Tódor János: Rásprinteltek a homokra - Bányaügyek az épülő M7-es mentén

Történetünk hőse, aki a saját bőrén tapasztalta meg és igyekezett szóvá tenni mindezt, a szakhatóságoknál és a bűnüldöző szerveknél süket fülekre talált. De lássuk mi is történt! Megjelent az És-ben 2008 március 28-án.U. János (78) és felesége (72) az 2003-ban települtek haza Svédországból, ahol évtizedekig jól menő vállalkozásuk volt. Megtakarított pénzüket idehaza elsősorban földingatlanokba fektették be. Így került a tulajdonukba 1989-ben a Zalakomár határában lévő Csaliti-dűlőben egy külterületi szántó is, melynek – lévén szó osztatatlan, közös tulajdonról – mások mellett ők, valamint unokájuk, az 1999-es születésű U. Viktor Sebestyén a többségi tulajdonosai. (U. Jánosné helyére – aki egy másik földterületet elcserélt a fiával – 2006. augusztus 21.-én a Svédországban élő U. Csaba lépett. ) A 85 hektárnyi osztatlan közös tulajdonban lévő területből 63 hektár van a család tulajdonában. A mezőgazdasági ingatlan alatt agyagos homok található. A 2000-es évek elején már köztudott volt, hogy az épülő M 7-es autópálya nyomvonala majd a Csaliti-dűlőtől kőhajításra, maximum 100 méterre halad el. Éppen ezért a bányaművelésre alkalmas területre U.-ék 2001-ben kutatási engedélyt kértek. A talajkutatás, ami mintegy 4 millió forintjukba került, igazolta, hogy a föld méhében található homok jó minőségű, útépítésnél felhasználható. A szakértők véleménye szerint a Csaliti-dűlőben lévő homokdombról legalább egymillió köbméter homok kinyerhető, ráadásul úgy, hogy utóbb rekultivációt igénylő bányagödör sem marad vissza. Az M7 építése azonban éveket csúszott, ami elbizonytalanította a családot, hasonlóképpen kedvüket szegték a bányanyitással járó bürokratikus akadályok. Emiatt a kutatás befejeztével, 2001-ben, a jogszabályban előírt egy éven belül nem kezdeményezték a bányakapitányságnál a bánya (telek)- megnyitását, ezért korábbi kérelmük 2003-ban elévült. Hamar híre ment viszont, hogy a Csaliti-dűlő alatt található homok alkalmas az autópálya alapozásához, és ez, amikor 2005-ben a sztráda nyomvonala már biztossá vált, odavonzotta a nagy üzletet szimatolókat,. „Hat-hét cég is rásprintelt, megkerestek bennünket meg a többi tulajdonost. Kaptunk ajánlatokat is, 2006-ban például Gödény Tibor, kerekegyházi vállalkozó 60 milliót ígért a homokért. Azt mondta, ha nem lesz az övé , megakadályozza a bányanyitást”- mesélte U.-né. (A célkitermelőhely meghatározását lásd keretes írásunkban.) A szóban elhangzott ajánlat tényét Gödény Tibor kérdésünkre tagadta. U. Jánosné szerint viszont Gödény cége, az Optima Project Kft. és a zalaegerszegi Zalasprint-M Kft. is bevásárolta magát 2006-ban a területre. Az Optima Virág Attila nevén cserével jutott hozzá 125 négyzetméterhez, míg a Zalasprint- M Kft. egyik ügyvezetője, Mezőfi József révén adásvétellel a kb. 2 hektárhoz. U.-né szerint a pécsi bányakapitányság munkatársainak közreműködésével többen is hozzájutottak az ő kutatási eredményeikhez. Csakhogy ezekkel a jogokkal U-ék akkor már nem rendelkeztek – állítja a pécsi bányakapitányság illetékese. – U. Jánosné mindezt tévesen feltételezte, nem tudva arról, hogy a kutatási adatokat, amennyiben az elévülési időig nem használják azokat fel, a bányakapitányság másnak eladhatja – tájékoztatott Riedl István helyettes pécsi bányakapitány. A Zalasprint-M Kft. tehát jogszerűen birtokolja a Zalakomár-Csaliti-dűlői homokkutatás archív földtani adatait. A terület megkutatott ásványvagyonára vonatkozó igazolást 2005. október 18-án adta ki a zalaegerszegi cégnek a Magyar Geológiai Szolgálat Nyugat-Magyarországi Területi Hivatala. „A Zalasprint-M Kft. ennek alapján joggal kezdeményezhette a tárgyi kutatási területen bányatelek megállapítását” – hangsúlyozta Riedl István. A bányászati törvény értelmében ugyanis, mivel U.