A TASZ álláspontja a koronavírus-vakcina körüli jogi kérdésekről

A munkahelyen kötelező koronavírus-oltással kapcsolatos állásfoglalásunk hamarosan itt lesz elérhető, az összes ehhez kapcsolódó anyagunkat pedig ezen az oldalon gyűjtöttük össze: tasz.hu/koronavirus-vedooltasok.

Utolsó frissítés ideje: 2021. február 4.

Jelenlegi tudásunk szerint a megbízható és hatékony oltóanyaggal való átoltottság az egyetlen útja annak, hogy újra felszabadulhassunk a szabadságjogainkat a koronavírus miatt korlátozó intézkedések alól, és azok is biztonságban lehessenek, akik nem tudják felvenni az oltást. Éppen ezért a TASZ bizonyos, az alábbiakban részletesen is kifejtett feltételek teljesülése esetén – figyelemmel az eddigi pozitív tudományos tapasztalatokra is – mindenkit arra buzdít, hogy ha az egészségi állapota engedi, oltassa be magát.

Az Alaptörvény értelmében minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz. A kormány – amely most különleges jogalkotói felhatalmazással is rendelkezik – kiemelt feladata, hogy a jelenlegi járványhelyzetben a lehető legtöbbet tegyen az emberek élete védelme, az egészségük megőrzése érdekében. Ezzel összefüggésben a kormány feladata gondoskodni arról is, hogy a jelenlegi szabadságjog-korlátozó intézkedéseket minél előbb meg lehessen szüntetni. Ennek keretében megfelelő mennyiségű, biztonságos és hatékony oltást kell elérhetővé tennie az állampolgárai számára. Az állam feladata az is, hogy mindent megtegyen azért, hogy az állampolgárok legalább a nyájimmunitáshoz szükséges arányban felvegyék az oltást. Ez alapvetően két módon érhető el: az állampolgárok meggyőzésével az oltás szükségességéről, vagy az oltás kötelezővé tételével.

Bizonyos feltételek teljesülése esetén jogi szempontból mindkét út elfogadható. A kormány ugyanakkor arról tájékoztatott, hogy nem tervezi az oltás kötelezővé tételét és kiindulópontként mi is ezt tartjuk kívánatosnak. A TASZ álláspontja az, hogy amennyiben a meggyőzés eszközeivel elérhető a nyájimmunitás, akkor nem szabad jogkorlátozással kikényszeríteni azt. Ezzel nemcsak azok számára garantálható a védettség, akik egészségügyi okból nem adathatják be az oltást, hanem azok számára is, akik lelkiismereti okból utasítják azt vissza. Az állam feladata tehát az, hogy az állampolgárok meggyőzésével érje el a szükséges átoltottságot.

Az oltási hajlandóság növelésére a kormánynak többféle eszköz áll rendelkezésre.

Az első mindenekelőtt a tájékoztatás. A kormány
feladata gondoskodni arról, hogy a polgárok olyan információkhoz
jussanak, amelyek meggyőzik őket arról, hogy érdemes beoltatni magukat.
Ennek a tájékoztatásnak minden állampolgár számára hozzáférhetőnek,
közérthetőnek és megbízhatónak kell lennie.

Hozzáférhetőnek, vagyis minden
olyan platformon elérhetőnek, ami eléri az embereket. A kormány több
ízben bizonyította, hogy ismeri és képes eredményesen használni ezeket
az eszközöket, azonban a védőoltásról szóló kommunikációra mindeddig nem
alkalmazta őket. Ezt a mulasztását haladéktalanul pótolnia kellene.

Közérthetőnek, vagyis a
tájékoztatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy választ adjon a
védőoltással kapcsolatos kérdésekre, kétségekre. A tájékoztatásnak
szakmailag helytállónak, de mindenki számára érthetőnek kell lennie. A
jelenlegi tájékoztatás ebből a szempontból is súlyos hiányosságokat
mutat.

Megbízhatónak, vagyis alkalmasnak kell lennie arra, hogy csökkentse az oltással szemben a jelenleg tapasztalható nagyfokú bizalmatlanságot.

Az oltási hajlandóság fokozható azzal is, hogy az oltást felvételéhez a kormány jogi úton olyan előnyöket vagy ösztönzőket kapcsol, amelyektől várható, hogy az elköteleződés irányába tereli az állampolgárokat. Ez ugyanakkor szükségszerűen egyenlőtlenséghez vezet a beoltottak és a beoltatlanok között (lásd erről bővebben a vakcinaútlevélről szóló részt). A jogalkotó feladata gondoskodni arról, hogy ez az egyenlőtlenség ne legyen jogellenes, különösen, hogy az állampolgárok között még a jogszerű különbségtétel is komoly társadalmi feszültségeket szülhet, ami rombolhatja az oltásba vetett bizalmat is. Éppen ezért a TASZ úgy véli, hogy a társadalmat elsősorban a megfelelő tájékoztatás és bizalomépítés eszközeivel kell meggyőzni, és legfeljebb másodsorban lehet szó az oltáshoz fűződő előnyök és ösztönzők bevezetéséről.

