Homo- és transzfób propagandatörvény - Közösségi intézmények
Gyakran felmerül kérdésként, hogy a színházak beengedhetnek-e 18 éven aluliakat olyan előadásra, ami kapcsolatba hozható homoszexualitással, a transzneműséggel, vagy például a könyvtárosokat megbüntethetik-e, ha nem veszik le a polcról a homoszexualitást, a transzneműséget megjelenítő műveket. A közművelődés, a kultúra és a művészet területére is igaz, hogy a törvény egyáltalán nem határozza meg egyértelműen, hogy mi számít a „homoszexualitás megjelenítésének” vagy „népszerűsítésének”, és azt sem, hogy milyen következményekkel jár, ha valaki így cselekszik.
Itt is igaz tehát, amit a törvény általános szabályainál részletesebben is leírtunk, itt pedig rövidebben összefoglalunk. Nagyon fontos, hogy ezeknek az előírásoknak a megsértéséhez a jogszabály nem kapcsolt semmiféle szankciót. Nem mondja ki tehát a törvény, hogy milyen következményekkel kell szembenéznie annak, aki a „homoszexualitást”, a transzneműséget „megjeleníti”, „népszerűsíti”. Nincs olyan büntetőjogi vagy szabálysértési tényállás, amit ki lehetne meríteni a törvény megsértésével. Senkinek sem kell attól sem tartania, hogy pl. kiskorú veszélyeztetése miatt eljárás indulna ellene és az sem elképzelhető, hogy, hogy a gyerek védelmében eljárás indul azzal szemben, aki a „homoszexualitást”, a transzneműséget „megjeleníti”, „népszerűsíti”. A Gyermekvédelmi törvény szerinti eljárásokat (Gyvt.) közösségi, kulturális intézményekkel vagy a dolgozóikkal szemben nem lehet megindítani. Ha ennek ellenére ilyen eljárást indítanának veled szemben, haladéktalanul jelezd Jogsegélyszolgálatunknak a jogsegely@tasz.hu emailcímen, hogy ingyenes jogi segítséget nyújthassunk!
A Gyvt. alapelvei, amelyek egyébként megegyeznek az ENSZ Gyermekvédelmi Egyezményének elveivel, nem változtak meg. A törvény célja továbbra is a gyermekek jogainak védelme, a gyermek legjobb érdekében való eljárás. Mind a – magyar törvényben is ratifikált – gyermekjogi egyezmény, mind a Gyvt. továbbra is alapelvi szinten rögzíti a gyermek emberi méltósághoz való jogát, a lelki-szellemi fejlődéshez való jogát, és a kisebbséghez tartozó gyermek mindenfajta megkülönböztetéstől való védelmét is. Ironikus módon éppen a most bekerülő új paragrafus előtt szerepel az a bekezdés, ami szerint meg kell védeni a gyermekeket a gyűlöletkeltés ellen [6. § (6) bekezdés]. A gyermekeknek továbbra is joga van megkapni a kellő tájékoztatást a világ dolgairól, az őt illető jogokról. Ezért az új, és egyébként is értelmezhetetlen paragrafus szembemegy a Gyvt. és a gyermekjogi egyezmény szellemiségével, egységes rendszerbe foglalt normáival. A kultúra területén működő intézményekre és szakemberekre is vonatkoznak a Gyvt. szabályai: kötelességük az LMBTQ+ gyermekek megóvása a diszkriminációtól, valamint minden gyermek lelki egészségének védelme a megfelelő, korukhoz illő tájékoztatás megadásával, ebbe beleértve a számukra releváns tényekről – így a homoszexualitás, a transzneműség létezéséről – való információátadást is. Ez természetesen megtörténhet a téma művészi megjelenítésével is.
Öncenzúra
A törvény legnagyobb veszélye, hogy a lehetséges veszélyektől, következményektől tartva hallgatásra ösztönzi az embereket, így a kultúra, a művészet képviselőit is. Ezért is vezettük le részletesen, hogy mennyire inkonkrét a jogszabály és mennyire nem kell attól tartani, hogy az általános, „gyermekvédelmi”, „családvédelmi” rendelkezések megsértése szankciót von maga után. Könnyen lehet azonban, hogy sokan arra jutnak: ne szólj szám, nem fáj fejem – vagyis azt gondolják, hogy abból biztos nem lehet baj, ha hallgatok, ha nem beszélek az LMBTQ+ témákról, nem szólalok fel az őket ért jogsérelmekkel szemben. Csakhogy éppen ez okozza a bajt, éppen ezzel éri el a törvény a célját, éppen így válnak az LMBTQ+ emberek másodrendű állampolgárokká. Ez ellen tenni mindenki felelőssége! Hogy miképpen tehetsz te is, arról ld. a Polgári engedetlenség c. részt!
