December 5-én tartottuk az éves ártalomcsökkentő konferenciánkat. Célunk ezúttal annak bemutatása volt, hogy az ártalomcsökkentés fontos eleme a felépülés-központú modellnek, jelentős szerepe van a problémás szerhasználók elérésében, kezelésbe irányításában és felépülésében. Ezen felül fontosnak tartottuk annak szemléltetését, hogy az ártalomcsökkentés sokkal több tevékenységet foglal magába, mint a tűcsere és a fenntartó kezelések, amiket itthon jellemzően értünk alattuk. A meghívott előadók azt is részletezték, hogy mindezek hogyan járulnak hozzá a felépüléshez.

Nyitóelőadásomban azt mutattam be, miként értelmezi félre a jelenlegi hazai politika az ártalomcsökkentést. A hatályos Nemzeti Drogellenes Stratégia a felépülés-központú látásmódot alkalmazza, melynek kulcseleme az ártalomcsökkentés, ehhez képest a parlamenti interpellációkban szembeállítják a két megközelítést. Az ártalomcsökkentés több tucat beavatkozási formát foglal magába, így tévedés azt pusztán a tűcserére redukálni.

Kristof Bryssinck az antwerpeni Free Clinic ártalomcsökkentő stratégiáit ismertette. A ’70-es évek végén alakult intézmény mára a legnagyobb, szerteágazó ártalomcsökkentő tevékenységet nyújtó intézménnyé nőtte ki magát Belgiumban. A Free Clinic klasszikus tűcsere és fenntartó terápia mellett itthon szinte elképzelhetetlen szolgáltatásokat nyújt alacsonyküszöbön, például általános egészségügyi ellátást, pszichoterápiás tanácsadást, sebészeti ellátást, fogászatot és a társadalmi visszailleszkedést segítő tevékenységeket. A tűbecserélési arányuk 100% fölötti, ami azt jelenti, hogy még a gyógyszertárban vásárolt tűket is hozzájuk viszik használat után. 2000 és 2015 között jelentősen sikerült csökkenteniük az új Hepatitis C fertőzések aránya a kliensek körében.

Az előadás angol verziója ide kattintva tekinthető meg.

Fóti Orsolya a Nemzeti Drog Fókuszpont Éves Jelentése alapján számolt be a hazai ártalomcsökkentést érintő trendekről. A legsokkolóbb adat talán az aktív intravénás dizájnerdrog-használók Hepatitis C fertőzöttségi aránya volt, ami közel 80%-os. Mindezt úgy mérték, hogy a két legnagyobb és legfertőzöttebb régióban szolgáltató ártalomcsökkentő szervezet (a Kék Pont Alapítvány és a Drogprevenciós Alapítvány) ekkor már bezárt, ezért mérési adatokat sem tudott szolgáltatni. Eközben 2015-ben nem jelent meg új pályázat a szolgáltatóknak és a két legnagyobb forgalmú ártalomcsökkentő bezárása után a kiadott steril tűk száma kevesebb, mint a felére esett vissza. A kiadott tűk számában a csökkenés 2011 óta állandó, eközben 2011 és 2014 között a Hepatitis C fertőzések száma Budapesten megduplázódott, vidéken megtriplázódott az intravénás szerhasználók körében.

Kováts Virág az egyedüli talpon maradt, tűcserét is végző józsefvárosi ártalomcsökkentő szervezet, az Altalap képviseletében tartotta előadását „Pragmatizmus és ártalomcsökkentés kéz a kézben” címmel. Beszámolt a munkájukat érintő kihívásokról, a szűkülő forrásokról, a „tűcsere” és „tűdepó” szavak tabusításáról és arról, hogy ebben a közegben milyen megkereső munkát tudnak végezni. Előadása második felében kérdéseket fogalmazott meg azzal kapcsolatban, hogy Magyarországon beszélhetünk-e még ártalomcsökkentésről, és hogy miért megyünk szembe a szakmai gyakorlattal és az európai normákkal. Nehezményezte, hogy a szakma és a civilek nem állnak ki kellő határozottsággal az ártalomcsökkentés mellett, inkább csak alkalmazkodnak a jelenlegi helyzethez.

