A kormány válasza a lobbitörvény kapcsán írt nyílt levélre – TASZ kommentárral
A múlt héten érkezett válasz a civil szervezetek nyílt levelére a Miniszterelnöki Hivataltól. Sajnos, az Igazságügyi Minisztérium elgondolásához képest dr. Pulay Gyula igazán új tartalmi elemet nem hoz a vitába. A levél kioktató stílusa, az érvelési technika, és egy apró kis csúsztatás azonban pezsdítően hat a szavazópolgárra, ezért érdemes elolvasni.
A TASZ kommentárjai:
A Miniszterelnöki Hivatal államtitkára szerint „a lobbisták számára biztosítani javasolt, s a civilszervezetek jelenlegi helyzetéhez képest »többletjogoknak« minősíthető lehetőségekkel […]szemben a törvényjavaslat olyan kötelezettségeket is előír […], amelyek a civil érdekérvényesítőt nem terhelik”. Ezek szerint a MEH még a széltől is óvná az általa kiskorúnak tekintett civilszervezeteket, és bölcsen elejét veszi annak, hogy akár jogaik, akár kötelességeik legyenek e téren, gondolván mindenkinek jobb, ha azok nem avatkoznak a felnőttek dolgába.
A következő bekezdés már az „állambácsi” nagyvonalúságát dicséri, hogy máris mennyi mindent kaptak az állampolgárok és civilek,egyszersmind figyelmeztet arra is, hogy nem csak a lobbistáknak járnak előnyök, hanem mindenkinek lehetősége van arra, hogy a már meglévő, alkotmány biztosította jogaival szabadon éljen.
Ekképpen a MEH nem vitatja, hogy az alkotmány rendelkezik a petíciós jogról (így van ez 1972 áprilisa óta) és külön kiemeli, hogy ennek a szabályait az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2004. évi XXIX. törvény részletezi. Az a „salátatörvény”, melynek a több mint nyolcvan jogszabályt módosító rendelkezései között három § erejéig valóban helyett kaptak „a közérdekű kérelmekkel, panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárás” szabályai, csak létezésükről az átlagpolgár a törvény saláta jellege miatt igen valószínűtlen, hogy valaha tudomást szerez. A MEH szerint „az állami és önkormányzati szervek kötelesek intézni ezeket a beadványokat, kötelesek szükség esetén meghallgatni a panaszost vagy a közérdekű bejelentőt, akit emiatt semmiféle hátrány nem érhet”. Sajnos, ez a hivatkozás nem állja meg a helyét, a 2004. évi XXIX. törvény nem így rendelkezik, hanem: „az eljárásra jogosult szerv a panaszost, illetőleg a közérdekű bejelentőt meghallgathatja, ha azt a panasz, illetőleg bejelentés tartalma szükségessé teszi”[142.§ (3) bekezdés]. Ez érdemi különbség ahhoz képest, hogy a lobbistákat a lobbitörvény-javaslat szerint, minisztériumi és helyi önkormányzati szinten kötelező lesz meghallgatni és őket nem csak meghallgathatják.
A MEH külön bekezdést szentelt annak az újításnak, hogy az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény (Eitv.)rendelkezései alapján a minisztériumok honlapjain hozzáférhetők lesznek a törvénytervezetek, és azokat véleményezni is lehet. Itt megint csak egy olyan rendelkezésről van szó, amely három héten belül fogja a hatályba lépésének 18. évét ünnepelni, hiszen a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény a kezdetek óta biztosítja a véleményezési jogot a társadalmi szervezeteknek. Ami január 1-től változik, az pusztán annyi, hogy a jogalkotó a kor technikai követelményeihez kívánja illeszteni a törvény által már biztosított jogosultságot, és a hatékonyabb információáramlást az Internet segítségével tervezi biztosítani.
A levél utolsó előtti bekezdésében szintén nagyvonalúságát ecseteli a MEH, és arról biztosítja a civileket, hogy az Országgyűlés Házszabályának az országos érdekképviseleti és társadalmi szervezetek jegyzékbe vételének a szabályai sem fognak változni, a törvényjavaslat ezeket a rendelkezéseket nem érinti. Azért meglepő, hogy a MEH külön felhívja erre a figyelmet, mivel az Alkotmány 24.§ (4) bekezdése szerint „az Országgyűlés ügyrendben állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási rendjét”, azaz Házszabályt alkot, ahogy tette ezt a 46/1994.(IX. 30.) OGY határozatban. Nem kis merészség kell ahhoz, hogy a Kormány megkérdőjelezze azt, hogy a Parlament a maga ura.
Az államtitkár azzal zárja sorait, hogy a „Kormány megelégedésére szolgálna, ha a törvényjavaslat elfogadásával legalább ezt az akut problémát [gazdasági lobbitevékenység kifehérítését] sikerülne rendezni”. Sajnos az továbbra sem világos, hogy a problémát miért egy diszkriminatív szabályozással kívánják orvosolni, és miért kell a gazdasági lobbistáknak bármilyen előnyt biztosítani a non-profit érdekérvényesítőkkel szemben, amikor mindkét csoport ugyanazon cél érdekében tevékenykedik: közhatalmi döntéseket kívánnak befolyásolni.