-ék a rendelkezésükre álló idő alatt nem éltek a bányafektetési jogukkal, a bányakutatás eredményét jogszerűen szerezte meg a Zalasprint – M Kft., amiért a cégnek adatszolgáltatási díjat kellett fizetnie az államnak. * Mindezzel – állítása szerint – már 2005-ben, vagyis a Zalasprint- M Kft. bánya-alapítását megelőzően is tisztában volt U. János , aki a Csaliti dűlőben dúló homokbánya-háborúban a családot képviselte. Mivel belátta, képtelen átlátni a hazai szövevényes hazai bánya-és földjogi viszonyokat, úgy döntött, hogy egy olyan céget bíz meg ezzel, aki magát úgy hirdette, hogy rendelkezett a bánya létrehozásához és a bányászati tevékenység végzéséhez szükséges szakmai ismeretekkel, illetve üzleti kapcsolatrendszerrel. Választása a nagykanizsai Tompa Ingatlanforgalmi Kft.-re esett. A 2006. május 25-én aláírt megbízási szerződés rögzíti, hogy „a megállapodó felek együttműködésének célja, hogy a nevezett ingatlanon homokbányát létesítsenek, melynek működési bevételeiből a megbízók bérleti díj formájában részesüljenek”. A Tompa Ingatlanforgalmi Kft.-t tiszteletdíjként a bonyolításért az elszállított homok értékének 20 százalékát kérte. A megbízási szerződés után öt nappal, május 30.-án U. János a Marcaliban működő Frányó Ügyvédi Irodát bízta meg (dr. Frányó Zoltán ügyintézése mellett) azzal, hogy a Tompa Ingatlanközvetítő Kft-vel együttműködve ellássa a homokvagyon értékesítése során a teljeskörű jogi képviseletet. A megállapodás szerint a megbízási díjat a Tompa Ingatlanközvetítő Kft. fizeti ki saját honoráriumából az ügyvédnek. U.-né az ingatlanközvetítővel, illetve az ügyvéddel való megállapodást ellenezte. Állítása szerint férje ezt az ő háta mögött, megkérdezése, beleegyezése nélkül kötötte, holott ekkor még ő is földtulajdon volt. Még ugyanebben az évben, 2006. szeptember 6-án a Zalasprint-M Kft. bányanyitási (bányatelek megállapítási) engedélyt kért a pécsi bányakapitányságtól, amit december 7-én meg is kapott. Az engedélyt azonban a 18 résztulajdonos egyike megtámadta, arra hivatkozva, hogy őt a bányanyitásról nem tájékoztatták, ahhoz nem járult hozzá. Mivel az osztatlan közös tulajdon esetében akár egyetlen földtulajdonos is „keresztbe tehet” a többieknek, a bányakapitányság a korábbi határozatát ezért megsemmisítette, és végül elutasította a Zalasprint-M Kft. kérelmét. A pécsi bányakapitány-helyettes szerint a tulajdonosok hozzájárulásával a zalaegereszegi gazdasági társaság ugyan rendelkezett, de egy földhivatali bejegyzés valóban hiányzott, ez okozta a bakit. A zalaegerszegi kft. végül fellebbezéssel élt a pécsi bányakapitányság elutasító határozata ellen a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalnál (MBFH), amelynek az helyt is adott, utasítva a bányakapitányságot a korrekcióra. Mindeközben hónapok teltek el, és egyre kilátástalanabbnak tűnt, hogy értékesíteni lehet a homokot. Ráadásul az autópályát építő egyik fővállalkozó, a Viadom Zrt., csődöt jelentett; a szállítás még tavaly nyár közepén is állt, mivel mindkét oldalon két méterrel szélesíteni kellett a pályát. 