Felháborodásunkat fejezzük ki a megerőszakolt lány ügyének első kommentálásával kapcsolatban

A minden jó érzésű embert elképesztő történet láttán felhívjuk a figyelmet arra a tényre, hogy a bűncselekményre ezúttal is valószínűleg csak azért derülhetett fény, mert az áldozat az átlagosnál jobb érdekérvényesítő képességgel rendelkezik, és nem volt hajlandó beletörődni az őt ért súlyos sérelmekbe.

Az eset kapcsán a rendőrségtől azt várjuk,

– hogy a nyilvánosság előtt kövessék meg az áldozatot, amiért feljelentésének tartalmával kapcsolatban korábban komoly kétségeknek adtak hangot;

– tegyenek meg mindent, hogy a bűncselekmény felderítése ne ütközzön akadályokba;

– hagyjanak fel azzal az évek óta folytatott gyakorlattal, mely botrányok esetén az ügyek súlyától függetlenül a rendőri mundér rosszul értelmezett becsületét védi, és érjék el, hogy a hivatásukhoz méltatlan bűnüldözők ne maradhassanak rendőrök.

Budapest, 2007. május 18.

Dénes Balázs

elnök s.k. Társaság a Szabadságjogokért

1. zsolnai

2007-05-23

"A fiatal lányt megerőszakoló 5 fővárosi rendőr"-írják a közleményükben. Ha jól tudom, az eljárás éppen csak megkezdődött az ügyben. Tényként kezelni a bűncslekeményt, nem az ártatlanság vélelmének megsértése? Önök jogászok, legyenek következetesek.

2. gurcsion

2007-06-10

Rendelkező rész

Az állami hatalmat gyakorló embert a hatalma gyakorlásával kapcsolatban nem illeti meg – a civilekkel szemben – az ártatlanság vélelme. Ha konkrét panasz van rá, először neki kell igazolnia, hogy törvényesen járt el.

Zsanettel szemben volt rendőri intézkedés. Az állam még nem igazolta, hogy a rendőrök eljárása jogszerű volt. Sőt. Ezért az érintett rendőrökről minden civil(szervezet) jogszerűen állíthatja, hogy a rájuk tett panasz megalapozott. A panaszolt ügyben csak és kizárólag Zsanettet illeti meg a büntetőjogi ártatlanság mindenkivel szemben.

Indokolás

Jogtörténetileg (és történelmileg) az ártatlanság vélelmének jogintézménye (sok másikkal együtt) csak és kizárólag azért jött létre, maradt fenn, hogy az állampolgárt védje az állami hatalomtól.

Alkotmányunk a XII. fejezetében – tehát nem az állami, hanem az állampolgári jogosítványok körében – mondja ki az ártatlanság vélelmét. Természetesen azért is, mert az államnak nincs szüksége ilyen vélelemre, hiszen nem lehet gyanúsított és elkövető sem, ami jogi egyszeregy.

Sértettnek elmegy…meg civilisztikai stb. jogalanynak is. Mégsincs.

Az állam – elvont fogalom. Még senki se látta, de létezik. A létezését onnan tudjuk, hogy az ő szent nevében – a polgároktól elvett pénzen – hús-vér emberek és szervezeteik gyakorolják a hatalmat. Vagy hatalmaskodnak.

Az elvont államfogalom, amibe nem tartozik bele az ártatlanság vélelme, valóságosan megtestesül a megbízottként nevében eljáró állami emberekben.

Jogi egyszeregy az is, hogy a megbízottnak nem lehet több anyagi és eljárási joga és alkotmányos védelme, mint a megbízónak.

Az államhatalom jól bepanaszolt gyakorlóját tehát nem illetheti meg az ártatlanság vélelme az állampolgárokkal szemben.

Amikor jól gyakorolja hatalmát– ő az állam, és él a pénzünkből. Ha hatalmaskodik – akkor nyomja a mantrát a népnek (akié minden hatalom az Alkotmány szerint), hogy ő csak egy szerencsétlen pógár.

Amíg a jogerős bírósági ítélet nem igazolja, hogy a rendőrök jogszerűen jártak el, minden civilnek és minden civil szervezetnek joga van azt hangoztatni, hogy az állam emberei elkövették azt, amit a panaszos civil állít. A dolog természeténél fogva ez csak véleménynek minősül, bármilyen élesen is fogalmazzák meg.