Az oltás körüli bizalom helyreállításáról és kibővítéséről

A TASZ álláspontja tehát az, hogy az átoltottságot elsődlegesen úgy kell elérni, hogy az állampolgárok tájékoztatáson alapuló döntésük során kellő számban maguk kérjék az oltás beadását. Ehhez elengedhetetlen az oltóanyagokba, illetve az oltási programba vetett bizalom helyreállítása, amely csak közérthető, hiteles tájékoztatással, átlátható és szakmailag megalapozott döntésekkel, valamint a közszereplők egységes fellépésével és a témának a politikai csatatérből való kiemelésével érhető el.

A tájékoztatásnak nemcsak a fent részletezett elveknek kell megfelelnie (azaz hogy legyen hozzáférhető, közérthető és megbízható), hanem társadalmi és tudományos konszenzusnak kell kialakulnia körülötte, amelyért a kormánynak aktívan kell tennie. Ennek eszköze lehet olyan közszereplők felkérése az oltást támogató kampányban való részvételre, akik közbizalmat élveznek, és akik saját jogon is megtalálják a kapcsolatot a társadalom egyes rétegeihez. A kormánynak aktívan kell tennie azért, hogy a társadalom széles rétegei számára legyenek elfogadottak a megalapozott tudományos eredmények, idetartozik az is, hogy ne keltsen bizalmatlanságot megszólalásaival, tevékenységével az általánosan elfogadott tudományos folyamatokkal szemben. Hasonlóan fontos, hogy a vakcina körüli érvek ne kapjanak politikai színezetet, azaz ne váljon (párt)politikai üggyé a vakcina választása vagy elutasítása. Ez szintén olyan feladat, amelyben a kormánynak van kiemelt szerepe, ugyanakkor mindeddig legalábbis passzivitást mutatott ezen a téren.

A bizalom kiépítése különös jelentőséget kap akkor, amikor származási, kifejlesztési helyük és mechanizmusuk szempontjából is különböző vakcinák válnak elérhetővé. Ezek esetében is kiemelten fontos, hogy a bizalomépítésen és tájékoztatáson alapuló meggyőzés domináljon, mert a bizalmatlanság bármely Magyarországon engedélyezett oltóanyaggal szemben alááshatja a védőoltásokba vetett bizalmat általában. A magyar hatóságnak jelen helyzetben megvan a jogi lehetősége arra, hogy az Európai Gyógyszerügynökségtől függetlenül, saját hatáskörében adjon ki oltóanyagra engedélyt, sőt a kormány bevezette az oltóanyag egyszerűsített, szakmai szempontokat figyelmen kívül hagyó engedélyezésnek lehetőségét is. Az Európai Gyógyszerügynökség eljárástól független, esetleg egyszerűsített engedélyezés mellett szól az, hogy így gyorsabban hozzáférhetnek az oltáshoz az állampolgárok; ugyanakkor az oltásba vetett bizalom erodálódása mellett ez azzal a veszéllyel is jár, hogy a nemzetközi közösség nem fogja elismerni Magyarország vakcináció érdekében tett erőfeszítéseit. Lehetséges például, hogy az EU-ban nem engedélyezett szerrel oltott állampolgárokra továbbra is utazási korlátozások fognak vonatkozni. Ha így van, az állam kiemelt feladata ennek tényét is transzparenssé tenni.

Ha a magyar hatóság él az oltóanyag könnyített eljárásban történő engedélyezésének lehetőségével, akkor kiemelten igaz, hogy a magyar államra hárul az engedélyezett vakcinával szembeni bizalom kiépítésének felelőssége. A fent részletezett bizalomépítési szempontok mellett ebben az esetben kulcskérdéssé válik az engedélyezési folyamat átláthatósága és szakmai megalapozottsága annak érdekében, hogy a döntés szakmai voltához kétség sem férhessen. Ennek keretében lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az engedélyezési folyamat bármely részletébe, beleértve a szakértői állásfoglalásokat is, be lehessen tekinteni; a folyamat egyetlen szakasza sem lehet átláthatatlan.