2007. április 20-án született meg a bányászati és földtani hivatal határozata, öt napra rá hívta telefonon az ingatlanközvetítő U.Jánost a „jó hírrel”: sikerült az érdekeltekkel megegyezésre jutni. A beszélgetésnek férje mellett állva fültanúja volt U.- né is. Eszerint a kitermelt homok bevételéből- a bányanyitáshoz való hozzájárulásuk fejében – a Zalasprint-M Kft. 50 millió, Gödény Tibor Optima Project Kft-je 40 millió, Guba Edit dunakeszi földtulajdonos 4 millió, Mezőfi József (a Zalasprint-M Kft. egyik ügyvezetője), akinek a területén a Zalasprint bányát nyitott 2 millió forintot kér. „Máskülönben nincs bányanyitás Amennyiben nem egyeznek meg gyorsan, a homokot nem fogják tudni értékesíteni”– közölte az ingatlanközvetítő. Ebben a furcsa „osztozkodásban” a résztvevők összesen 4 hektárnál alig valamivel nagyobb földterülettel rendelkeznek a Csaliti-dűlőben. Gödény Tibor 125 négyzetméterrel, a Zalasprint M Kft., pontosabban annak egyik ügyvezetője, Mezőfi József csak 2 hektárral, csakúgy, mint Guba Edit. Az összesen 96 millió forintból, állítja U.-né, mintegy 10 millió forint vándorolt volna a Viadom Zrt. illetékeseinek a zsebébe, de jutott volna az ügyletet bonyolító ügyvédeknek, és az ingatlanközvetítőnek is. Tompa – ugyancsak a feleség elmesélése szerint – U. János lelkére kötötte, hogy a megállapodásról a többi tulajdonostársnak nem szabad tudnia. (A zalaegerszegi cég bányanyitását megelőzően a tulajdonostársakkal az egyezség még úgy szólt, hogy mindenki tulajdoni hányada arányában részesül majd a homokért kapott pénzből. A titkos megállapodás értelmében, állította U.-né, a többi tulajdonos egy fillért sem kapott volna a kitermelt homok után.) Könnyű utána számolni, hogy a feltételezett mintegy egymillió köbméternyi átvett homokot figyelembe véve, amelynek 100-120 forint között mozog a köbméterenkénti piaci ára, mennyi maradna a 96 millió forint lefölözése után a buliból „kifelejtett” földtulajdonosoknak. Semmi. A Zalakomár-Csaliti-dűlőben a Zalasprint – M Kft. 2007. júniusban nyitotta meg homokbányáját, de a szállítás csak szeptemberben kezdődött. Gödény Tibor cége, az Optima-Project Kft. pedig a nyár közepétől folytatott célkitemelést az épülő M7-es másik oldalán. * U.-nét, olyannyira felháborították a történtek, hogy a következményektől való aggodalmát félretéve tavaly június 21-én fölhívta az egyébként elsősorban gépjárműjavításra, autóalkatrész-árusításra szakosodott Zalasprint-M Kft. homokbánya ügyeit intéző Fehér Zsoltot. Ö volt, aki Tompa Ferenc ingatlanközvetítőt annak idején U. Jánoshoz küldte. Az asszony közölte Fehérrel, hogy értesült a titkos megállapodásról, és a többi földtulajdonossal is tudatni fogja, hogy a hátuk mögött miféle csalás van készülőben. A zalasprintes ügyintéző állította, nem tud semmiről, ő nem volt jelen. Ellenben azonnal telefonált az U. család jogi képviselőjének, Frányó ügyvéd pedig U. Csabát hívta fel rögvest Svédországban, hogy „állítsa le a mamát”. Este aztán befutott a fiú hívása, aki arról győzködte édesanyját, hogy lássa be végre, „Magyarországon a korrupció van uralmon, a kis ember nem tehet ellene semmit.” (U. Jánosné percre pontosan feljegyezte a telefonhívásokat, és a beszélgetések tartalmát – ezeket a központi nyomozó főügyészséghez írt