A Nemzeti Választási Bizottság átengedte, a Kúria felülvizsgálta, az Országgyűlés elrendelte, a köztársasági elnök pedig kitűzte – ezt a gördülékeny utat járta be a kormány öt homofób és transzfób kérdése nyár óta. Egy kivétellel mindegyik kérdés átment a szűrőkön, azonban a Kúria döntéseit – mint bármelyik alapjogsértő bírói döntést – egyéni panaszra még megsemmisítheti az Alkotmánybíróság, megállítva a folyamatot, melyben a demokratikus fékek nem léptek működésbe.

A népszavazás: közvetlen döntéshozatal. A legősibb demokratikus jog, amit a parlamenti demokráciákban is megőrzött magának a polgárok közössége: amellett, hogy bizonyos időközönként másokat hatalmazunk fel arra, hogy képviseljenek minket a közügyek alakításában, a népszavazáson kivételesen mi magunk vagyunk a döntéshozók, mi döntünk. A döntésünk pedig kötelező, a parlamentnek végre kell hajtania és három évig nem térhet el tőle.

A döntésnek azonban szükséges előfeltétele a döntési helyzet. Ahhoz, hogy egy kezdeményezésben dönteni tudjunk, értenünk kell, hogy miről döntünk és az Országgyűlésnek is értenie kell belőle a feladatát, hogy végre tudja azt hajtani. Homályos kérdésre nem lehet világos választ adni. Az ilyen népszavazás pedig nem vezethet valódi döntésre. Ha a választópolgárok mást gondolnak a kérdés tartalmáról, akkor hiába szavaznak azonosan, mégsem ugyanúgy döntenek. A parlamentnek pedig lehetősége adódik a saját értelmezését végrehajtani, még akkor is, ha az a választópolgárok többségének elképzelésével nem egyezik. Így a népszavazás puszta illúzió: ugyanúgy a parlament dönt, mint máskor. A valódi döntéshelyzet nélkül megrendezett népszavazás színjáték. Azért, hogy ilyen helyzet ne állhasson elő, ellenőrző fékeket biztosít a jogrendszer.

Ilyen fék lett volna a Nemzeti Választási Bizottság mint a kezdeményezések kötelező szűrője, ami megállíthatta volna a kormány homályos homofób kérdéseit. Az NVB azonban a kormány összes kérdését automatikusan továbbengedte, amit később egyik határozatában a Kúria is kifogásolt, jelezve, hogy:

“[a]z NVB támadott határozata érdemi indokolást nem tartalmaz, abból nem állapíthatók meg a döntés indokai (…) nem tett eleget indokolási kötelezettségének”.

A Kúriától már az érintett polgárok kérték a kérdések felülvizsgálatát – az öt bírói tanács közül egy állította meg az általa felülvizsgált kérdést, rámutatva, hogy az Alaptörvénybe ütközik. A többi kérdést a Kúria másik négy bírói tanácsa jóváhagyta. A kormány végül az ötödiket sem hagyta veszni: az Alkotmánybírósághoz fordulva állította, hogy a tisztességes eljáráshoz való jogát sérti a bírói indokolás. Csakhogy a kormány közhatalmat gyakorol, az alapjogok tehát nem őt védik, hanem éppen ellene nyújtanak védelmet, – ezért nem illeti meg a tisztességes eljáráshoz való jog. Hét civil partnerünkkel közösen beadványban fejtettük ki ezt az Alkotmánybíróságnak, az AB mégis a kormánynak adott igazat, így a Kúriának az ötödik kérdést újra kell tárgyalnia.

A kúriai felülvizsgálat után a parlament feladata volt eldönteni, hogy elrendeli-e a négy kérdésben a népszavazást. Az országgyűlés megállíthatta volna a kérdéseket, de nem tette: érdemi megvitatás helyett egy kivételes gyorsított eljárásban hagyta jóvá a kormány kérdéseit.

A köztársasági elnök kitűzte a referendumot – épp az országgyűlési választások napjára – látszólag tehát semmilyen fék nem tudta megállítani a propagandacélokat szolgáló népszavazást. Azonban az Alkotmánybíróság (bár a parlament eljárását már vizsgálta és azt rendben találta) egyéni panaszindítványra még vizsgálhatja a Kúria döntéseit és meg is semmisítheti azokat.

Hibákból pedig nem volt hiány: a Kúria négy döntése több ponton is sérti az Alaptörvényt, lehetővé téve egy alkotmányellenes népszavazást.

Alapjogsértő válaszlehetőségeket tartalmaznak a kérdések: a gyermekek szabad tájékozódáshoz és szexuális neveléshez fűződő jogát, valamint a szülői nevelési jogot sértik.
Kiüresítik a népszavazáshoz való jogot: bár a kérdésekre adott válaszok azt is eredményezhetik, hogy a parlamentnek alapjogsértő törvényeket kell alkotnia, ennek a felelősségét a Kúria lerázta magáról, amikor továbbengedte a népszavazási kérdéseket, mondván, találhat majd(!) olyan olvasatot is a parlament a válaszokból, ami nem jogsértő. A Kúria ezzel a népszavazás lényegét, a döntéshez való jogot veszi el a választópolgároktól, hiszen ezzel azt állítja: mindegy, hogy milyen döntés születik a népszavazáson, az Országgyűlés úgyis olyan tartalommal alkot majd törvényt, amilyennel akar.
Nyíltan ellentétesek az Alaptörvénnyel. Népszavazáson csak olyan kérdés tehető fel, amire minden lehetséges válasz az Alaptörvény keretein belül marad. A döntés ugyanis kötelező lesz a parlamentre – ami nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy jogsértő jogot alkosson. (Ezért kell az Alaptörvényt sértő kérdéseket előzetesen megállítania az NVB-nek és a Kúriának.)

