A haldokló betegek önrendelkezési jogáról

Az elmúlt hónapokban növekvő figyelem kíséri a haldokló betegek önrendelkezési jogának elismertetése körül zajló társadalmi és szakmai vitát. E vitában megmutatkozott, hogy Magyarországon az 1997-es egészségügyi törvény életbe léptetése óta nem vizsgálódtak sem az egészségügyi kormányzati szervek, sem a parlament egészségügyi bizottsága a tárgyban, hogyan érvényesül a megfelelő szintű szakmai ellátáshoz való jog a gyógyíthatatlan, halál közeli állapotú betegek körében.

A hospice ellátás magyarországi egyesületei (Magyar Hospice-Palliatív Egyesület), a daganatos betegek két országos szervezete (Magyar Rákellenes Liga, Rákbetegek Országos Szövetsége), valamint egy jogvédő szervezet (Társaság a Szabadságjogokért) azzal az indítvánnyal fordult március 6-án a magyar Országgyűlés Egészségügyi Bizottságához, hogy vizsgálja meg milyen ellátásban részesülnek a terminális állapotú betegek. Az indítványt jegyző társadalmi és szakmai szervezetek elsősorban azért tartanák fontosnak a parlamenti szakbizottság átfogó vizsgálatát, hogy fény derüljön arra

- valóban alkalmazzák-e a szakmailag előírt fájdalomcsillapító eljárásokat a haldoklókat gondozó intézményekben,
- rendelkezésre állnak-e a szükséges eszközök,
- megtörtént-e az ott dolgozók szakmai felkészítése erre a feladatra.

A vizsgálódás választ adhatna arra az ugyancsak nem vizsgált kérdésre is, hogy egyáltalán rendelkezésre állnak-e a terminális állapotú emberek gondozására hivatott szakirányultságú szolgáltatások. A magyarországi hospice szervezetek például jelenlegi erőforrásaik maximális felhasználása mellett, évente összességében kétezer terminális állapotú betegek ellátására tudnak vállalkozni, e betegek 80%-a daganatos beteg. Összevetésül, Magyarországon évente mintegy 130 ezer ember hal meg, a rákbetegek száma a 30 ezret meghaladja.
Különösen aggályosnak tűnik a kórházi utókezelő és krónikus osztályok helyzete. A köznyelvben csak elfekvőként ismert osztályokon uralkodó állapotokba csak egy-egy sajtóriport, baleset (pl. tűzhalál) híre enged betekintést. Arra szeretnénk kérni a sajtó tisztelt képviselőit, hogy a nyilvánosság előtt számoljanak be indítványunkról, ezzel is segítve, hogy a közvélemény tájékoztatást kapjon kezdeményezésünkről. A kérdés nyilvános fölvetése minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a Parlament Egészségügyi Bizottsága a vizsgálat megindítása mellett döntsön.
További információval készséggel állunk rendelkezésükre az alábbi címeken:

Fridli Judit ügyvivő, TASZ, tel:209 0046, mobil: 06-20- 5675813, tarsasag@elender.hu
Muszbek Katalin alelnök, MHPE, 388-7369
Hegedűs Katalin, MHPE, mobil 06-20-531 3799
Vasváry Artúrné, főtitkár, Magyar Rákellenes Liga, tel: 225-1621, mobil: 06-20 9714962
Bodor Mária elnök, Rákbetegek Országos Szövetsége tel: 225-7767

Megosztás

Kapcsolódó hírek

A felnőtt lakosság 85%-a szerint a szülő maradhasson folyamatosan a gyermeke mellett a kórházban

Egy friss, 1000 fős reprezentatív kutatásból kiderül, hogy a magyar felnőttek fontosnak tartják, hogy a szülő a kórházban a gyermeke mellett maradhasson. A válaszadók emellett az orvostól kapott alapos tájékoztatást és a megfelelő higiénés körülményeket tartották kiemelten fontosnak egy gyermek kórházi tartózkodása esetén. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) mindezek előmozdításáért dolgozik a három éve futó Gyerekkel vagyok kampányában. Idén decemberben Ünnepek a kórházban névvel indít akciót, amelynek során a kórházban tartózkodó gyermekek és szüleik ajándékcsomagot kapnak.

Nincs, vagy nem elég jó tájékoztatás

Blogsorozatunk előző részében azzal foglalkoztunk, hogy a kötelező védőoltással kapcsolatos tájékoztatás hiányosságai milyen negatív következményekkel járhatnak. Ebben a részben megnézzük, hogy milyen tájékoztatást kapnak jelenleg a szülők. Adatainkat egyrészt a TASZ számára 2016 májusában végzett reprezentatív kutatásból, másrészt egy közel 3000 válaszadó által kitöltött nem–reprezentatív online kutatásból merítjük.

  • Online kutatásunkból az derül ki, hogy a megkérdezettek negyede egyáltalán nem kapott tájékoztatást.
  • Sokszor nem telik el elegendő idő a tájékoztatás és az oltás között, nincs idő feldolgozni, kérdezni.
  • Nagyon gyakran nem személyre szabott a tájékoztatás.
  • Sok esetben nem teljeskörű a tájékoztatás, a szövődményekről, az elmaradás kockázatáról, az ellenjavallatokról nem tájékoztatnak.
  • Nincs jó online tájékoztató, pedig sokan tájékozódnak az internetről.

Példakép a Gyermektraumatológián

Amikor elindítottuk a TASZ felmérését a szülészetek és gyerekosztályok körében, fontos célunk volt, hogy a közérdekű adatigénylések mellett munkatársaink személyesen is minél több jó gyakorlatot ismerjenek meg és mutassanak be. A Péterfy Sándor utcai Kórház Gyermektraumatológiai Osztályán egy különösen elhivatott szakemberrel találkoztunk.