A kormánynak csak díszlet a parlament, amikor a jogainkat korlátozó veszélyhelyzetről kell dönteni
Trükkösen hosszabbította meg a kormány a veszélyhelyzeti korlátozásokat: előbb hatályon kívül helyezte, majd ismét elrendelte a veszélyhelyzetet, hogy nyerjen 15 napot, amíg megkapja az Országgyűlés felhatalmazását.
bA héten kezdte el tárgyalni az Országgyűlés azt a törvényjavaslatot, amelynek január 29-i benyújtásával a kormány kért felhatalmazást arra, hogy a veszélyhelyzetben kiadott rendeleteinek hatályát meghosszabbítsa. A veszélyhelyzet alatt a kormány olyan különleges rendeleteket alkothat, amelyekkel eltérhet a törvényi szabályoktól, vagy felfüggesztheti egyes törvények alkotását, és kevésbé szigorú mérce vonatkozik az alapvető jogok korlátozására is. Ezek a rendeletek viszont nem maradhatnak örökké hatályban: 15 nappal azután, hogy a kormány kihirdette a veszélyhelyzetet, az Országgyűlésnek törvénnyel kell felhatalmazást adnia a rendeletek hatályának meghosszabbítására.
Az efféle felhatalmazási törvényeknek rendre nagy sajtóvisszhangjuk van, arról viszont leginkább csak a Magyar Közlönyt böngészve értesülhetett az erre fogékony szakmai közönség, hogy az új felhatalmazási törvényjavaslat benyújtásának napján a kormány két rendeletet is kihirdetett. Az első, február 8-án hatályba lépett rendeletben a kormány hatályon kívül helyezte a korábban elrendelt veszélyhelyzetet, és rögtön az eggyel későbbi számozású rendeletében újra elrendelte azt [26/2021 (I. 29.) és 27/2021. (I. 29.) Korm. rendeletek].
De mire ez a trükközés?
A veszélyhelyzeti rendeletek az Alaptörvény szerint akkor maradhatnak hatályban 15 napon túl, ha az Országgyűlés rendszeres időközönként, érdemben felülvizsgált felhatalmazást ad erre. Az előző felhatalmazási törvény február 8-án hatályát vesztette, így azt követően hatályukat vesztették volna a kormány korlátozásokat előíró rendeletei. A kormány által január 29-én benyújtott felhatalmazási törvényjavaslatot legkorábban a jövő héten fogadhatják el – trükközés nélkül tehát minden veszélyhelyzeti korlátozás megszűnt volna két hétre.
Ezt elkerülendő döntött úgy a kormány, hogy színleg megszünteti a veszélyhelyzetet és rögtön elrendel egy újabbat, így 15 napot nyert arra, hogy az Országgyűlés felhatalmazását le lehessen papírozni.
A veszélyhelyzet olyan különleges jogrend, amit az alkotmány szabályoz. A kormány ilyenkor is az alkotmányban rögzített korlátok közt gyakorolhatja hatalmát. Az alkotmányos korlátok rendes körülmények közt sem arra valók, hogy kijátsszák őket – a veszélyhelyzet alatt viszont a kormány az életünket közvetlenül befolyásoló, az alapjogainkat korlátozó intézkedésekről dönt rendeletekben. Az általános gyűléstilalommal gyakorlatilag felfüggesztették a gyülekezési szabadságot, a közérdekű adatok megismerhetőségét a távoli jövőbe tolták el, az egészségügyi dolgozóknak pedig megtiltották, hogy saját döntésük alapján elhagyják hivatásukat. Az ilyen szigorú korlátozások még átmenetileg is csak akkor igazolhatók, ha létezik olyan alkotmányos keret, ami képes az erre adott felhatalmazást kontroll alatt tartani. Ennek része volna, hogy az Országgyűlés felhatalmazásának legyen valódi tétje, de ezt a szerepet tölthetné be az Alkotmánybíróság is, ha nem hárítaná el annak vizsgálatát, hogy valóban alkotmányosak-e a veszélyhelyzeti korlátozások.
Mondhatnánk, hogy az országgyűlési felhatalmazás is csak formalitás, ha egyszer a kormánynak kétharmados többsége van – nincs az a döntés, amit ne tudna meghozatni a szavazógépként funkcionáló kormánypárti frakcióval. Ám a parlament nemcsak döntéseket hoz, hanem a kormányzati döntések megvitatásának a legfontosabb színtere, még akkor is, ha végül mindig a kormány szándékának megfelelő döntés születik. Ha az Országgyűlésnek kell döntenie egy kérdésről, azt nyilvános vita előzi meg, ebben az ellenzéki képviselőknek lehetőségük van vitatni a döntés helyességét, a kormány képviselőinek pedig meg kell azt védeniük a nyilvánosság előtt. Azzal, hogy a kormány megkerülte a parlamentet, elbújt az elől, hogy döntését a választópolgárok előtt kelljen megvédenie. Ezen az sem változtat, hogy most utólag sor kerül arra a vitára, amelyet a korlátozások újbóli elrendelése előtt már le kellett volna zárni. Nem mindegy ugyanis, hogy mikor van a vita: a nyilvános vitának csak akkor van értelme, ha az a korlátozások fenntartásáról szóló döntést megelőzi, most azonban a kormány a veszélyhelyzet megszüntetésével és újbóli kihirdetésével előbb döntött a korlátozások fenntartásáról, minthogy azt az Országgyűlés megvitatathatta volna.
Az Alaptörvény ilyen értelmezése azt eredményezheti, hogy a vitát a kormány a jövőben bármikorra időzítheti, nincs rá garancia, hogy a következő felhatalmazási törvény esedékességét hasonló jogtechnikai megoldással a kormány ne tolhatná el időben akármeddig. A veszélyhelyzet megszüntetésével és újbóli elrendelésével azt üzeni a kormány, hogy ha úgy adódik, bármikor kitöltheti a hiányzó réseket, kiüresítve az Alaptörvény egyértelmű rendelkezését arról, hogy a veszélyhelyzeti kormányrendeletek 15 napon túl csak felhatalmazással maradhatnak hatályban. A tizenöt napos szabály azt jelenti, hogy a veszélyhelyzeti korlátozás nem normális állapot, hosszabb távon csak fokozott garanciákkal lehet fenntartani. Ám úgy tűnik, hogy a kormány épp a korlátozások fenntartását tekinti normális állapotnak, és úgy gondolja: ráér később megteremteni ehhez a jogalapot.
