Civilek a dekriminalizációért

A Civil Society Forum on Drugs (CSFD) 2024 februárjában publikálta helyzetfelmérését a dekriminalizációról. A dokumentum a korábban ismertetett ENSZ szervezetek ajánlásaira támaszkodik és összhangban van az EU 2021-2025 között érvényes drogstratégiájával, amely támogatja az alternatív szankciók alkalmazását és elsődlegesnek tartja a droghasználók emberi jogainak tiszteletben tartását. A CSFD olyan dekriminalizációs modell mellett érvel, ahol a kábítószerhasználókkal szemben semmilyen további szankciót (akár adminisztratív, akár büntetőjogi) nem alkalmaznak. Ehelyett biztosítják a megfelelően finanszírozott, önkéntes alapú, nemi és életkori szempontokat is figyelembe vevő ártalomcsökkentő, egészségügyi és szociális szolgáltatások igénybevehetőségét. A modell fontos eleme, hogy a droghasználók és a felépülésben lévők részvételével is számol, hogy tudásuk és tapasztalataik beépüljenek a modellekbe.

Az Amnesty International (AI) a 2024-es Kábítószerellenes Világnapra (június 24.) időzítette kiadványát, amely a tiltáson alapuló drogpolitika reformját sürgeti. Az általuk visszhangzott érvek ismerősen csengenek: a globális drogellenes háború nemcsak kudarcot vallott, de széleskörű emberi jogi visszaéléseket, valamint erőszakot eredményezett. Az AI az ENSZ-hez hasonlóan azt javasolja, hogy az államok helyezzék drogpolitikáik középpontjába az emberi jogok védelmét és a közegészségügy előmozdítását. Emellett az egészségügyi és szociális szolgáltatások bővítését sürgetik, valamint olyan intézkedéseket, amelyek csökkentik a problémás kábítószer-használathoz vezető társadalmi és gazdasági okokat, mint amilyen a szegénység, a munkanélküliség, a diszkrimináció, a betegség, az oktatás megtagadása vagy a lakhatási problémák.

Előremutató kezdeményezések Európában

Ha áttekintjük az elmúlt évek fejleményeit, akkor számos olyan országot találunk az Európai Unióban, ahol a tiltásra és a fogyasztók üldözésére épülő drogpolitikák láthatóan a végnapjait élik és a közegészségügyi szempontokat, valamint az emberi jogokat előtérbe helyező megközelítés kerül előtérbe. Ezekből mutatunk be néhányat az alábbiakban.

Spanyolország

A spanyol szabályozás annyiban lóg ki az európai országok gyakorlatából, hogy soha nem kezelte bűncselekményként a kábítószer-birtoklást, vagyis a drogpolitikája lényegében a dekriminalizációt követi. A spanyolok ugyanis már évtizedek óta vallják, hogy a droghasználóknak az ellátórendszerbe kerülését és a társadalmi integrációját kell segíteni. Ezzel együtt a kábítószerek birtoklását a közelmúltig súlyos közigazgatási szabálysértésként kezelték, amiért pénzbírságot szabtak ki.

E politika finomhangolása történt meg 2022-ben, amikortól a nagykorúak számára is megnyílt a lehetőség, hogy pénzbírság helyett célzott edukációs tevékenységet vehessenek igénybe, ami a droghasználat csökkentésére vagy elhagyására irányul. Ezzel Spanyolország a portugál modell irányába tett egy jelentős lépést, ahol az erre szakosodott bizottságok döntik el, hogy milyen ellátási formába kerüljenek az elkövetők.

Franciaország

Az elmúlt évekig a régió legszigorúbb drogszabályozása volt érvényben Franciaországban, ám ez mit sem változtatott azon, hogy a franciák Európa legnagyobb kannabiszfogyasztói közé tartoznak. A paradox helyzetre reagálva 2018-ban Macron elnök bejelentette, hogy ezen túl eljárások indítása helyett a kannabisz birtoklásáért 150 és 200 euró közötti helyszíni bírságokat fog kiszabni. Ugyanakkor Macron kizárta a tényleges dekriminalizálást arra hivatkozva, hogy ez politikailag vitatott Franciaországban.

