A TASZ állásfoglalása az NVB 1/2018. sz. iránymutatásáról

A törvényi rendelkezés tehát nem hagy teret alternatív értelmezésekre, hiszen kizárólag a jelöltek együttes számára vonatkozó, a listaállításkor alkalmazott minimumfeltétel alkalmazását rendeli el. Azaz a törvény értelmében a pártlista törlése akkor és csak akkor lehetséges, ha a párt egyéni jelöltjeinek együttes száma 27 alá csökken. Az országos lista állításához ezen túl egy többletfeltételt is kell teljesíteni: a párt legalább 27 jelöltjének legalább 9 megyében és a fővárosban kell indulnia [l. az országgyűlési képviselők választásáról szóló 2011. évi CCIII. törvény, 8. § (1) bekezdését].

Bár dönthetett volna úgy a jogalkotó, hogy a jelöltek területi eloszlására vonatkozó feltétel sem csupán a listaállításhoz szükséges, hanem a lista megtartásához is — ám nem így döntött. Máskülönben a jogalkotó nem használta volna a jogszabály-szövegben az “együttesen” fordulatot. Az iránymutatás ehhez képest mégis úgy tesz, mintha az idézett rendelkezés értelmezési kételyeket vetne fel, majd új korlátozást vezet be a listák megtartására. Az NVB iránymutatásában — sajátos módon annak is csupán az indokolásában —  jelzi, hogy a jelöltek területi eloszlását is fenn kell tartani, máskülönben törölni fogja az adott párt országos listáját: “Ha tehát a kiesett jelöltnek a nyilvántartásból való törlésével a jogerősen nyilvántartásba vett egyéni választókerületi jelöltek száma a törvényi minimum alá (27) csökken, vagy továbbra is megvan a szükséges számú jelölt, de a törlés miatt a Vjt. által megkövetelt területi eloszlás (9 megye és a főváros) már nem áll fenn, a Ve. 254. § (2) bekezdése szerint kell eljárni, azaz törölni kell a nyilvántartásból a pártlistát” [1/2018. sz. iránymutatás, Indokolás, (9) bekezdés; a TASZ kiemelése].

2. A fentiek alapján a TASZ álláspontja szerint az NVB 1/2018. sz. iránymutatásának kiadásával visszaélt jogszabályi felhatalmazásával. Az NVB-t a választási eljárási törvény azért hatalmazza fel iránymutatások kiadására, hogy ezzel biztosítsa a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezését [Ve. 51. § (1) bekezdés]. A kiadott iránymutatás azonban nem nevezhető a Ve. 254. § (2) bekezdésében található rendelkezés értelmezésének. Az iránymutatás ugyanis nem a — szövegezésében egyértelmű — jogszabályi feltételt értelmezi, hanem jogértelmezés ürügyén újabb korlátozást vezet be a pártlisták útján a passzív választójog, vagyis a választhatóság gyakorlására. Az NVB tehát a jogalkotó helyébe lépett: ahelyett, hogy egy vitatható értelmű rendelkezést értelmezne, jogosultságát rendeltetésellenesen használta. Az Országgyűlés által elfogadott választási eljárási szabályozás alkalmazása helyett új szabályokat alkotva, hatáskörével visszaélve korlátozta, korlátozza az indulást a választásokon, vagyis egy alapvető alkotmányos jog gyakorlását.

3. A passzív választójog (választhatóság) alapvető jog (Alaptörvény, XXIII. cikk), ezért kizárólag törvényben korlátozható [Alaptörvény, I. cikk (3) bekezdés]. Bármiféle korlátozása alkotmányellenes, amennyiben nem törvényben történik. A passzív választójog értelemszerűen mindig egy adott ország választási rendszerén, eljárásán keresztül gyakorolható: a magyarországi országgyűlési választásokon a jelöltként indulni szándékozó személy belátása szerint egyéni jelöltként (amennyiben a választópolgárok támogatják) vagy listás jelöltként (amennyiben egy jelölő szervezet támogatja) tud élni ezzel az alapvető jogával. Az iránymutatás tehát a passzív választójog gyakorlását korlátozza. Az NVB látszólag ugyan nem korlátoz jogot az iránymutatással, hiszen annak nincs jogi kötőereje (ellentétben egy határozattal, vagy éppen jogszabállyal). Ez a látszat azonban megtévesztő. Az NVB kizárólagosan jogosult az országos listák törlésére, ezért az iránymutatással valójában előre jelzi: alapjog-korlátozó módon fogja meghozni összes további, a Ve. 254. § (2) bekezdés alapján a pártlisták törlésére vonatkozó döntését, hiszen olyan szempontot fog figyelembe venni e döntések meghozatalában, amelynek figyelembe vételére nincs törvényi felhatalmazása. Az iránymutatás tehát csak úgy értelmezhető, hogy az NVB a törvényen túlterjeszkedve, ezért alaptörvény-ellenesen fogja korlátozni azon jelöltek passzív választójogát, akik listás helyükön keresztül kívánták gyakorolni alapvető jogukat.

