A bíróság megtette dolgát, az állam még tétlenkedik

A tanácsvezető bíró hangsúlyozta, hogy erkölcsileg megengedhetetlen, és emiatt súlyosabban minősül, ha valakiket akár cigány, akár más nemzetiséghez tartozásuk miatt ér erőszak. A bíróság indokolása alapján az elítéltek előéletéből megállapítható, hogy személyiségükbe mélyen beivódott a kirekesztő gondolkodásmód. Az elkövetők célja a cigány etnikumhoz tartozók megrendszabályozása, megfélemlítése volt. A bíróság tehát  – a nemzetközi emberi jogi elvárásoknak megfelelően – kellő hangsúlyt fektetett ítéletének indokolásában a cigány emberek elleni támadás-sorozat rasszista indítékára, ezzel elsőfokon megtette a tőle elvárhatót a magyarországi cigányok kirekesztése ellen.

A bíróság ítélete azonban nem tudja feledtetni azokat a súlyos mulasztásokat, amelyek a nyomozati szakban eljárt hatóságoknak felróhatók. Tény, hogy a rendőrség négy halálos áldozatot követelő nyolc hasonló támadást követően ismerte csak fel a bűncselekmények közötti összefüggést és a rasszista motivációt. Tény továbbá, hogy 2009 őszén az akkor illetékes titkosszolgálati miniszter beismerte, hogy az NBH-nál “követtek el olyan hibákat, amelyek nélkül hamarabb felmerülhetett volna a gyanúsítottak neve”. Mindez felveti annak valószínűségét, hogy legalább az utolsó két halálos áldozattal járó támadás megelőzhető lett volna, ha az állami szervek a tőlük elvárható alapossággal és szakmaisággal kezelik a kirívóan súlyos bűncselekmény-sorozatot. Mindeközben a túlélő sértettek és családjaik nem egyszerűen a trauma feldolgozásához elengedhetetlenül szükséges mentális segítséget nem kapták meg, de azzal is szembe kell nézniük azóta, hogy korábbi életlehetőségeik is végletesen beszűkültek. A magyar áldozatvédelmi rendszer is rosszul vizsgázott tehát.

Azért sincs okunk megnyugodni az ítéletet követően, mert a megfélemlítés és a rasszista támadások a romák elleni gyilkosságsorozat óta is folytatódnak, a rasszista erőszakra az állam továbbra sem ad kellően határozott választ.

Magyarországnak nemzetközi kötelezettsége, hogy speciális védelmet garantáljon  mindenki számára a rasszista erőszakkal szemben. Mint ahogy a korábbi kormányok, úgy a mostani sem tette meg a szükséges lépéseket a hatóságok munkájának javítása érdekében.

A jogvédő szervezetek a következőket várják a kormánytól a gyűlölet-bűncselekmények kapcsán:

–          alakítsanak ki hatékony szervezeti megoldást a rendőrségen és az ügyészségen belül;

–          alkalmazzanak a nemzetközi normáknak megfelelő bűnügyi protokollt;

–          vezessenek be speciális képzést a jogalkalmazók számára;

–          javítsák a sértetteknek nyújtott áldozatvédelmet;

–          építsenek ki hatékony statisztikai adatgyűjtési és monitoring rendszert. 

A TASZ kötelességének tartja ugyanakkor felhívni a figyelmet a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ) kiszabása kapcsán arra, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága idén júliusban az embertelen és megalázó bánásmód tilalmába ütközőnek találta ezt a büntetési nemet. A Vinter and others v. UK ítéletben a bíróság kimondta, hogy sérti az Emberi Jogok Európai Egyezményét, ha a terheltet úgy ítélik élete végéig tartó börtönbüntetésre, hogy az ítélet kihirdetése pillanatában kizárt annak a lehetősége, hogy valaha feltételesen szabadlábra helyezzék. Mivel a TÉSZ hazai szabályozása a fenti ítéletben megvizsgált angol és walesi jogszabályokhoz hasonlóan kizárja ennek vizsgálatát, Magyarország a jogszabállyal és bármely ítéletben történő alkalmazásával sérti a nemzetközi szerződésbe foglalt kötelezettségeit.