A bizalom álláspontunk szerint azért szorul nemcsak kiépítésre, hanem részben helyreállításra is, mert a kormány olyan lépéseket is tett, amelyek kifejezetten a bizalom aláásásaként értékelhetők:

• Mindeddig nem tette közzé az oltási tervet, így csak részlegesen ismerhető meg, hogy milyen sorrendben tervezi az egyes társadalmi csoportok beoltását; aláássa a bizalmat az is, hogy nem ismerhetők az oltási sorrend meghatározásának szempontjai.

• Megtévesztően kommunikál az oltások hozzáférhetőségéről.

• Az egyes vakcinák engedélyezési folyamata nem átlátható, a róluk szóló kommunikáció ellentmondásos, az egyik oltóanyagot a szakértők véleményének ellentmondva engedélyezték, lehetőséget teremtettek a szakmai véleményezés nélküli engedélyezésre.

A kormány 2020. december 8-án tette elérhetővé a vakcinainfo.gov.hu nevű oldalt, amely a kormányzati kommunikáció szerint a koronavírus elleni védőoltásra való regisztrációra szolgál. Még 2021 januárjának végén sem világos ugyanakkor, hogy pontosan mi a regisztráció célja.

Mivel nem világos, hogy mi a regisztráció célja, az adatok kezelésének jogszerűsége is kétségeket hagy maga után. Hasonlóan kétséges az is, hogy kötelező-e a kapcsolattartási adatok megadása, ezeket milyen célra használják fel, illetve jár-e hátrányos következménnyel, ha a regisztráló nem adja meg ezen adatait.

A kormány a kezdetekkor azt hangoztatta, hogy a regisztráció önkéntes és célja az igényfelmérés. Ha ez valóban így van, az módszertanilag megkérdőjelezhető ugyan, jogi szempontból azonban nem jelent problémát. Más a helyzet ugyanakkor, ha a regisztráció valóban elősegíti az oltáshoz való hozzáférést, vagy akár kifejezetten feltétele annak.

A TASZ álláspontja szerint – bár az értelme vitatható – jogi szempontból elfogadható lehet a regisztrációt az oltáshoz való hozzáférés feltételéül szabni. Ez azonban csakis akkor lehet jogszerű, ha megfelel az alábbi követelményeknek:

• A regisztrációt írja elő jogszabály. Ha a kormány a regisztrációt az ingyenes oltás feltételéül szabja, akkor a regisztráció során megadott adatok kezelése nem értelmezhető úgy, mintha az az érintettek önkéntesen megadott hozzájárulásán alapulna. Ha ugyanis az érintett hozzá szeretne jutni az oltáshoz, muszáj regisztrálnia, nincs választása. Mivel az adatkezeléshez való hozzájárulás nem önkéntes, az adatokat az állam csak jogszabály felhatalmazása alapján kezelheti. Ebből következik, hogy a regisztráltak adatainak kezelése csak akkor lehet jogszerű, ha jogszabályi felhatalmazáson alapul.

• Legyen egyértelmű a regisztráció célja. A kormány tegye egyértelművé, hogy a regisztráció pontosan milyen következményekkel jár, és azt is, hogy a nem regisztrálókra milyen szabályok vonatkoznak. Ezt részben adatvédelmi, részben önrendelkezési okok alapozzák meg. Az állam csak úgy kezelheti jogszerűen az adatokat, ha annak világosan megjelöli a célját. Ezzel összhangban az állampolgárok számára világossá kell tenni azt is, hogy a regisztráció valóban elengedhetetlenül szükséges-e az oltáshoz, illetve ha nem regisztrálnak, az milyen következményekkel jár. Az oltás elfogadásának vagy visszautasításának a joga ugyanis csak ezen információk birtokában gyakorolható.

• Legyen egyértelmű a regisztráció és az oltási terv viszonya. A kormány tegye világossá, hogy milyen módon viszonyul egymáshoz az oltási tervben meghatározott oltási sorrend és a regisztrálók sora, különösen, hogy hozzájut-e az oltáshoz, aki sorra kerül az oltási tervben, de nem regisztrált.

• Legyen egyenlő a hozzáférés a regisztrációhoz. Az egyes társadalmi csoportok számára különböző esélyekkel férhető hozzá egy internetes regisztrációs felület. Bár az idősebbek levélben is kaptak tájékoztatást a regisztráció lehetőségéért, a hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok vakcinához való hozzáférését jogellenesen korlátozza, ha csak online regisztrációra van lehetőség.

• Legyen egyértelmű az adatkezelés célja. Derüljön ki világosan, hogy milyen célból gyűjtik a regisztrálók adatait, kinek és milyen célból adják át és ez milyen módon szolgálja az oltáshoz való hozzáférést. Legyen az is egyértelmű, hogy szükség van-e a kapcsolattartási adatokra, és ha igen, ki és milyen célból gyűjti őket.

