közel 25 éve működő portugál modellt, amely a dekriminalizációs gyakorlatok máig legfőbb hivatkozási pontja.
„Nem volt vesztenivalónk”
Az 1990-es évek második felében Portugália a kontinens egyik legsúlyosabb drogproblémájával került szembe: a lakosság közel 1%-a vált heroinhasználóvá, ami körülbelül 100 ezer embert jelentett. Az ezredforduló idején Lisszabont egyenesen Európa heroin-fővárosának nevezték. Ezzel párhuzamosan félelmetes gyorsasággal terjedt a HIV-járvány az országban. A közös tűhasználat a megfelelő ártalomcsökkentő programok hiányában minden idők legmagasabb HIV fertőzöttségi arányát eredményezte: csak 2001-ben 1287 új HIV-fertőzést regisztráltak Portugáliában, aminek több mint fele volt köthető az intravénás használathoz.
A portugál kormány kénytelen volt belátni, hogy a büntetőjogi szigor fokozása alkalmatlan a krízis kezelésére. Szakértőkkel és érdekképviseleti csoportokkal egyeztetve világossá vált, hogy a szigorú tilalom a droghasználók rejtőzködéséhez és kockázatosabb droghasználati formákhoz vezet, így csak tovább fokozza a HIV-járványt és a szerhasználathoz köthető haláleseteket.
„Pusztító helyzettel álltunk szemben, így nem volt vesztenivalónk” – foglalta össze egy mondatban az ezredfordulót jellemző állapotokat João Castel-Branco Goulão közegészségügyi szakértő, a portugál dekriminalizációs stratégia kidolgozója, akit később „nemzeti hősként” ünnepeltek.
Portugália ezért a radikális változtatás mellett döntött és kivonta a szerhasználókat a bűnüldözés fókuszából. További fenyegetésük helyett igyekezett partneri viszonyt kialakítani velük és a gyógyulás felé terelni őket. A portugál vezetés úgy vélte, hogy a droghasználatot közegészségügyi kérdésként kezelve több ember fog segítséget kérni a rejtőzködés helyett. Számításuk nemcsak bejött, de további kedvező eredményekkel is járt.
Járványkezelés dekriminalizációval és ártalomcsökkentéssel
A 2001-ben hatályba állt portugál dekriminalizáció modellje az ártalomcsökkentés eszméjén nyugszik. Ebben a rendszerben bármely kábítószer legfeljebb 10 napra elegendő mennyiségének birtoklása nem büntetőjogi, hanem közigazgatási szabálysértésnek minősül. Ahelyett tehát, hogy az állam folytattata volna a macska-egér harcot a szerhasználókkal, az egészségügyi és szociális ellátásukra koncentrált.
„A dekriminalizáció nem csodaszer. Ha dekriminalizálunk, de semmi mást nem teszünk, a dolgok rosszabbra fordulnak. A legfontosabb elem az volt, hogy a kezelés ingyenesen elérhetővé váljon mindenki számára, akinek szüksége van rá. Ez volt az első célunk” – helyezte kontextusba a dekriminalizációt Goulão egy 2018-as interjúban.
Portugáliában a csekély mennyiséggel tetten ért kábítószerfogyasztók egy orvosból, szociális munkásból és jogászból álló független bizottság elé kerülnek, akik mérlegelik a cselekmény súlyosságát, a kábítószer típusát és a használat gyakoriságát, majd ez alapján döntenek a közigazgatási szankciók kiszabásáról vagy a gyógykezelés előírásáról. A problémás szerhasználók így az állapotfelmérést követően az igényeiknek megfelelő kezelésbe kerülhetnek.
Az intravénás használat elterjedtségére reagálva országszerte elérhetővé váltak az ártalomcsökkentő programok, melyek steril tűk biztosításával vették elejét a HIV-járvány további elharapózásának. Ezzel egyidőben figyelmet fordítottak a szerhasználók életkörülményeinek javítására, megbélyegzésük csökkentésére, a munkába állásuk támogatására, vagyis összességében a társadalmi reintegrációjukra.
A portugál dekriminalizáció eredményei
A HIV-járvány sikeres visszaszorítása
A leglátványosabb eredmény kétségkívül a HIV-járvány visszaszorításában mutatkozott meg. Míg 2000-ben még az összes új HIV-fertőzés fele volt intravénás kábítószer-használathoz köthető Portugáliában, addig 2019-ben már mindössze 1,7%. Az új HIV-fertőzések aránya ezzel a teljes társadalomban is radikálisan csökkent: a 2001-es évi 1287 új fertőzés 2019-re évi 16-ra szorult vissza.
Az alábbi ábra azt mutatja, hogyan esett vissza 20 év alatt az intravénás használat miatti HIV-fertőzések aránya Portugáliában (forrás: Transform Drug Policy Foundation).
Csökkenő halálozás
A reformokat követő első időszakban drámaian csökkent a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek száma: a 2001-es évi 76 halálesetről 2011-re mindössze 10-re. Bár a halálesetek száma azóta ismét emelkedett, továbbra is a reform előtti szint alatt maradt, és népességarányosan az EU alacsonyabb értékei között van.
Kevesebb droghasználó rács mögött
A teljes börtönpopulációra vetítve a kábítószer-bűncselekmények miatt bebörtönzöttek aránya a 2001. évi több mint 40%-ról 2019-re mindössze 15,7%-ra esett. A legfrissebb, 2023-ban mért érték szerint ez az arány 19% Portugáliában, ami megegyezik az Európai Unió átlagával. Ez a csökkenés jelentősen enyhítette a büntető igazságszolgáltatási rendszerre nehezedő terheket.