Ehhez képest a francia szenátus 31 tagja úgy véli, hogy a szabálysértéssé nyilvánítás is elégtelen lenne. Szerintük Franciaországban nem dekriminalizációra, hanem legalizációra van szükség. Mint mondják, a 18 millió kannabiszfogyasztó francia büntetőjogi fenyegetésének orvoslására két válasz létezik. „Az elsőt, a dekriminalizálást a tilalom fenntartása jellemzi, a kiszabott büntetések eltörlésével. Ez a hatóságok lemondását jelentené, akik megfosztanák magukat a cselekvés eszközeitől. Ez a társadalmi béke bizonyos cinizmussal történő megvásárlását jelentené. Mi elutasítjuk ezt a demagóg és populista opciót. Mi a másik utat támogatjuk: a legalizálást. Anélkül, hogy lekicsinylenénk a kannabiszfogyasztás egészségügyi hatásait, úgy véljük, hogy a legalizálás – a dohányra, az alkoholra vagy a szerencsejátékra vonatkozó meglévő állami politikákhoz hasonlóan – lehetővé teszi, hogy hatékonyabban lépjünk fel polgártársaink, különösen a fiatalok jobb védelme érdekében.”

Belgium

Belgiumban 2001-ben szüntették meg a kannabisz fogyasztása és termesztése miatt indult büntetőeljárásokat, majd két évvel később megkülönböztették a kannabisz jogi státuszát a többi kábítószertől. Mivel tengerparti országként Belgium kitett a kontinensre érkező kábítószernek, gyakran emlegetik Európa kokainfővárosaként, ahol 2023-ban rekordmennyiségű, 116 tonna kokaint foglaltak le. Könnyen belátható, hogy ebben a helyzetben a figyelmet a kereskedelemre kell irányítani, míg a fogyasztók számára megfelelő kezelőprogramokat kell biztosítani. Ebből kiindulva Ine Van Wymersch volt ügyész felvetette, hogy portugál mintára minden kábítószerre ki kellene terjeszteni a dekriminalizációt. A modell sikereit elismerve Charlotte Colman nemzeti drogkoordinátor hozzáfűzte, hogy Portugáliában a dekriminalizáció egy nagyobb program részeként valósult meg, aminek az egyes kapcsolódó elemeit is meg kell vizsgálni.

Lengyelország

A lengyel A Wolne Konopie (Szabad Kender) egyesület évek óta küzd a kannabisz enyhébb szabályozásáért. Baloldali politikusokkal együttműködve törvénytervezet dolgoztak ki, amely dekriminalizálná 25 gramm kannabisz birtoklását és legfeljebb négy kannabisz növény termesztését. 2024 júniusában az Egészségügyi Minisztérium támogatásáról biztosította a tervezetet.

Írország

Az Irish Medical Times 2023-as anonim felmérése alapján az ír orvosok több mint fele (54%) támogatja a személyes használatra tartott csekély mennyiségű kábítószer dekriminalizálását. Miközben 95%-uk úgy véli, hogy a kábítószer-használat negatív hatással van betegeik egészségére és jólétére, 60%-uk szerint az egészségügyi rendszeren belül kellene kezelést kapniuk, ahelyett, hogy kriminalizálnák őket.

Ugyanebben az évben a kormány által kiválasztott 99 ír lakosból álló állampolgári közgyűlés csoportja több hónapos tanácskozás után a csekély mennyiségű kábítószer birtoklásának dekriminalizálása mellett döntött és a kérdés közegészségügyi megközelítését támogatta. Innentől a parlamenten áll, hogy megszavazza-e a dekriminalizációt.

Ahol a rendőrök hozták el a reformot

Többen azt jósolják, hogy a német kannabisz-legalizáció dominóhatást fog gyakorolni és egyre több ország fog a teljes tilalomtól a pragmatikus, valóságon alapuló drogpolitika felé mozogni, ami a dekriminalizáció, a kannabisz esetében pedig a teljes legalizáció lehet. Érdemes egy pillantást vetni az Egyesült Királyság helyzetére, ahol a rendőrség körében is népszerű dekriminalizáció felülírni látszik a hivatalos tiltó drogpolitikát.