Mi az a vakcinaútlevél? A vakcinaútlevél olyan dokumentum lehet, amely igazolja, hogy a tulajdonosa koronavírus elleni védőoltásban részesült, és így olyan szolgáltatásokhoz férhet hozzá, olyan jogokat gyakorolhat, amelyeket a még nem beoltottak nem. Jelen állásfoglalás véglegesítésekor még nem ismertek olyan jogszabálytervezetek, amelyek a vakcinaútlevél mibenlétét konkretizálnák, de a bevezetés szándékáról a kormány és az Európai Unió kommunikációjából már tájékozódhatott a közvélemény. Vakcinaútlevélen tehát a jelenlegi állásfoglalásban általánosságban azt a szabályozást értjük, ami alapján eltérő jogok és kötelezettségek vonatkoznak azokra, akik már átestek az oltáson, azokhoz képest, akik nincsenek beoltva.

A vakcinaútlevélhez fűződő következményeket jelenleg tehát csak nyilatkozatok szintjén ismerjük, pedig egy ilyen rendszer bevezetése számos, az alapjogok érvényesülésével összefüggő kérdést is felvet. A vakcinaútlevél különlegesen védett, érzékeny egészségügyi adatokat tanúsít, amelynek megfelelő kezelése adatvédelmi szempontból is kiemelt fontosságú. A vakcinaútlevéllel rendelkezőkre vonatkozó külön szabályok pedig megkülönböztetik a polgárokat az egészségi állapotuk alapján, így a hátrányos megkülönböztetés veszélyét hordozzák. Bár álláspontunk szerint bizonyos feltételekkel igazolható az ilyen megkülönböztetés, a jogalkotónak nagy gonddal kell kialakítani azt a szabályozást, ami figyelemmel van a beoltottak és a még nem beoltottak jogaira, valamint a közösség érdekeire egyaránt.

Megkülönböztetés beoltottság alapján

A koronavírus elleni védőoltással beoltottak az esetek túlnyomó részében nem fertőződnek meg és nem is képesek másokat megfertőzni. Ebből következik, hogy az ilyen emberekkel szemben többé nem indokolt azon jogkorlátozások fenntartása, amelyek most mindannyiunkat sújtanak. Az ő tekintetükben a járvány már nem jelent veszélyt, indokolt tehát, hogy rájuk nézve a társadalmi távolságtartásra vagy a szolgáltatások igénybevételére vonatkozó korlátozásokat a továbbiakban ne tartsák fent. Ez a kedvező helyzet egyúttal ösztönzőként is hathat az oltás beadatására.

Ha a beoltottsággal együtt jár a jogkorlátozások megszűnése, az szükségképpen különbségtételt eredményez beoltott és be nem oltott emberek között. Az emberek közötti megkülönböztetés csak akkor tilos, ha önkényesen történik. Ha a beoltottak és be nem oltottak jogi megkülönböztetésnek van észszerű alapja, akkor az nem sérti a diszkrimináció tilalmát. Álláspontunk szerint az észszerűséget jelen esetben megalapozhatja az, hogy a már beoltottak esetében megszűnik a szabadságjog-korlátozások fenntartásának alapja – ezzel pedig a különbségtétel nem tekinthető önkényesnek. Ugyanakkor a kérdés jogi megítélésében jelentős eltéréseket jelenthet az, hogy milyen szolgáltatásokhoz fér hozzá a beoltott, illetve melyekhez nem fér hozzá a még be nem oltott személy.

Álláspontunk szerint a jelenlegi szabályozás, amikor még nincs „vakcinaútlevél”, azaz a már beoltottakra nem vonatkoznak eltérő jogosultságok, mint a még be nem oltottakra, megfelelő viszonyítási pontot jelent a későbbi helyzet szempontjából. Jelenleg mindenki számára hozzáférhetők azok a szolgáltatások, amelyek alapvető szükségleteket elégítenek ki. Ebből kiindulva érdemes megvizsgálni, hogy milyen jogi hatásokkal jár, ha a beoltottak jogai bővülnek, a be nem oltottaké pedig szűkülnek.

