A bíróság megtette dolgát, az állam még tétlenkedik
A Társaság a Szabadságjogokért, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, az Amnesty International Magyarország, az Európai Roma Jogok Központja és a Magyar Helsinki Bizottság üdvözlik, hogy a tegnapi napon a Budapest Környéki Bíróságon a romák elleni sorozatgyilkosság ügyében hozott elsőfokú bírói döntés figyelembe vette a bűncselekmények rasszista indítékát és ennek megfelelően minősítette az elkövetett cselekményeket.
A tanácsvezető bíró hangsúlyozta, hogy erkölcsileg megengedhetetlen, és emiatt súlyosabban minősül, ha valakiket akár cigány, akár más nemzetiséghez tartozásuk miatt ér erőszak. A bíróság indokolása alapján az elítéltek előéletéből megállapítható, hogy személyiségükbe mélyen beivódott a kirekesztő gondolkodásmód. Az elkövetők célja a cigány etnikumhoz tartozók megrendszabályozása, megfélemlítése volt. A bíróság tehát – a nemzetközi emberi jogi elvárásoknak megfelelően – kellő hangsúlyt fektetett ítéletének indokolásában a cigány emberek elleni támadás-sorozat rasszista indítékára, ezzel elsőfokon megtette a tőle elvárhatót a magyarországi cigányok kirekesztése ellen.
A bíróság ítélete azonban nem tudja feledtetni azokat a súlyos mulasztásokat, amelyek a nyomozati szakban eljárt hatóságoknak felróhatók. Tény, hogy a rendőrség négy halálos áldozatot követelő nyolc hasonló támadást követően ismerte csak fel a bűncselekmények közötti összefüggést és a rasszista motivációt. Tény továbbá, hogy 2009 őszén az akkor illetékes titkosszolgálati miniszter beismerte, hogy az NBH-nál “követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb felmerülhetett volna a gyanúsítottak neve”. Mindez felveti annak valószínűségét, hogy legalább az utolsó két halálos áldozattal járó támadás megelőzhető lett volna, ha az állami szervek a tőlük elvárható alapossággal és szakmaisággal kezelik a kirívóan súlyos bűncselekmény-sorozatot. Mindeközben a túlélő sértettek és családjaik nem egyszerűen a trauma feldolgozásához elengedhetetlenül szükséges mentális segítséget nem kapták meg, de azzal is szembe kell nézniük azóta, hogy korábbi életlehetőségeik is végletesen beszűkültek. A magyar áldozatvédelmi rendszer is rosszul vizsgázott tehát.
Azért sincs okunk megnyugodni az ítéletet követően, mert a megfélemlítés és a rasszista támadások a romák elleni gyilkosságsorozat óta is folytatódnak, a rasszista erőszakra az állam továbbra sem ad kellően határozott választ.
Magyarországnak nemzetközi kötelezettsége, hogy speciális védelmet garantáljon mindenki számára a rasszista erőszakkal szemben. Mint ahogy a korábbi kormányok, úgy a mostani sem tette meg a szükséges lépéseket a hatóságok munkájának javítása érdekében.
A jogvédő szervezetek a következőket várják a kormánytól a gyűlölet-bűncselekmények kapcsán:
– alakítsanak ki hatékony szervezeti megoldást a rendőrségen és az ügyészségen belül;
– alkalmazzanak a nemzetközi normáknak megfelelő bűnügyi protokollt;
– vezessenek be speciális képzést a jogalkalmazók számára;
– javítsák a sértetteknek nyújtott áldozatvédelmet;
– építsenek ki hatékony statisztikai adatgyűjtési és monitoring rendszert.
A TASZ kötelességének tartja ugyanakkor felhívni a figyelmet a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ) kiszabása kapcsán arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága idén júliusban az embertelen és megalázó bánásmód tilalmába ütközőnek találta ezt a büntetési nemet. A Vinter and others v. UK ítéletben a bíróság kimondta, hogy sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, ha a terheltet úgy ítélik élete végéig tartó börtönbüntetésre, hogy az ítélet kihirdetése pillanatában kizárt annak a lehetősége, hogy valaha feltételesen szabadlábra helyezzék. Mivel a TÉSZ hazai szabályozása a fenti ítéletben megvizsgált angol és walesi jogszabályokhoz hasonlóan kizárja ennek vizsgálatát, Magyarország a jogszabállyal és bármely ítéletben történő alkalmazásával sérti a nemzetközi szerződésbe foglalt kötelezettségeit.
