Végleg megszűnt a határ a kormánypártok, a kormány és az állam között

A legfontosabb megállapításaink a 2022-es választásokkal és népszavazással kapcsolatban:

• A kampányt ezúttal is jellemezte a kormánypártok jelentős láthatósági fölénye, melyet számos kormányközeli szervezet és sajtótermék támogatott meg. A kormánypárti előnyt tovább növelte a közszolgálati média diszfunkcionális működése, mely minden más jelölthöz képest aránytalanul nagy teret biztosított a kormánypárti politikusoknak és narratíváknak.

• A kormánypártok szintén kommunikációs előnyre tettek szert azáltal, hogy az országgyűlési választással egy napon tartották a kormány által kezdeményezett országos népszavazást. Így az országos népszavazás kampánytémáit meg tudták jeleníteni saját választási kampányukban is, egymást erősítő hatást generálva.

• A kormány, a kormánypártok és az állam közötti határ teljesen elmosódott, egyes állami adatbázisok (pl. Covid-19 vakcina elleni regisztráció során megadott email-címek) kampánycélú használatával is. A kormánypárti jelöltek rendszeresen kampányoltak szabálytalanul köznevelési intézményekben is, következmények nélkül.

• Az egyébként jelölőszervezetnek nem minősülő Mindenki Magyarországa Mozgalom az Amerikai Egyesült Államokból jelentős pénzügyi támogatásokat kapott, melynek szerepe lehetett az ellenzéki kampány finanszírozásában.

• A választópolgárok adataival ismét változatos módon éltek vissza a politikai verseny szereplői. Ennek egyik formája a többes ajánlás által lehetővé tett visszaélés, mely nyomán egyes választópolgárok adatai olyan ajánlóíveken tűntek fel, melyeket ők nem írtak alá. A kormánypártot segítette a Covid-19 vakcina-regisztráció során “kapcsolattartási célból” (tehát homályos hozzájárulási céllal) megadott email-címekre küldött kampányüzenetek sorozata. A politikai verseny résztvevői rendszeresen kerestek kéretlen telefonhívásokkal, SMS-ekkel olyan választópolgárokat, akik a telefonszámuk kezeléséhez nem járultak hozzá.

• A választási bizottságok, különösen a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) tagjainak meg- és kiválasztása jelenleg tisztán politikai döntés. A bizottság működésére a testületi jelleg korlátozottsága és az érdemi vita hiánya jellemző. A Nemzeti Választási Iroda a jogszabályban foglalt feladatait a választás előkészítése és lebonyolítása során ellátta és a választás tisztasága érdekében további lépéseket tett. A szavazatszámláló bizottságokban – még ha a tagok magukat a pártoktól függetlenül ejáró szereplőként is azonosítják – a civil részvétel jogi értelemben nem megvalósítható, hiszen minden nem választott tagot képviselőjelölt delegál. A példátlan civil és pártos aktivitás, mely a szavazatszámláló bizottságokba történő tagtoborzást jellemezte, fokozható lenne ha a jogalkotó kiszélesítené a szavazatszámláló bizottságokban való részvétel lehetőségeit.

• Továbbra is több olyan választókerület van hazánkban, melynek határai jogsértő módon jelölték ki, a mandátum szerzéséhez szükséges szavazatszám függvényében torzítva a szavazatok értékét, ezzel sérül a szavazat egyenlőségének elve.

• A példátlanul súlyos és kiterjedt visszaélések miatt a levélszavazás teljes rendszere válságba került, a jogintézmény biztonságos joggyakorlásra való alkalmassága széles körben megkérdőjeleződött.

• A jogorvoslati rendszer – elsősorban a megkövetelt bizonyítás irreálisan magas szintje miatt – nem alkalmas arra, hogy a választásokkal kapcsolatos jogsértéseket hatékonyan orvosolja. A jogorvoslatok nem biztosítottak hatékony védelmet a választópolgárok számára, melyben kiemelt felelősség terheli az Alkotmánybíróságot, de korábbi joggyakorlatának lerontása miatt a NVB-t is. A jogorvoslatok korlátozottan hozzáférhetőek másodfokon és további fórumokon.