Előnyök és hátrányok az oltottsághoz kapcsolódóan

A védőoltással járó lehetőségekre tehát nem mint többletjogokra tekintünk, hanem a korábbi jogkorlátozás megszüntetéseként fogjuk fel őket. Amikor azt vizsgáljuk, hogy mely szolgáltatások azok, amelyekre nézve jogszerűen kimondható, hogy csak a védőoltáson átesettek vehessék őket igénybe, a jelenlegi állapotot tekintjük a kiindulópontnak. A jelenlegi helyzetben, amikor még nincs vakcinaútlevél és az oltáshoz nem fűződnek többletlehetőségek, az alapvető szolgáltatásokhoz mindenki hozzáférhet. Álláspontunk szerint ezt az állapotot a továbbiakban is fent kell tartani, vagyis az alapvető szolgáltatásokhoz (pl. tömegközlekedés, egészségügy, oktatás, hivatali ügyintézés, élelmiszerüzletek stb.) mindenkinek hozzá kell tudnia férnie, függetlenül attól, hogy be van-e oltva vagy sem.

A jogosultságok változása nem független attól sem, hogy ezzel a kormány növelni tudja az oltási hajlandóságot. Az alábbiakban három esetkört tárgyalunk. Megvizsgáljuk, hogy milyen jogi hatása lehet, ha a beoltottak mentesülnek a jogkorlátozások alól (előnyök); hogy jogi szempontból miképp minősül, ha különleges juttatásokban részesülnek (ösztönzők); végül azt is, hogy hogyan értékelhető jogilag, ha a be nem oltottak jogai a jelenlegihez képest szűkülnek (korlátozások).

1. Előnyök. Azok számára, akik beadatják a vakcinát, a jelenleg érvényes korlátozásokat feloldhatják – így például mentesülhetnek a maszkviselési kötelezettség alól, látogathatják a vendéglátóhelyeket, közösségi tereket (színház, mozi, edzőterem, stb.), a kijárási korlátozás nem vonatkozik rájuk vagy nem kötelezik őket karanténra az országba belépés esetén. Ez nem jár a be nem oltottak jogainak szűkülésével, és mivel racionális alapja van (a fertőzőképesség megszűnése), véleményünk szerint nem okoz hátrányos megkülönböztetést. Ha az oltási terv észszerű sorrendet állít fel a beoltandó állampolgárok között, akkor az sem okoz jogi sérelmet, ha az előnyök rendszerét már a oltási kampány kezdetekor elérhetővé teszik; a rendszer mindaddig érvényben lehet, amíg a nyájimmunitáshoz szükséges átoltottsági küszöböt át nem sikerül lépni.

2. Ösztönzők. A kormány dönthet úgy, hogy a vakcinában részesültek olyan extra juttatásnak lesznek részesei, amelyekkel egyébként nem rendelkeznének. Erre lehet példa a Momentum által felvetett 100.000 forint felajánlása, vagy a Washington államban felmerült marihuánaosztás ötlete. Az ilyen ösztönzők megítélésekor számításba kell venni, hogy azok milyen mértékben alkalmasak az önrendelkezési jog befolyásolására. Ha a kínált előny túlságosan nagy, akkor előállhat olyan helyzet, hogy nem mindenki tudja szabadon eldönteni, hogy be kívánja-e adatni a védőoltást vagy sem. Esetről esetre lehet eldönteni, hogy ilyen veszély fennáll-e, hiszen nyilvánvaló, hogy az ösztönző mértéke – például a felvetett 100.000 Ft-os összeg – eltérő hatást gyakorol a szegényebb társadalmi rétegekben, mint a gazdagabbakban.

3. Korlátozások. Előfordulhat, hogy a vakcinát be nem adató személyeket egyes szolgáltatók, pl. a légitársaságok, kizárják a szolgáltatásukból, és azt csak vakcinaútlevéllel rendelkezők számára teszik elérhetővé. Az alapvető szolgáltatások esetében ez egyértelműen sérti a diszkrimináció tilalmát, így ilyen korlátozások bevezetésére nincs jogszerű lehetőség. Álláspontunk szerint a jelenleg (a vakcinaútlevél bevezetését megelőző időszakban) elérhető szolgáltatásokat a jövőben is változatlanul elérhetőnek kell tartani mindenki számára. Kérdéses ugyanakkor, hogy a jelenleg nem elérhető, de a beoltottak számának emelkedése mellett újranyitó szolgáltatások miképpen tehetnek ilyen korlátozásokat. Álláspontunk szerint ezen szolgáltatók, amennyiben észszerű indokot találnak arra, hogy csak a beoltottakat szolgálják ki, jogszerűen korlátozhatják a szolgáltatásaikat őrájuk.

Az alábbiakban a 2021 februárjában hatályos, azóta
viszont a jogi szabályozás változása miatt meghaladott állásfoglalásunk
található. A friss, a munkahelyen kötelező koronavírus oltással kapcsolatos állásfoglalásunk itt érhető el, az összes ehhez kapcsolódó anyagunkat pedig ezen ide kattintva érhető el: tasz.hu/koronavirus-vedooltasok.