Alacsony arányú fiatal kipróbáló
A dekriminalizáció ellenzőinek félelmei nem igazolódtak be, miszerint az intézkedés kívánatossá tenné a szerhasználatot: a kábítószer-fogyasztás aránya a dekriminalizáció óta következetesen az uniós átlag alatt maradt. Portugáliában a 15-34 évesek körében az egyik legalacsonyabb a használati arány egész Európában.
Több fogyasztó kerül kezelésbe
A dekriminalizáció első évtizedében jelentősen nőtt a kezelőhelyek és a kezelést igénylők száma, mivel a fogyasztóknak már nem kellett tartani a büntetőjogi szankcióktól. A 2010-es évektől tapasztalt visszaesés részben a problémás szerhasználók számának csökkenésével, részben a drogügyi forrásoknak a globális pénzügyi válság hatására bekövetkezett csökkenésével magyarázható.
Alacsonyabb társadalmi költség
Egy 2015-ös tanulmány alapján a kábítószer-fogyasztáshoz köthető társadalmi költség 2000 és 2004 között 12%-kal, 2010-re pedig 18%-kal csökkent. A portugál dekriminalizációval összefüggésben a társadalmi költségek alatt az egészségügyi és szociális, valamint a jogi-rendészeti gazdasági és társadalmi hatásokra kell gondolni.
Az említett tanulmány szerint a társadalmi költség visszaesését az első időszakban elsősorban a kábítószerrel kapcsolatos halálesetek számának csökkenése okozta, míg a második időszakban a fő tényezők a büntetőeljárásokra fordított költségek csökkenése és a bebörtönzött drogkereskedők jövedelemkiesése voltak.
A portugál modell kihívásai
Az elmúlt években kedvezőtlen tendenciák árnyékolják be a dekriminalizáció sikereit. Ismét megjelent a nyílt téri droghasználat az olyan nagyvárosokban, mint Lisszabon és Porto. És bár a kábítószerhasználathoz köthető halálozási arány nem tért vissza a dekriminalizációt megelőző szintre, a mutatók 2011 óta romló tendenciáról számolnak be. A fejleményeket látva könnyű lenne arra következtetni, hogy a dekriminalizáció kifulladt és ideje váltani, ám a szakértők szerint a problémákért a finanszírozás visszaesése a felelős.
Más országokhoz hasonlóan a 2008-as pénzügyi válság Portugáliát is súlyosan érintette és a drogterületet sem kímélte. Nagyjából 10 évvel a dekriminalizáció bevezetését követően a droghasználók kezelésbe vételére fordított kezdeti összeg az ötödére csökkent, 82,7 millió dollárról 17,4 millióra. Az ezt követő években a kezelésbe került szerhasználók száma a harmadára esett vissza. A modell több elemének végrehajtása megrekedt, például elmaradt a felépülő szerhasználók munkapiaci érvényesülésének segítésére fordított kormányzati támogatás, ami a sikeres reintegráció megkerülhetetlen összetevője.
A dekriminalizáció programját kidolgozó Goulão 2022-ben úgy fogalmazott a helyi sajtónak, hogy „ami ma látható, az már nem szolgál példaként senki számára”. A szakértő szerint azonban a romló adatok nem a dekriminalizáció politikájának kudarcára, hanem a finanszírozás hiányára vezethetők vissza.
A kedvezőtlen tendenciákkal együtt arról sem feledkezhetünk meg, hogy Portugália olyan ellátórendszert épített fel, amivel rugalmasan tud reagálni a változó droghasználati trendekre, képes alacsony szinten tartani a drogfogyasztáshoz kapcsolódó fertőzéseket és más ártalmakat, valamint hatékony kezelést tud nyújtani a problémás szerhasználóknak.
Mit tanulhat Magyarország a portugál gyakorlatból?
Ahogy a szigorú tilalom, úgy a dekriminalizáció sem csodafegyver, ami drogmentessé tehet egy országot – bár ilyet a magyar kormányon kívül már talán senki sem vár el a drogpolitikától. Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően ráadásul Portugália mindig is belépési pontot jelentett az európai piacra érkező drogkereskedőknek, ami fokozza a kábítószerek elérhetőségét. Ilyen körülmények között igazi bravúr alacsonyan tartani az új kipróbálások arányát és a kábítószerhasználat ártalmait – és ezt a teljesítményt Portugália a 2000-es évek óta következetesen hozza!
Az eredmények mérlegelésekor fontos szem előtt tartani, hogy a dekriminalizáció egy összetett szabályozási forma a droghasználat visszaszorítására. Amíg a főbb pontokat megfelelő finanszírozás mellett következetesen végrehajtják, a modell látványos eredményekkel szolgál a legkomolyabb kábítószerügyi kihívásokra is. A források drasztikus csökkenése és egy-egy terület elhanyagolása azonban rést üthet a pajzson, ahogyan ez az utóbbi években Portugáliában is látható. Így Portugália számára a legfőbb tanulság, hogy a drogpolitikát nem elegendő elindítani, folyamatosan működtetni is kell.
Magyarország ehhez képest fokozott hátrányból indul. Az elmúlt bő évtizedben leépített ellátórendszer, a nemzeti drogstratégia és a drogkoordináció hiánya, a szigorításoktól és a fokozott rendészeti fellépésektől remélt megoldások mind felelőssé tehetők az új pszichoaktív szerek térnyeréséért és azért, hogy a problémás szerhasználók még akkor is nehezen jutnak kezelésbe, ha készen állnak segítséget kérni. A dekriminalizáció bevezetése sok tekintetben javíthatna ezeken az égető problémákon, de csak akkor, ha egy alaposan átgondolt, minden kapcsolódó területre kiterjedő, a kormány által is támogatott és megfelelően finanszírozott formában valósul meg, ahogyan az portugál szabályozás első évtizedében láthattuk.