• A szavazás eredményét, a szavazatszámláló bizottságok munkájának törvényességét a közvélemény nem vonta kétségbe, azonban tágabb kontextusban (a politikai verseny szereplői közötti szélsőséges erőforrás-egyenlőtlenség, rendszeres, egyoldalú választási jogszabály-módosítások a kormánypárti többség részéről, jogsértések elleni hatékony fellépés hiánya) széles körben megingott a közbizalom a választások szabad és tisztességes mivoltában.

• Az Emberi Jogok Európai Bírósága is kimondta, hogy a magyar nemzetiségi választási rendszer több ponton is jogsértő, különösen, mert a tizenhárom magyarországi nemzetiségből tizenegynek matematikai esélye sincs képviselőt küldeni az Országgyűlésbe.

• Magyarország továbbra is nemzetközi kötelezettségvállalásával ellentétes módon fosztja meg választójogától a gondnokság alatt álló személyek egy részét: a választójog bármiféle, fogyatékosságon alapuló korlátozása összeegyeztethetetlen az ENSZ Fogyatékkal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezményével. Több választópolgárhoz nem érkezett meg az igényelt mozgóruna, akik így nem tudták leadni szavazatukat.

• A szociológiai értelemben hátrányos helyzetű választópolgárok fokozottan ki voltak és ki vannak téve a választási visszaélések ismert formáinak, különösen a szavazás napján a szavazatvásárlásnak, nyomásgyakorlásnak.

• A szavazás technikai értelemben példásan zajlott, mind az informatikai rendszer, mind a szavazatszámláló bizottságok munkája elősegítette a joggyakorlást, valamintaz eredmény időszerű megállapítását és közlését. A szavazás napján tömeges jelenség volt viszont a választópolgárok szavazóhelyiséghez történő, jogellenes vagy a jogszabályokat kijátszó szállítása.

A jelentés (és az egyes fejezetek) végén találhatóak a jogalkotó és jogalkalmazó szervek számára címzett ajánlásaink. Tisztában vagyunk azzal, hogy a választási jogszabályok módosítása – néhány, teljes mértékben technikai részletet leszámítva – nem valósulhat meg erre irányuló politikai akarat nélkül. A jelenlegi politikai viszonyok között, amikor a választási joganyag tartalma egyetlen, alkotmányozó többséggel bíró politikai erő akaratának függvénye, valószínűtlennek tartjuk, hogy éppen ezen ajánlásokat megfogadva cselekedne a jogalkotó. Ennek oka kettős. Egyfelől a javasolt módosítások nagy része éppen a megborult választási esélyegyenlőség helyreállításáról szólna, mely nem áll a kormánypárti többség érdekében – ahogy azt a most tervezett törvénymódosítás kapcsán is láthatjuk, a kormánypártok ismét olyan lépéseket készítenek elő, melyek ellenfeleiket hozzák nehezebb helyzetbe. Másrészt, ahogy azt az utóbbi években számtalanszor láttuk, a választási joganyag módosítását éppen ellentétes érdekek motiválják: a kormánypárti többség saját hatalmának megerősítése érdekében szavazza meg a módosításokat, ahogy azt tette a listaállítás feltételeinek szigorítása, a népszavazásoknak a választásokkal közös eljárásba vonása, vagy az európai parlamenti és önkormányzati választások egy napon tarthatósága kapcsán.

Mégis, feltétlenül szükségesnek látjuk megtenni ezen ajánlásokat, mert megoldási javaslattal kell szolgálnunk a szabad és tisztességes választások feltételeinek megteremtésére. A TASZ jogvédő szervezetként nem is tehet mást: kritikánkkal, meglátásainkkal a választópolgárok jogait védjük, felhívjuk a figyelmet a hiányosságokra, és megoldási javaslatokat fogalmazunk meg.

Arra biztatjuk a választási eljárásról gondolkodó szakmabelieket és az azon túli közönséget, hogy szóljanak hozzá, értékeljék a jelentés megállapításait – ahogy azt a jelentés kivonatának vitájára szervezett kerekasztal-beszélgetésen is többen megtették.