Továbbiakban itt az archív álláspontunkat olvashatja.

Tekintettel a koronavírus fertőzőképességére, a megbetegedett emberek hosszú időn fennálló munkaképtelenségére, számos munkáltatóban merülhet fel az igény arra, hogy munkavállalói beoltassák magukat. A munkáltató nyilvánvaló gazdasági érdeke, hogy dolgozói a lehető legrövidebb időre essenek ki a munkából, és vannak olyan munkáltatók is (pl. egészségügyi és szociális intézmények), amelyeknek a szolgáltatásaikat igénybe vevők egészségének védelmére is gondolniuk kell. Emellett a munkáltatókat törvény kötelezi a biztonságos munkakörnyezet kialakítására. Bár az oltás felvételével a munkavállalók képesek önmaguk számára immunitást biztosítani a koronavírussal szemben, a munkáltatónak gondolnia kell azokra a munkavállalókra is, akik számára egészségügyi okból (pl. immunhiányos állapot, várandósság miatt) nem ajánlott az oltás. Így bár a koronavírus elleni oltás felvétele önkéntes, munkavállalóként a polgár szembesülhet azzal, hogy a munkáltató lépéseket tesz annak érdekében, hogy az oltás mellett döntsön. Így alappal merül fel a kérdés, hogy ennek során milyen mozgástere van a munkáltatónak.

Az egészségügyi törvény lehetővé teszi, hogy a miniszter – rendeletben – kötelezővé tegyen egyes védőoltásokat megbetegedési veszély esetén. Ennek keretében a miniszternek arra is lehetősége van, hogy egyes munkakörökben a foglalkoztatás feltételeként előírja valamely védőoltás felvételét. Jelenleg azonban nincs olyan miniszteri rendelkezés hatályban, amely bármely munkakör vonatkozásában kötelezővé tenné a koronavírus elleni oltást. Így a védőoltás a jogszabályok szerint ma minden munkavállaló (közalkalmazott, köztisztviselő) számára önkéntes.

Elvárhatja-e jogszerűen a munkáltató a munkavállalóitól, hogy beoltassák magukat?

Kiindulópontunk az, hogy a munkáltatónak jogában áll a
munkahely működőképességének védelmében különféle biztonsági
intézkedéseket tenni, de ennek során tiszteletben kell tartania a
munkavállaló személyiségét védő jogosultságokat.

Azt,
hogy az oltást a munkavállalók felvegyék, a munkáltató különböző
eszközökkel próbálhatja meg elérni. Ezek az eszközök alapvetően két
csoportba sorolhatók. Az egyik esetkörben a munkáltató előírja a
munkavállalói számára az oltás felvételét, és annak megtagadásához valamilyen szankciót kapcsol. A másikban a munkáltató valamilyen előnyhöz juttatja
azokat a munkavállalókat, akik vállalják az oltást. Ezek az esetek
más-más jogi megítélés alá esnek, így külön-külön elemezzük őket.

Hátrány, szankció kapcsolása az oltás megtagadásához

Ha a munkáltató hátrányos következményt, szankciót fűz ahhoz, ha a munkavállaló nem oltatja be magát, azzal olyan nyomást helyez rá, aminek eredményeként a munkavállaló nem dönthet teljesen szabadon az oltás felvételéről. Ebből kifolyólag az ilyen munkáltatói elvárás korlátozná a munkavállaló emberi méltóságát védő személyiségi jogait, köztük a magánélet védelmét garantáló jogokat.

Nem eleve jogellenes, hogy a munkáltató olyan elvárást támasszon, amellyel a munkavállaló személyiségi jogait korlátozza, de erre az esetre a Munka törvénykönyve biztosítékokat ír elő a munkavállaló jogainak védelme érdekében. Ilyen biztosíték, hogy a munkavállaló személyiségi joga csak akkor korlátozható, ha a korlátozás előre meghatározott célok védelmében feltétlenül szükséges és a korlátozás a cél elérésével arányos.

Mindezt a konkrét helyzetre alkalmazva megállapítható, hogy a védőoltást a munkáltató akkor írhatja elő (az elmaradásához akkor fűzhet szankciókat), ha igazolni tudja, hogy ez

– szükséges, vagyis az oltás felvétele a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból, a munkáltató, más munkavállaló vagy harmadik személy joga vagy jogos érdeke védelmében elengedhetetlen; és

– arányos, vagyis nem eltúlzott beavatkozás a munkavállaló személyiségi jogába a munkáltató részéről.