panaszos levele is tartalmazza. Ebben – amelynek fénymásolatát átadta nekem – büntetőjogi felelősséget vállal az általa leírtakért.) Kérdésemre sem Fehér Zsolt, sem pedig Frányó Zoltán ügyvéd nem akart emlékezni a fentiekre. Többszöri próbálkozásom ellenére sem kívántak velem találkozni. A zalasprintes ügyintéző ezt tavaly decemberben azzal indokolta, hogy a Zala Megyei Rendőr-főkapitányság gazdasági nyomozói vizsgálódnak egy feljelentés alapján a bányanyitás körülményeiről. – Megfelel a valóságnak – kérdeztem tőle -, hogy azon a bizonyos április 25-i megállapodáson a Tompa ingatlanközvetítő irodában az érdekelt felek jogi képviselői voltak jelen? – Én nem tudok semmiféle megállapodásról… – válaszolta Fehér Zsolt, – Ezek szerint cégük sem követelt a majdani befolyt közös pénzből 50 millió forintot a bányanyitás fejében? – Boldogok is lennénk, ha 50 milliós extraprofitot tudnánk realizálni. Légből kapott ez az állítás…- zárta rövidre a Zalaspirnt-M Kft embere. Frányó Zoltán ügyvéddel még ennyire sem jutottam. Kérdéseimre nem volt hajlandó válaszolni. * Gödény Tibor kerekegyházi vállalkozó csak hosszas agitálás után vállalta a beszélgetést. Ő az az üzletember, aki a Csaliti-dűlőben a Vegyépszertől majd a Viadomtól célkitermelésre jogosító megbízással rendelkezett, és aki feltételezhetően egy strómanon keresztül ajándékozási szerződéssel vásárolta be magát mindössze 125 négyzetméter erejéig a homokot rejtő 85 hektáros területre. Végül 2007. december 29-én találkoztunk Buzsákon, a Hársfa étterem neki fenntartott asztalánál. Azért ott, mert ő, mint a Somogyi község régi patronálója, jótevője, afféle tiszteletbeli polgára, az önkormányzat évzáró vacsorájára volt hivatalos. Saját pénzén utat épített, fából faragott Szűz Máriát adományozott a falunak, most a borturistákat odavonzó borútat tervez a híres buzsáki pincesoron. Buzsák iránti elfogultsága 2005-re nyúlik vissza és a homoknak köszönhető: itt nyitott először bányát a helyi képviselőtestület támogatásával, ahonnan mintegy egymillió köbméter homokot szállított a Kőröshegy és Ordacsehi között épülő sztrádaszakaszhoz. A kilencvenes évek végén sejtette meg a nagy lehetőséget az autópálya építkezésekhez kapcsolódó homok-és kavicsbányászatban. Rendőrként dolgozott a lajosmizsei őrsön, és az M 5-ös sztráda építése körüli engedélyezési eljárásokba vett részt, ahogy mondja: rendőrként intézett el dolgokat. Aztán leszerelt és maga vágott bele. Az általa irányított Optima Project Kft. cégbírósági nyilvántartásában az ő neve nem is szerepel. (Papíron az ügyvezető és az egyik tag édesanyja, özv. Gödény Józsefné, a másik tag pedig Fertő Erzsébet.) A 2005-ben alapított cég fő tevékenysége az üzletviteli tanácsadás, emellett – a feketeszéntől a homokon és kavicson át a kaolinig – megannyi fajta bányászati tevékenység is folytathat. Pillanatnyilag Gödénynek az ország kilenc pontján vannak homokbányái, illetve célkitermelési jogosultságai. Véleménye szerint ő azon kevesek egyike az országban, akik értik a bonyolult bányaengedélyezési procedúra csínját-bínját, a vonatkozó jogszabályokat pedig jobban ismeri, mint bármelyik ügyvéd. Megkockáztatja, ha rábízzák, ő jobb törvényt tudott volna összehozni, mint a mostani. Különösen a célkitermelések levezénylésében van otthon, aminek szerinte az a titka, hogy „tud az emberek nyelvén beszélni”. Elismeri, hogy a célkitermelés, amiben ő „mindig