Visszavették az iskolába azt a roma fiút, akit azért rúgtak ki, mert felszólalt a diszkrimináció ellen

A legtöbben arról ismernek minket, hogy a nyilvánosságban is jól látható, precendesértékű, társadalmilag különösen fontos vagy különösen súlyos igazságtalanságra reagáló ügyeket viszünk. De a TASZ több ennél! 

2024-ben:

• 500 óra telefonos jogsegélyt nyújtottunk a tőlünk segítséget kérők számára, 
• ez idő alatt 3586 hívásra válaszoltunk. 
• Emellett pedig 2481 e-mailes jogsegély kérésre adtunk valamilyen tanácsot.

Hiszünk abban, hogy a jogvédelem nem csak jogfejlesztés, hanem azt is jelenti, hogy a már elért védelmi szintet minél több emberhez eljuttathassuk. Az említett, összesen 6000 körüli megkeresésből 50 esetben tudtunk ügyvédi képviseletet biztosítani. E mellett azonban ott volt a maradék 5950 tanácsadás, amiről keveset beszélünk. Ilyen volt Gábor ügye (*az érintett nevét és a panaszolt intézményt anonimizáltuk) is. 

Gábor

Gábor egy olyan kistelepülésen élő roma fiatal, aki 2025. februárjában írt nekünk arról, hogy kirúgták abból szakképző intézményből, ahová továbbtanulni ment. Azt írta, azért rúgták ki, mert panasszal fordult az intézmény vezetőjéhez. A panasza arról szólt, hogy amikor nem vitt teljesen szabályszerű váltóruhát a szakács gyakorlathoz, akkor a jelenlétí-íven őt nem tüntették fel annak ellenére, hogy végig ott volt a gyakorlaton. Ráadásul azt is tudta, hogy másoktól nem várták el a váltóruhát. Az így keletkező “hiányzások” miatt pedig kétségessé vált, hogy teljesíteni tudja-e a képzési feltételeket.

A panasza azért volt számátra fontos, hogy befejezhesse a képzést és fellépjen az őt ért igazságtalanság ellen.  

Gábor a levelében azt írta, hogy a gyakorlat vezetőjének

„az igazgató részére adott panaszaiból, hazugságaiból egyértelművé is válik, hogy rasszista sztereotípiákra hivatkozva akarja megmagyarázni, miért is vagyok alkalmatlan arra, hogy beengedjen a tankonyhára.

Retkes váltóruhát hordok gyakorlatra szerinte, retkes a körmöm szerinte, koszos a ruhám szerinte. Ezek az indokok csak nemrégiben fogalmazódtak meg rólam az oktató által, előtte arra hivatkozott, azért nem enged be mert nincs szakácsruhám. Egyik alkalommal szakácskabátot hiányolt, máskor klumpát, ami egyik tanulón sincs persze. Bármilyen váltócipőt vihetek nem fogadja el, mikor munkavédelmi cipőt vittem még azt sem fogadta el.”

A panaszai miatt az intézmény igazgatója behivatta Gábort és aláíratta vele, hogy közös megegyezéssel megszűnik a jogviszonya. Ez a hylezet úgy érte Gábort, mint egy leforrázás. Nem is tudta mit tegyen és így aláírta az elé tett megegyezést. Ez alapján pedig az intézmény hozott is egy jogviszonyt megszüntető határozatot. Gábor ekkor fordult hozzánk.

Mit lehet tenni?

Az intézmény eljárása természetesen sérti az egyenlő bánásmódról szóló törvényt. Ezért ilyen esetekben lehet kezdeményezni az Egyenlő Bánásmódért Felelős Főigazgatóság eljárását.   Azonan Gábor esetében ennél gyorsabb lépésre volt szükség és ezért segítettünk neki egy jogorvoslati kérelmet írni a jogviszonyt megszüntető határozattal szemben. Ebben Gábor hivatkozott 

• arra, hogy a megegyezés aláíráskor nem volt tisztában annak pontos tartalmával és jogkövetkezményeivel, mivel semmilyen írásbeli tájékoztatást nem kaptott erről. Az írásbeli tájékoztatás elmaradása pedig sérti a vonatkozó jogszabályt, ami szerint a szakképzés szereplői egymással együttműködnek és együttműködésük során egymást a feladataik ellátásához szükséges információkról kellő időben tájékoztatják.
• Hivatkozott arra is, hogy a megegyezést azért írta alá, mert vele szemben az egyenlő bánásmódról szóló törvényt sértő zaklató környezet alakult ki a szakképző itézményben.
• Ezen felül arra is hivatkozott, hogy a szakképzési törvény pontosan meghatározza, mely okokból szűnhet meg a szakképzésben részt vevő tanuló jogviszonya és a törvény nem is ad lehetőséget olyan jellegű jogviszony megszüntetésre, amely vele történt. 

A jogorvoslati kérelem hatására a jogviszony megszüntetést a szakképző intézmény visszavonta. Gábor egy másik csoportban folytathatja a képzést, amit remélhetőleg áprilisban be is fejez majd.  

Siker?

Gábor azóta azt írta nekünk, hogy a képzés befejezése után szeretné elhagyni Magyarországot, mert ami vele történt, az nem csak a szakképzési intézményben történik meg, hanem mindenhol ezt tapasztalja. Ő ezt így fogalmazta meg: 

“a munkáltatók és a munkahelyek nem emberközpontúak, az iskolák és a hivatalok nem azon dolgoznak, hogy minél több hozzáértő szakember legyen és nem is az a céljuk, hogy aki rászorul, annak segitsenek. Nem az a céljuk, hogy aki tanulni szeretne vagy szakmát szeretne, annak lehetőséget adjanak ezekre, hanem, mint ezen ügyben is látszik, az igazgató első gondolata volt eltusolni ezt és aláirattatni velem egy felmondást, a helyett, hogy utánajárjon, mi történt és megtegyen mindent azért hogy ezt kezelje.”

Reméljük, hogy Gábor meggondolja magát, mert ha nem, akkor egy aktív polgárral és egy talán elég jó szakáccsal kevesebb lesz Magyarországon. Egyébként teljesen igaza van: az államnak kellene mindent megtennie azért, hogy ebben az országban jó legyen élni. 

Mindenkinek.