A szükségességet alátámaszthatja általában a jelenlegi vírushelyzet, annak a termelésre, szolgáltatásnyújtásra gyakorolt fékező hatása, illetve ennek nyomán az, hogy a munkáltató folytathassa a tevékenységét, biztosítani tudja a folyamatos működőképesség fennmaradását. Ugyancsak jogszerű indoka lehet az oltás munkáltatói előírásának az egészségi állapotuk alapján nem beoltható munkavállalók és harmadik személyek védelme. Ezek az indokok azonban nem minden esetben állnak meg. Ha a munkavállaló például járványhelyzettől függetlenül otthonról dolgozik, nem érintkezik munkája során másokkal, akkor a folyamatos munkáltatói működés kockáztatása vagy a biztonságos munkakörnyezet veszélyeztetése nem esik latba, nem igazolja a személyiségi jog korlátozását.

Az arányosság kapcsán mindenekelőtt azt kell mérlegelni, hogy az adott munkahelyen, figyelembe véve a munkáltató által védeni kívánt célt, megoldható-e a vírus elleni védekezés olyan – a munkáltató által biztosítandó – eszközökkel, amelyek enyhébb beavatkozást jelentenének a munkavállaló személyiségi jogaiba. A védőfelszerelés vagy a rendszeres tesztelés előírása például enyhébb beavatkozást jelent a dolgozók magánszférájába, de az érdekek mérlegelése során azt is figyelembe kell venni, hogy a védekezés ezen eszközeinek hatékonysága elmarad a védőoltásokéhoz képest. Ha nincs ilyen enyhébb eszköz, vagyis a munkáltatónak sikerül igazolnia, hogy a beavatkozás céljai eléréséhez elkerülhetetlen, még akkor is kérdéses, hogy az oltásfelvétel elvárása tiszteletben tartja-e a sérthetetlen emberi méltóságot. (A munkahelyeken törvény tiltja például az öltözők, mosdók bekamerázását, mert nincs olyan munkáltatói érdek, amely indokolhatja az emberi méltóságot ilyen mértékben érintő munkáltatói beavatkozást.) A korlátozás arányosságát minden esetben az oltás megtagadásához kapcsolódó szankció súlyához képest kell megítélni.

Abból, hogy a védőoltás munkahelyi megkövetelésekor a munka törvénykönyve által előírt szükségességi-arányossági tesztet kell alkalmazni, az következik, hogy az ilyen tartalmú munkáltatói lépések jogszerűsége csak munkahelyről munkahelyre, korlátozásról korlátozásra, vagyis csak esetről esetre ítélhető meg. Minden esetben egyedi mérlegelést igényel tehát annak megítélése, hogy a munkáltató alappal várja-e el azt, hogy dolgozója beoltassa magát. Ráadásul erre a jogi kérdésre mindaddig nem adható megnyugtató válasz, amíg ki nem alakul a bírói gyakorlat arról, hogy a védőoltásokat elvárhatja-e a munkáltató. Ebből az is következik, hogy a munkáltató egyelőre komoly jogi kockázatot vállal, ha szankciókat alkalmaz az oltásfelvételt megtagadó munkavállalókkal szemben.

A munka törvénykönyve előírja, hogy a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatni kell a személyiségi jog korlátozásának módjáról, feltételeiről és a korlátozás szükségességét és arányosságát alátámasztó körülményekről. Nem elégséges tehát egy egyszerű szóbeli munkáltatói utasítás az oltásra vonatkozóan, azt minden esetben írásban, a fent meghatározott tartalommal kell a munkavállalóval közölni. A munkáltatónak számolnia kell azzal, a munkavállalóknak pedig tudniuk kell, hogy a munkaviszonyra vonatkozó szabályt sértő utasításokat a munkavállalónak jogában áll megtagadni. Ha tehát a munkavállaló az utasítást a személyiségi jogát szükségtelenül vagy aránytalanul korlátozónak tartja, az utasítást megtagadhatja. Azt azonban végső soron csak bíróság döntheti el, hogy az oltásfelvételre utasítás valóban a személyiségi jogok szükségtelen és aránytalan korlátozása volt-e.

Megjegyezzük, hogy a törvény lehetővé teszi, hogy a munkavállaló írásos jognyilatkozattal lemondjon személyiségi jogáról. A lemondás önkéntessége ugyanakkor eleve megkérdőjelezhető az olyan egyenlőtlen hatalmi viszonyokban, mint a munkaviszony. Azokat a munkavállalókat, akik saját elhatározásból amúgy nem vállalkoznának az oltásfelvételre, a munkáltató utasítása döntési helyzetbe kényszeríti: a dolgozó vagy beoltatja magát, vagy kockáztatja a megélhetést biztosító állását. A munkavállaló teljesen szabad döntése tehát látszólagos. A személyiségi jogról lemondó, munkáltatói utasítást elfogadó döntések szabadságát ezért nagyfokú körültekintéssel kell vizsgálni, amelynek során nem hagyható figyelmen kívül a döntés kontextusa, a munkáltató erőfölénye, a munkavállaló kiszolgáltatottsága.