Ha a jogrendszer fékei nem működnek és nem tudják megállítani az alapjogsértő és homályos kérdéseket, akkor vagy jogsértő lesz a népszavazás eredménye, vagy az országgyűlés figyelmen kívül fogja hagyni a népszavazás eredményét, hogy az ne legyen jogsértő. Ez utóbbit hagyta most jóvá a Kúria – teljesen kiüresítve a népszavazáshoz való jogot: megtéveszti a választópolgárokat, semmibe veszi a döntésüket, a parlamentet helyezi döntési pozícióba – ez pedig alkotmányellenes.

Az Alkotmánybírósághoz ezért kettős kérelemmel fordultunk a kérdések felülvizsgálatát kezdeményező két szülő és egy gyermek képviseletében: semmisítsék meg a Kúria négy döntését, és ezzel állítsák meg az alapjogsértő népszavazást.Az alábbi négy indítványt terjesztettük az Alkotmánybíróság elé:

1. A szexuális irányultságokat bemutató iskolai foglalkozásokra vonatkozó kérdés vizsgálata során a Kúria nem volt tekintettel a gyerekek jogaira, és arra, hogy az államnak kötelessége a gyerekek megfelelő fejlődését elősegíteni. Ezért arra is köteles, hogy gondoskodjon a gyerek megfelelő szexuális neveléséről a köznevelés keretei között, vagyis az iskolában. Az a szexuális nevelés, amelynek nem része a szexuális irányultságok bemutatása, az emberi szexualitás igen lényeges részéről nem nyújt megfelelő ismereteket a gyerekeknek. Így nem szolgálja a gyerek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődését. Indítványunk itt olvasható

2. A nemi átalakító kezelések népszerűsítésére vonatkozó kérdés felülvizsgálatában a hozott határozat súlyosan sérti a népszavazáshoz való jogot, önkényesen felülírva a kérdések hitelesítésének szabályait. A Kúria ebben a döntésében ugyanis azt állítja, hogy a kormány kezdeményezésének vizsgálatakor a feltételeket nem kell „kimerítő alapossággal vizsgálnia”, szemben a választópolgárok kezdeményezéseivel. A Kúria így egyrészt lerázta magáról a felelősséget (a feltételeknek nem megfelelő kérdés átengedésével), másrészt a kormánynak könnyítette, a választópolgároknak viszont megnehezítette a nyilvánvalóan alkotmányellenes népszavazás kezdeményezését. A döntést ráadásul figyelembe kell venni a jövőbeli kezdeményezések kúriai vizsgálata esetén. Indítványunk itt olvasható

3. A fejlődést befolyásoló szexuális médiatartalmak korlátozás nélküli bemutatására vonatkozó kérdés felülvizsgálatában a Kúria egyrészt a gyermekek egészséges fejlődéshez való jogát és a szülői neveléshez való jogot, másrészt a népszavazáshoz való jogot sértő kérdést hagyott jóvá. A kérdést támogató döntés esetén ugyanis minden szexuális jellegű médiatartalomra vonatkozó állami korlátozást fel kellene oldania a jogalkotónak, ami nyilvánvalóan sérti a gyerekek jogait (a szexualitás teljesen korlátozásmentes bemutatása a médiában veszélyes lehet a gyerekek fejlődésére) és eltörli a szülők nevelési jogának állami biztosítékait. A Kúria szerint „a jogalkotó kötelezettsége azon jogi megoldás – jogszabályalkotás, jogszabálymódosítás – megtalálása, amely úgy tesz eleget az érvényes és eredményes népszavazásnak, hogy az ne sértse a gyermekeknek a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát”. A parlamentnek nem feladata megoldást „találnia” a népszavazási döntés megvalósítására, ellenkezőleg, csupán a világos, egyértelmű döntés végrehajtása a feladata. Minden egyéb beavatkozással, módosítással, „találékonysággal” beavatkozna a választópolgárok közvetlen döntésébe, ami alkotmányellenes. Indítványunk itt olvasható

4. A nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakra vonatkozó kérdés vizsgálata során a Kúria szintén elsősorban a gyerekek jogait sértette meg azzal, hogy engedte, hogy a kérdésről népszavazást rendeljenek el. Sem a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmak korlátlan bemutatása, sem a bemutatás teljes tiltása nem alkotmányos. Így bármelyik válasz is kerül többségbe, az ennek nyomán alkotott jogszabály sérteni fogja a gyerekek jogait. Indítványunk itt olvasható

Bízunk benne, hogy az Alkotmánybíróság még április előtt dönt az indítványokról, hogy ne valósulhasson meg az alkotmányellenes népszavazás.