A TASZ jogi álláspontja az iskolanyitásról - 2021.04.18.

A kormány elsődleges feladata a jelenlegi járványhelyzetben, hogy a lehető legtöbbet tegyen az emberek életének védelme, egészségük megőrzése érdekében. Ezért kapta különleges jogalkotói felhatalmazását is, amely gyors és hatékony jogalkotást tesz lehetővé. A védelmi intézkedésekkel bevezetett jelenlegi jogkorlátozások alapja és középpontja tehát az emberi élet mint legfőbb érték védelme. Az iskolák nyitásáról szóló döntés meghozatalakor azonban az életvédelem mellett olyan tényezőket is figyelembe kell venni, amelyek nem azonnal vagy rövidtávon, hanem közép- vagy hosszútávon jelentkeznek és eredményeznek esetleg jelentős hátrányt egyes társadalmi csoportok helyzete vagy a gazdaság működése szempontjából. Ebben az állásfoglalásunkban összefoglaljuk, hogy az iskolák felelős újranyitásához mely szempontokat kellene figyelembe venni, és ezek alapján milyen feltételek mentén hozható meg felelősen az iskolanyitásról szóló döntés.

Kiindulópontunk kettős: egyrészt ha egy eredmény elérhető jogkorlátozás nélkül vagy enyhébb jogkorlátozással is, akkor az állam nem választhatja a nagyobb jogkorlátozást. Másrészt a védelmi intézkedéseknek, így az iskolák újranyitásáról szóló kormányzati döntéseknek tudományos módszerekre és eredményekre támaszkodva, adatok minél alaposabb gyűjtésén és elemzésén alapulva, transzparens módon kellene megszületniük. Egyik alapvetésünkek sem látjuk nyomát a kormányzati döntéshozatalban. Ahogy annak a fontos tényezőnek sem, hogy a megfelelő döntések meghozatala csak az érintettek – pedagógusok, szülők, tanulók és az egészségügyi ellátók képviselőnek – bevonásával képzelhető csak el.

Az állam kötelezettsége az élet és egészség védelme. Ennek tükrében fel kell mérni, hogy az iskolák nyitása általánosságban mekkora kockázatot jelenthet a koronavírus-fertőzés további terjedése szempontjából, illetve különösen az, hogy a fertőzés mennyire veszélyes azok számára, akik az iskolával közvetlen vagy közvetett kapcsolatban állnak.

Ezen belül – a gyermek mindenek felett álló érdekére figyelemmel – elsőként azt kell mérlegelni, hogy a rendelkezésre álló ismeretek szerint az esetleges megfertőződés milyen egészségügyi kockázatot jelent a gyermekekre nézve. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, pontos adatgyűjtés és -elemzés szükséges. A médiában nyilatkozó gyermekgyógyászok beszámolóiból tudható, hogy a járvány harmadik hullámában a korábbi felfutásokhoz képest lényegesen több gyermek szorul kórházi kezelésre. Nincs azonban arra vonatkozó nyilvános információ, hogy hány – óvodás, alsó tagozatos, felső tagozatos, illetve középiskolás – tanuló koronavírus-fertőzött, illetve aktuálisan mi a várható lefutása a betegségnek az egyes korcsoportokban.

Másodszor értékelni kell a pedagógusok járványügyi helyzetét. Mivel a pedagógusok nagy része már felvette a koronavírus elleni védőoltás első adagját, egyértelműen meg kell határozni, hogy az oltottak várhatóan mikor érik el az adott oltásra jellemző védettséget, ami után a pedagógusokat már nem fenyegeti a megfertőződés veszélye, és a környezetükben lévőknek sem tudják átadni a fertőzést. A védettségnek ez a szintje általában csak a második adag oltás beadása után jön létre. A nyitás időpontját ezért ehhez kell igazítani – akár intézményenként mérlegelve, hogy a nyitás feltételei adottak-e –, vagyis nem tekinthető megalapozottnak az a döntés, ami a pedagógusoknak elérhetővé tett első oltás felvétele után elérkezettnek látja az időt az iskolák újranyitására.

Harmadrészt számításba kell venni a tanulók és a pedagógusok környezetében élők egészségügyi helyzetét és az újranyitás kockázatait az ő vonatkozásukban. Meg kell vizsgálni, hogy milyen intézkedésekkel lehet minimálisra csökkenteni az intézményen kívüli megbetegedés kockázatát.