Előny, kedvezmény kapcsolása az oltás felvételéhez

Sok munkáltatónak megfordulhat a fejében, hogy a munkaviszonnyal összefüggő kedvezményeket kapcsoljon az oltásfelvételhez, így ösztönözve munkavállalóit arra, hogy beoltassák magukat. Ilyen előny lehet például az, hogy a beoltott munkavállalóknak nem kell maszkot, védőfelszerelést viselniük, de ez lehet akár jutalom is. A beoltottak előnyben részesítése ugyanakkor a beoltatlanok vonatkozásában hátrányként jelentkezik.

Az előny bevezetésekor tehát azt kell mérlegelni, hogy az nem okoz-e hátrányos megkülönböztetést. Az emberek közötti megkülönböztetés nem minden esetben tilos. A diszkrimináció tilalma csak az önkényes megkülönböztetésekre vonatkozik. A megkülönböztetés – jelen kontextusban – csak akkor önkényes, ha nincs a munkaviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka. Általánosságban kimondható, hogy a munkahelyek jelentős hányadában lehet ilyen ésszerű indokot találni. A járvány és az ahhoz kapcsolódó korlátozások oly mértékben dúlták fel a munka világát, hogy az oltást ösztönző, ezáltal a járvány előtti világhoz való visszatérést segítő munkáltatói lépések ésszerűsége a munkaviszonyok többségében igazolhatónak mutatkozik. Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy az oltásfelvétel ösztönzése csak azokon a munkahelyeken lehet jogszerű, ahol munkavállalók közvetlenül érintkeznek egymással, mert csak ezeken a helyeken igazolható, hogy a különbségtétel a munkaviszonnyal közvetlenül összefügg és ésszerű.

A személyiségijog-sérelem veszélye. A munkaviszony egyenlőtlen voltából – tehát abból, hogy a munkáltató pozíciója erősebb, mint a munkavállalóé – ugyanakkor az is fakad, hogy egy ilyen előny, ösztönző a konkrét viszonyban erősebb hatású lehet, mint amekkorának látszik. A munkavállaló helyzetéből fakadóan gyakran szeretné teljesíteni a munkáltató által támasztott elvárásokat. Ha a munkáltató pozitív következményt fűz az oltás felvételéhez, az a munkavállalónak azt jelentheti, hogy a munkáltatói elvárásokat azzal is teljesíti, ha beoltatja magát. Ilyen indirekt módon a munkáltató azzal is beavatkozhat a munkavállaló személyiségi jogaiba, ha nem szankciót, hátrányt, hanem ösztönzőt, előnyt fűz az oltás felvételéhez. Ezeket az eseteket az előzőekben levezetett, munka törvénykönyve szerinti szükségességi-arányossági teszt alkalmazásával lehet megítélni. Lehetséges azonban az is, hogy a munkáltató által bevezetendő ösztönzőrendszer nem gyakorol ilyen önmagán túlmutató hatást. Ebben az esetben is mérlegelni kell azonban, hogy az ilyen előnyben részesítés nem ütközik-e a diszkrimináció tilalmába. (A diszkrimináció tilalmának megítélésére szolgáló, ún. ésszerűségi teszt kevésbé szigorú, mint a fent bemutatott szükségességi-arányossági teszt.)

Álláspontunk szerint tehát a pozitív ösztönzésre, az oltás felvételéhez kapcsolódó előnyök biztosítására bizonyos feltételekkel lehetőség van, ha az oltás a munka folytatására, a munkavállalók védelmére pozitív hatást képes gyakorolni.

A munkáltatónak figyelemmel kell lennie azokra is, akiknél az oltásfelvétel elmaradása nem saját döntés, hanem egészségi állapot következménye. Egyes emberek (így pl. az immunhiányos betegek, a várandósok) esetében ugyanis a koronavírus elleni oltás biztonságossága megkérdőjelezhető, így az nem is ajánlott. Álláspontunk szerint a munkáltató nem kezelheti egyformán ezeket a személyeket azokkal, akik saját döntésük miatt nem oltatják be magukat, így ezek a személyek jogszerűen nem eshetnek el azoktól az előnyöktől, amelyeket a munkáltató a beoltottaknak juttat.