Kováts előadását követően kerekasztal-beszélgetést tartottunk leállt szerhasználókkal „Az ártalomcsökkentés szerepe a felépülés-központú modellben a szerhasználó szemével” címmel. Kubiszyn Viktor hét éve tiszta, leállása óta íróként dolgozik és drogmegelőzéshez köthető segítő tevékenységekben vesz részt. Fülöp Frigyes 15 évig volt aktív szerhasználó, heroint, később dizájner drogokat használt. Megjárta a börtönt és hajléktalan is volt. Már öt éve tiszta és jelenleg a székesfehérvári Egészségdokk Drogambulancián dolgozik segítőként. Gajdos András leállását követően 1999 óta dolgozik segítőként. Először egy budapesti nappali rehabilitációs otthonban, a Megálló Csoportban dolgozott 6 évig. 2006-tól dolgozik a Leo Amici 2002 Addiktológiai Alapítvány bentlakásos rehabilitációs otthonban. 2014 januárjától az Art Éra Alapítványnál is gyakorolja hivatását.

Szécsi Judit az ELTE-TáTK kutatójaként szegregált kistelepüléseken, mélyszegénységben élők körében vizsgálta a droghasználat elterjedtségét. Esetükben jellemző az alacsony az iskolai végzettség, a magas munkanélküliségi ráta és többségüknél a meleg víz sincs bevezetve. A kutatás alapján magas náluk a dohányzás és a gyógyszerhasználat. A fiatalok dizájner drogokat, az idősebbek alkoholt és gyógyszereket használnak, de vannak eltérések a települések között. A szerhasználat következményeiről keveset tudnak, jellemző a „kábulatfüggőség”, azaz a tudatvesztést célzó szerhasználat. A helyzet orvoslására Szécsi megkülönböztette az azonnali beavatkozásokat és a hosszú távú megoldásokat. Felhívta a figyelmet, hogy nem pusztán addiktológiai problémáról van szó, ezért komplex programokra lenne szükség.

A Kék Pont Alapítvány képviseletében Pelbát Gergely a felépülés központú modellről beszélt és részletezte a Herbállomás nevű projektjük megvalósítását, melyben a szintetikus kannabinoidok (herbál, műfű, biofű) használatával kapcsolatban nyújtottak tájékoztatást és ártalomcsökkentést. Szakértőket és használókat egyaránt bevontak a tájékoztató anyag kialakításába, melyet játékos formában juttattak el az érintettekhez. A társaságokban hangadó „véleményvezéreket” felvértezték ártalomcsökkentő információkkal, melyeket a társai között terjesztettek.

Puy Tamás a budapesti Art Éra ártalomcsökkentő intézmény vezetője saját munkájukat mutatta be, kiemelve a dizájner drog használat megjelenésével bekövetkezett változásokat. Úgy vélekedett, hogy a tűcsere jelentőségének túlzott kihangsúlyozása más szolgáltatásokkal szemben félreérthető üzenetet küld az ártalomcsökkentésről, mert nem alkalmas a kívülállók érzékenyítésére. Beszámolt arról, hogy az utóbbi időszakban kevesebben igényelnek tűcserét, ezért új technikákat alkalmaznak a kliensek bevonására. Az előadást követően párbeszéd alakult ki arról, hogy a maradék kisszámú, tűcserét is végző szolgáltatónak mennyire kötelessége hangsúlyozni ezt a szolgáltatását abban az időszakban, amikor a magas fertőzöttségi arány miatt nagyobb szükség van a steril tűk biztosítására, mint valaha.

Az utolsó előadást Kovács András tartotta, aki az INDIT Közalapítvány pécsi ártalomcsökkentő szolgáltatásáról beszélt. Az INDIT szerteágazó szolgáltatásainak köszönhetően az alacsonyküszöbű programtól egészen a rehabilitációig eljuthat egy-egy kliens. Az utóbbi időszakban az intravénás használat csökkenését és a szintetikus kannabinoidok fogyasztásának növekedését figyelték meg. Tapasztalata, hogy a társadalom nem érti, miért járnak ingyenes szolgáltatások az intravénás szerhasználó klienseknek (pl.: steril tű, telefon- és internethasználat). Ennek megvilágításához társadalmi párbeszédet tartana szükségesnek a szenvedélybetegségről. Ismertette az INDIT új, Komlón 2016 októberében indult Egyenlítő nevű addiktológiai alacsonyküszöbű szolgálatát, melyet a helyi egészségügyi és szociális hálózattal együttműködve valósítanak meg.