bonyolítóként és szállítóként” vesz részt, nagyobb biznisz, mint a bányanyitás, és sokkal gyorsabb is. Zalakomár-Csaliti dűlőben előbb a Vegyépszernek (Gödény az ő megbízásukat lobogtatva győzködte a Csaliti-dülő földtulajdonosait), majd a Viadomnak volt engedélye célkitermelésre, amelyet állítása szerint Gödény „zongorázott végig” a különböző hatóságoknál. „Erről az M7-es túlsó oldalán lévő 17 hektáros területről 2007. júliusától december közepéig 250-300 ezer köbméter homokot szállítottak és építettek be a pályaszakaszba. Ezzel a lelőhely 80 százalékig kimerült” – mondta. Gödénynek a felszámolás alatt álló Viadom Zrt.-vel korábban sem volt szerencséje. 2005 nyarán az M6-os dunaújvárosi szakaszához szállítottak nekik, amikor is a Viadom „egyszerűen ellopta tőlünk a homokot”. Ő akkor feljelentést tett az ügyészségen, végül is a Viadommal egyezségre jutott: a neki járó 40 millió forintból 20 milliót megkapott. A Viadom Zrt. csődje óta a PVT M7 konzorciumnak (amelyet az osztrák Porr hozott létre egy osztrák és egy német céggel közösen) van engedélye a célkitermelésre, ezt a tevékenységet bonyolítja – egy Lavinamix nevű alvállalkozó közbeiktatásával – Gödény Optima Projectje. „Pénzt az idén még nem láttunk” – panaszkodott. Így szerinte természetesen a földtulajdonosok sem kaptak még semmit. „U.-éknak nagyjából 6 millió forinttal tartozom, amit rendezni fogok, ha majd a PVT M7 fizet” – ismerte be, hozzátéve: egy szó sem igaz abból, hogy ő 40 milliót követelt volna cégének a bányanyításhoz való hozzájárulásukért. „Nézze, a Jani bácsi hozzám fordult először (U.-ék szerint éppen fordítva történt – T.J.), de nem fogadta meg a tanácsaimat. Nem értettek semmit, fogalmuk sem volt arról, amibe belefogtak. Nem tudom, hogy megy ez Svédországban, de nálunk egészen másképp, az biztos. Őket orruknál fogva vezette az ingatlanközvetítő” – hangzott december legvégén Gödény érvelése. * A Zala Megyei Rendőr-főkapitányságra 2007. szeptember végén tette át a Központi Nyomozó Főügyészség U. Jánosnénak a feltételezett visszaélések miatti feljelentését. Csizmazia Péter sajtószóvivőt többször kerestem, de az ügyről hónapokig nem tudott semmit mondani. December közepén hívott fel, és közölte, közokirat hamisítás bűncselekménye gyanújával indult eljárás, az iratokat bekérték, megtörténtek a kihallgatások, majd pedig 2007. december 21-én a nyomozást megszűntették, „mivel a cselekmény nem bűncselekmény”. U.-nét megannyi sikertelen telefonhívás után idén január közepén személyesen kerestem fel. Elmondta, hogy a férje meghazudtolta őt a rendőrségen, letagadta azt a bizonyos, a 96 millió forintról szóló, Tompa ingatlanközvetítővel folytatott telefonbeszélgetést. Szerinte U. János hiúságból tette ezt, mert szégyelli belátni, hogy becsapták. Csak azért nem fellebbezte meg a nyomozást megszüntető határozatot, mert a rendőrtiszt azt mondta neki, hogy a férjének súlyos kellemetlensége lehet az ügyből, ezt pedig a történtek ellenére sem szeretné. U. János ugyanis felesége beleegyezése nélkül írta alá annak idején az ő nevében is a Tompa Ingatlanközvetítő Kft.-vel, valamint a Frányó ügyvédi irodával a megbízási szerződést. U.