Első fecskeként Durham megye rendőrsége jelentette be 2015-ben, hogy nem üldözi tovább az önellátó kannabisztermesztőket, és nem tartóztatja le az alkalmi kannabiszfogyasztókat. A durhami rendőrkapitány, Ron Hogg szerint soha nem fogjuk tudni a drogokat eltüntetni az utcákról, „ezért olyan megközelítést kell alkalmaznunk, amely ténylegesen csökkenti a károkat, és nem stigmatizálja az embereket.” Ez szerinte nem könnyelműség, hanem észszerűség, mivel nem a kannabisz az elsődleges probléma, hanem más, erősebb szerek. „Miközben itt ülünk és arról papolunk, hogy mit kellene tennünk, odakint emberek halnak meg. Ez az, ami fontos számomra – hogy más megközelítéssel valóban megmenthetünk néhány életet”.

Bár a brit Belügyminisztérium sietett elzárkózni a dekriminalizációtól, a kísérlet sikerét jelzi, hogy 2022 decemberében már a brit Országos Rendőrfőnöki Tanács (NPCC) is kiállt drogfogyasztás dekriminalizációja mellett. Javaslatuk szerint a kábítószerek használatát közegészségügyi problémaként kell kezelni és a rendőröknek addiktológiai szolgáltatásokat kellene ajánlani a fogyasztóknak, míg büntetőeljárást csak a kereskedőkkel és az együttműködést megtagadókkal szemben indítanának.

A brit rendőrök nem magányos harcosok; maguk mögött tudhatják a terület szakértőinek többségét, mintegy 500 egészségügyi szervezetet, köztük a Brit Orvosi Kamarát és a Közegészségügyi Igazgatók Szövetségét.

Helyi igényekre szabott szabályozás

A Drug Science: Policy and Law szakfolyóirat 2024 januári számában megjelent tanulmány a dekriminalizációnak egy kifejezetten a brit jogi és társadalmi környezetre tervezett modelljét ismerteti, ami a helyi kihívásokra reagálna. A javaslat számba veszi és megválaszolja azokat a konzervatív kritikákat, amelyek szerint a dekriminalizáció ellentétes lenne a nemzetközi joggal és tisztázza, hogy miért nem igaz az a vélekedés, mely szerint az intézkedés nyomán növekedne a kábítószer-használat és az azzal járó károk.

A tanulmány emellett figyelmet szentel az általuk „radikális kritikának” nevezett álláspont megválaszolásának is, mely szerint a drogkereskedelem káros hatásainak mérséklése és az emberi jogok biztosítása csak a legalizációval lenne biztosítható.

A tanulmány a két út között tesz „mérsékelt javaslatot”, amely a dekriminalizáció brit formájának alapjait és bevezetésének várható előnyeit részletezi.

Ez mind szép, de mi várható Magyarországon?

Talán nem köztudott, de hasonló munkálatok kezdődtek meg Magyarországon is a Budapesti Kábítószerügyi Egyeztető Fórumban (BKEF). Bár a magyar drogügyi diskurzusban nincs hangsúlyosan jelen a dekriminalizáció kérdése és a jelenlegi kormány a rendészeti megoldásokban hisz, a kábítószer terület hazai szakértői régóta szorgalmazzák a dekriminalizáció kérdésének megvitatását (link a sorozat első részéhez). E folyamat részeként vállalta a 2023 decemberében elfogadott első Fővárosi Drogstratégia, hogy megvizsgálja „azoknak az országoknak a gyakorlatát és eredményeit, amelyekben a fogyasztói típusú magatartásokat szabálysértés formájában szankcionálják, vagy nem pönalizálják”.

Természetesen a stratégia szerzői sem elefánttoronyban élnek és tisztában vannak a magyar kormány kábítószerkérdésben vallott sarkos álláspontjával. Annak ismeretében, hogy a magyar delegáció 2020 decemberében egyedüli EU-s országként az uniós állásponttal ellentétesen szavazott a gyógyászati kannabisz kérdésében, feltételezhető, hogy a Fidesz kormányzása alatt még a dekriminalizációnál kisebb enyhítéssel sem lehet számolni. Ezzel együtt is bízunk benne, hogy jelen cikksorozatunk és a BKEF dekriminalizációval kapcsolatban végzett munkája segíteni fogja a témabeli közbeszédet és a későbbiekben akár iránymutatásul is szolgálhat a mindenkori hatalom számára.