3. gurcsion

2007-06-11

Kedves ipuzagom! Engedd meg, hogy gurcsionként válaszoljak tanulságos észrevételedre. Írásodból volt szerencsém megismerni a kategóriahiba jelenségét – nálad. Én nem soroltam írásaimban az államot a nemi erőszak lehetséges elkövetői közé. Ezt írtam: „Az elvont államfogalom, amibe nem tartozik bele az ártatlanság vélelme, valóságosan megtestesül a megbízottként nevében eljáró állami emberekben. A megbízottnak nem lehet több anyagi és eljárási joga és alkotmányos védelme, mint a megbízónak.” Remélem, csak neked következett ebből, hogy én – szépen szólva fura módon – az államot, és nem az állam hús-vér megbízottját tekintettem pl. a nemi erőszak lehetséges elkövetőjének. Egy ejnyét megérdemel ez a feltételezésed. A válaszod arra utal, hogy a megtestesüléssel is bajod van. Valóban szokatlan fogalom világi szövegben, de ha nem is aktív szó, általában megérti, aki akarja. Félmankóul segítségül hívja pl. a gyümölcs fogalmát, ami szilvában, almában, körtében testesül meg.

Írod: „Természetesen az ártatlanság vélelme nem azért jött létre, hogy az állampolgárt az államtól védje, hanem azért, hogy egy állampolgár ne használhassa az államot másik állampolgár ellen fegyverül.” Szerintem ezzel a mondattal azt erősíted meg, amit valamiért cáfolni akarsz, hiszen azt mondod, hogy az államfegyvert gyengíti a szóban forgó vélelem. Én se mondtam mást, hiszen – s ez az, ami természetes – az államot mindig ember vagy emberek működtetik – elvi vagy anyagi érdekeik szerint.

Az egyéb fejtegetéseidet az írásaim szempontjából közhelyeknek, a példádat súlytalannak tartom. Mindezek ellenére nem tudom kizárni, hogy egy vita egyoldalú „közvetítése” során túl hosszan írtam, ezért, bízva megértésedben, tételesen összefoglalom magam. Így könnyebben kaphatok ütős cáfolatot. A saját szempontomból lehet igazam, de sok más gondolatmenet is lehet a témában, amelyek más szempontból ugyancsak igaznak minősülnek. A civil igazságszolgáltatásnak is az a lényege, hogy eldönti, melyik igazság érvényesüljön itt és most a társadalomban.

Tehát:

1. Jogtörténetileg (és történelmileg) az ártatlanság vélelmének jogintézménye (sok másikkal együtt) csak és kizárólag azért jött létre, maradt fenn, hogy az állampolgárt védje az állami hatalomtól.

2. Alkotmányunk a XII. fejezetében – tehát nem az állami, hanem az állampolgári jogosítványok körében – mondja ki az ártatlanság vélelmét. Természetesen azért is, mert az államnak nincs szüksége ilyen vélelemre, hiszen nem lehet gyanúsított és elkövető sem.

3. Az elvont államfogalom, amibe nem tartozik bele az ártatlanság vélelme, valóságosan megtestesül a megbízottként nevében eljáró állami emberekben.

4. Az állami megbízottnak nem lehet több anyagi és eljárási joga és alkotmányos védelme, mint a megbízónak, azaz az államnak.

5. Az államhatalom jól bepanaszolt gyakorlóját tehát nem illetheti meg az ártatlanság vélelme az állampolgárokkal szemben.

6. Amíg a jogerős bírósági ítélet nem igazolja, hogy a rendőrök jogszerűen jártak el, minden civilnek és minden civil szervezetnek joga van azt hangoztatni, hogy az állam emberei elkövették azt, amit a panaszos civil állít.

A dolog természeténél fogva ez csak véleménynek minősül, bármilyen élesen is fogalmazzák meg.

4. zsolnai

2008-02-02

T. TASZ! Még mindig nem látják elérkezettnek az időt, hogy elismerjék a hibájukat a tavaly májusi állásfoglalásuk szövegezését illetően?