-né ekkor még tulajdonos volt a Csaliti-dűlőben (tulajdonrészét 2006. augusztus 21-én cserélte el fiával). Állította, a rendőrségi kihallgatásán hallott először arról, hogy férje cége, az Agrinatura Földhasznosító Kft. és a Zalaspint-M Kft. ún. konzorciális szerződést kötött 2007. április 21-én, melynek alapján a bánya bevételből a konzorcium tagjai fele-fele arányban részesülnek majd. „A konzorciumról a Zalasprinttel 2007. áprilisban még szó sem volt. Ezt utólag, pár nappal az előtt, hogy decemberben sor került volna a rendőrségi kihallgatásokra, találták ki, foglalták írásba és dátumozták vissza” – vélte az asszony. Ezt ő egy 2007. november 22-én kelt „Megállapodás engedményezésről” című okirattal tudja bizonyítani, amelyben férje és Csaba fiúk U. János Agrinatura Földhasznosító Kft.-jére „engedményezi” az őket megillető jogosultságokat és kötelezettségeket bányügyekben, azért, hogy aztán az Agrinatura konzorciális szerződést köthessen a Zalasprint- M Kft.-vel. * Január végén sikerült találkoznom az ingatlanközvetítő nagykanizsai irodájába, Tompa Ferenc jelenlétében U. Jánossal, aki egyedül tanúsíthatta volna, hogy sor került arra a bizonyos telefonbeszélgetésre a 96 millió forint „elosztásáról”, tehát felesége igazat mondott. A meglehetősen zavartan viselkedő férfi rögtön neje labilis idegállapotáról győzködött, amit az ingatlanközvetítő „kóros idealizmus”-ra próbált finomítani. (U. Jánosné sem cselekvőképességet kizáró, sem korlátozó gondnokság, sem pedig elmeorvosi kezelés alatt nem áll.) Többször is rákérdeztem, hogy sor került-e arra a bizonyos telefonbeszélgetésre, tavaly április 25-án, illetve, megfelel a valóságnak, hogy azon a „titkos megállapodáson” a Zalaspint 50, Gödény Tibor 40, Guba Edit 4, Mezőfi József 2 millió forintot kért volna a bányanyitáshoz való hozzájárulás fejében. Egyértelmű választ sem U. Jánostól sem pedig az ingatlanközvetítőtől nem kaptam. Tompa szerint sok megbeszélés volt az idő tájt, ő konkrétan csak arra emlékszik, hogy Guba Edit 4 millió forintot követelt a maga 2 hektáros területéért. „Mindazonáltal – szögezte le az ingatlanközvetítő –, mindenki annyit kér a földje bányahasznosítása fejében, amennyit nem szégyell, ezt semmiféle törvény nem tiltja, más kérdés, hogy mennyit kap majd.” Tompa Ferenc szerint már majdnem minden tulajdonost kifizettek, U. János is leszámlázta a Zalasprinttől neki járó pénzt. Mutatott egy listát is arról, hogy a tulajdonosok – 120 forint köbméterenkénti áron – a földterületük arányában megkapták a homok ellenértékét a bányatulajdonos zalaegerszegi kft.-től. Többségükben 25-30 ezer forintot, míg U.-ék mintegy 6 milliót. December közepéig a lista szerint 71 ezer köbmétert vett át a bányától az autópályát építő osztrák cég, a Porr. Azért csak ennyit, mert időközben Gödényé mellett még további két célkiteremelőhely nyílt alig kétszáz méterre a nyomvonaltól, és a Porr onnét vásárolta jóval olcsóbban homokot. A generálkivitelező (Porr) 350 forintot fizetett köbméterenként a Zalasprintnek, míg a célkitermelőhelyekről ugyanazt a minőségű homokot ugyanakkora távolságról 140 forint köbméteráron vette meg. Tompa visszautasította azt a feltételezést, hogy az Agrinaturával kötött konzorciális szerződést csak 2007. november végén, a feljelentésről értesülve, foglalták írásba, és utólag dátumozták vissza tavaly április 21-re. A szerződést nem volt hajlandó megmutatni, és annak pontos tartalmába sem akart beavatni. U. János sem kommentálta azon megjegyzésemet, hogy felesége „magánháborúja” (és a gazdaságvédelmi rendőrség nyomozása) révén végül is jobban jártak, mint tulajdonostársaik, hiszen az őket tulajdonhányaduk arányában megillető 120 forintnyi köbméteráron felül a bánya nyereségén is osztoznak majd a Zalaspirnt-M Kft.