4. Az iránymutatás értékelése során nem hagyható figyelmen kívül annak diszkriminatív hatása sem. Az iránymutatás nyilvánvalóan azon pártok számára jelent korlátozást, amelyek egyes egyéni jelöltek visszaléptetésével szeretnék más pártok választási eredményét segíteni, és ezen keresztül saját politikai céljaikat is megvalósítani anélkül, hogy ezért cserébe a listáikat — a listás szereplő jelöltek pedig jelöltségüket — elvesztenék. Az iránymutatás, amennyiben az NVB későbbi döntései során következetesen alkalmazza saját jogértelmezését, jelenleg kivétel nélkül az ellenzéki politikai véleményt képviselő pártokat akadályozza abban, hogy eleget tegyenek alkotmányos feladatuknak, és a népakarat kifejezésre juttatását segíthessék választóik minél hatékonyabb képviseletével. Hasonlóképp, az iránymutatás hatását tekintve előreláthatóan kizárólag az ellenzéki pártok listáján induló jelölteket sújtja hátránnyal passzív választójoguk gyakorlásában. Mindez tehát felveti annak a gyanúját, hogy az iránymutatás és az annak alapján várható egyedi listatörlési döntések önkényesen hozzák hátrányosabb helyzetbe egyes politikai pártokat és jelölteket, ezzel egyenlő bánásmódhoz való alapvető jogukat is sértve (Alaptörvény, XV. cikk). Az iránymutatás indokolása pedig semmilyen, a megkülönböztető hátrányokozást igazoló érdemi érvet nem tartalmaz, amely az önkényesség gyanúját eloszlatná.

A politikai vélemény alapján történő diszkrimináció, akármely álllami szerv intézkedéséhez köthető is, rendkívül súlyos alapjogsérelmet képvisel. Azonban a választási jogviták pártatlan, független eldöntésére hivatott NVB esetében kifejezetten a demokratikus jogállamiság aláásásához járul hozzá. Az NVB — szándékaitól függetlenül — jogállásával és alkotmányos rendeltetésével éppen ellentétes célokat szolgál akkor, ha politikai vélemény alapján diszkriminál a pártok, jelöltek között.

5. A TASZ a jogbiztonság szempontjából is különösen aggályosnak tartja az NVB 1/2018. sz. iránymutatását. Egyfelől az iránymutatásnak a pártok, jelöltek jogait és jogos érdekeit legsúlyosabban érintő érdemi rendelkezése a választójog-történeti bevezetőt kínáló indokolásban van elrejtve. Vagyis a döntés maga szerkezetében is szakmaiatlanul szerkesztett, és ennek következtében átláthatatlan. Másfelől érthetetlen, hogy az iránymutatás kiadására miért a választás kitűzése után, vagyis már javában az országgyűlési képviselők 2018. évi általános választásának választási eljárásában került sor. Az NVB bármikor jogosult iránymutatás kiadására, és nincs olyan indok, amely miatt eddig kellett volna várnia a számára értelmezési nehézséget okozó jogszabályi rendelkezésre vonatkozó iránymutatással. Tekintettel arra, hogy országos listák törlésére vonatkozó jogvitákra az országgyűlési képviselők 2018. évi általános választásának választási eljárásában még nem került sor, a kései döntés nyilvánvalóan nem időközben kialakult jogvitákra, hanem gyaníthatóan a nyilvánosságban zajló politikai fejleményekre — ti. az ellenzéki pártok koordinált jelöltállításának terveire — reagál. Az iránymutatás kiadásának időzítése tehát egyfelől szintén nem segíti, hanem aláássa a jelöltek, jelölő szervezetek esélyegyenlőségét, másfelől pedig időzítése folytán a választási szervek jogalkalmazásának előreláthatatlanságához járult hozzá, teljesen indokolatlanul kellő felkészülési idő nélkül hagyva az érintett pártokat, jelölteket az ad hoc jogértelmezéshez való igazodásra a jelöltállítás során.

6. A fentieken túl az NVB pártatlanságával, függetlenségével kapcsolatos súlyos kételyeket ébreszt az a tény is, hogy az NVB az iránymutatást abban az időablakban fogadta el, amelyben a parlamenti pártok által delegált tagjainak mandátuma már megszűnt [Ve. 33. § (1) bekezdés b) pont], azonban az országos listát állító pártok delegált tagjainak mandátuma még nem jöhetett létre [Ve. 27. § (2) bekezdés]. Az iránymutatást tehát kizárólag a most kormányzó erők által 2013-ban megválasztott, a politikai verseny szereplői közötti semmiféle konszenzuson nem alapuló, és a politikai verseny sokszínűségét nem tükröző tagokból álló bizottság fogadta el. Az iránymutatás kiadásának előre látható hatása, időzítése, az iránymutatás szakmaiatlan szerkesztése, és az azt kiadó testület tagsága, tagjai mandátumhoz jutásának körülményei együttesen mind az NVB pártatlanságát, függetlenségét kérdőjelezik meg.

7. Végül, a visszaélésszerűen kiadott, alapjogkorlátozó, a demokratikus jogállamisággal összeegyeztethetetlen iránymutatásnak különös súlyt ad, hogy a gyakorlatban előreláthatóan nem írható felül az állítólagosan értelmezett jogszabályhelyet törvényesen értelmező bírósági döntéssel. Bíróság ugyanis csak akkor mutathatná ki, hogy az NVB helytelenül “értelmezi” a választási eljárási törvény pártlisták törlésére vonatkozó rendelkezését, ha egy párt vagy jelölt bíróság előtt támadna egy ilyen, őt érintő döntést. Egyetlen, ésszerűen eljáró párt sem fogja azonban megkockáztatni, hogy az NVB törölje a listáját. A törlés ugyanis anyagilag vállalhatatlan következményekkel járna: a költségvetési kampánytámogatás visszafizetésével. Vagyis a törvényellenes törlési döntések elleni jogorvoslatot ellehetetlenítik az esetlegesen sikertelen jogorvoslattal járó terhek. Az érintett pártok kénytelenek az NVB törvényellenes iránymutatása szerint alakítani magatartásukat — ezzel pedig az iránymutatás már önmagában is kifejti, és bíróság által semlegesíthetetlenné teszi alapjog-korlátozó, a szabad és tisztességes választásokat aláásó hatását.