-vel. Már amennyiben a konzorciális szerződést nem támadja meg valaki azzal, hogy az utólag (visszadátumozva), mintegy a rendőrség megtévesztésére készült. Az ingatlanközvetítőtől azt is megtudtam, hogy Gödény Tibor Optima Project Kft.-je ellen, mivel az fél éve nem fizette ki az U.-éknak járó pénzt, felszámolási eljárást kezdeményeztek. Hab a tortán, hogy a Zalakomár-Csaliti dűlő bányaügyekben Gödényt, illetve az Optima Project Kft. is a Tompa Ingatlanközvetítő Kft. képviseli . Nehezen hihető, hogy már három hónapja, ahogy Tompa állította, nem beszéltek egymással. * Természetesen a gyorsforgalmú utak építését irányító Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. véleményére is kíváncsi lettem volna , de közölték, nem ők az illetékesek, hanem a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH). Az MBFH-tól azt a választ kaptam, hogy ők, illetve a bányakapitányságok nem vizsgálhatják az ingatlantulajdonosok belső polgári viszonyait (ingatlan ajándékozás, adásvétel), ez hatáskörükön kívül esik. Mint ahogy nem vizsgálhatják azt sem, hogy az ingatlantulajdonosok között milyen, a többi ingatlantulajdonossal szemben akár hátrányos megállapodás születik. Mivel a Zalakaros-Csaliti-dűlőben a bányanyitás körüli anomáliák elsődleges okozója az osztatlan, közös földtulajdon volt, megkerestem a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumot (FVM) is, arra nézve, miként lehetséges az, hogy U.-ék földvásárlása óta eltelt 8 év alatt a földet nem sikerült kimérni. Végtére is, ha mindenki tudta volna, melyik földdarab az övé, a másiknak nem lett volna módja, hogy keresztbe tegyen neki. A hivatkozott kormányrendeletből annyit sikerült kihámoznom, hogy azoknak biztosítanak elsőbbséget, akik a megosztással keletkezett földterületet saját maguk akarják megművelni, ami ismerjük el a Csaliti-dűlőiek esetében nem áll fenn. Tájékoztattak arról is, „hogy a végrehajtás (földmegosztás) gyorsaságát, illetve ütemezését az anyagi fedezet biztosítottsága határozza meg. Az FVM a feladat nagyságrendjének ismeretében, a földhivatalok kapacitásának figyelembevételével határozta meg a feladat teljes végrehajtásához szükséges időt, ami becsléseink szerint még legkevesebb 5 év”. Addigra már biztos nem kell senkinek a Csaliti-dűlő homokja. Mi a célkitermelőhely?Célkitermelőhely létesítésére csak az autópálya generálkivitelezője kaphat engedélyt. Az engedélyezési eljárás lefolytatása – ami gyakorlatilag ugyanaz, mint bányanyitásé, ám jóval gyorsabb – a bányakapitányságok felügyeletét ellátó Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) elsőfokú hatáskörébe tartozik. Célkitermelőhely esetében az abból kitermelésre kerülő ásványi nyersanyag nem kerül át a célkitermelőhely jogosítottjának tulajdonába (a bánya kincse ellenben a bányavállalkozó tulajdona), hanem mindvégig, az autópályába történő beépítését követően is a magyar állam tulajdonában marad. A kitermelt ásványi nyersanyag után bányajáradékot nem kell fizetni. A tulajdonosoknak, akik a saját földterületüket célkitermelésre átadják, a kitermelt homokból származó jövedelmük után nem kell adót fizetniük. Célkitermeléskor csak a kitermelés és elszállítás költségei kerülhetnek elszámolásra az autópályaépítés költségvetésében.