A nyitásról való döntés során a járványügyi szempontok mellett más fontos tényezőket is mérlegelni kell. Az állam kötelezettsége ugyanis az is, hogy biztosítsa a gyermekekről való megfelelő testi, szellemi erkölcsi fejlődéshez szükséges gondoskodást, továbbá az oktatáshoz való jog keretei között az oktatást-nevelést.

Figyelembe kell tehát venni, hogy milyen járulékos hatással lehet a gyerekek helyzetére, ha nincs nyitva az iskola. Egyértelmű hátrányt jelent, ha a tanuló az iskola bezárása miatt kiesik az oktatásból-nevelésből, és emiatt lemarad a tanulmányaival. Az oktatásban elszenvedett hátrányoknak oka lehet az iskola oldalán tapasztalható hiányosság (például hogy nincs kellően kidolgozva a távoktatásban is átadható tananyag, illetve az átadáshoz szükséges és az adott iskola tanulói számára ténylegesen hozzáférhető módszer), de a tanuló, illetve családja oldalán jelentkező probléma is (nincs megfelelő eszköz a tananyag fogadására vagy a választott módszer alapján végzett oktatásban való részvételre, illetve a szülő nem tudja segíteni a gyerek oktatását-nevelését). Ez különösen súlyosan érintheti az amúgy is hátrányos helyzetben lévő gyerekeket, akiknek a nem iskolában történő oktatáshoz való hozzáférése lényegesen rosszabb. Emellett mérlegelni kell az iskola zárva tartásának gyerekekre jelentett szociális hátrányait is. Ezeket a tényezőket az iskola kinyitása melletti érvként kell számításba venni, ám itt is érdemes differenciálni. Fel kell mérni, hogy kik azok a tanulók, akiknél az említett hátrányok ténylegesen jelentkeznek, és számukra külön intézkedésekkel – ügyeleti rendszer bevezetésével, oktatási eszközök biztosításával – kiküszöbölni ezeket. Ez a differenciálás mindeddig nem történt meg.

Végül az állam kötelezettsége az is, hogy védje a családokat. Így szem előtt kell tartani azt a szempontot is, hogy az iskolák zárva tartása milyen hatást gyakorol a családok gazdasági helyzetére. Tekintettel kell lenni arra, hogy a szülők számára megoldható-e a gyermekek otthoni felügyelete a munkavégzés mellett, jelenti-e a munka elvesztésének kockázatát az, ha a szülő szabadságot, esetleg fizetés nélküli szabadságot kér vagy egyszerűen csak nem tud olyan teljesítményt nyújtani, mint máskor. Az így jelentkező kockázatokat célzott kormányzati intézkedésekkel kell csökkenteni.

Bár az elmúlt napokban történt elmozdulás az iskolanyitás finomhangolása irányába (még ha ez csak a gyerekek korcsoport szerinti differenciálása formájában valósult is meg), a kérdést a kormány még mindig csak a „nyitás vagy zárás” bináris opciójaként értelmezi. Holott jóval cizelláltabb megoldások is kínálkoznak a személyes jelenléttel zajló közoktatás megvalósítására. Az üzletek nyitásáról a kormányzat képes volt nem „mindent vagy semmit” alapon gondolkodni, hiszen négyzetméter-alapú belépési korlátozással tette lehetővé az újranyitást. Az iskolák esetében is figyelembe vehetők olyan faktorok, amelyek figyelembe vételével az intézmények nyitása rugalmasabban történhet meg.

Itt is mérlegelhető tényező lehet az intézmény tanulói létszámhoz viszonyított mérete, a létesítmény, a rendelkezésre álló fizikai tér sajátosságai. De szempont lehetne az együtt töltött idő hosszának vagy a csoportok létszámának csökkentése is. Így mérlegelhető, hogy egyes tantárgyak tanórái vagy a tanórák meghatározott hányada nélkülözhető-e a jelenlegi helyzetben. Opció lehet, hogy az osztályt kisebb csoportokra osztják, akik heti váltásban járnak be az iskolába. Az is mérlegelést érdemel, hogy ugyanazt a tantervet, ugyanazt az óraszámot kell-e követni a veszélyhelyzet alatt is, mint máskor. A készségtárgyak például kevésbé igénylik a személyes jelenlétet, amelyek tekintetében megfontolandó a távoktatás fenntartása. Álláspontunk szerint mindkét dimenzióban – vagyis a tanórák száma és a követelményrendszer tekintetében – enyhíteni kell a tanulók és a pedagógusok terheit. Végül mérlegelhető lenne – akár az iskolák számára kidolgozott és általuk alkalmazott szempontrendszer segítségével –, hogy mely tanulók szorulnak leginkább jelenléti oktatásra, és mely tanulók esetében megoldott az otthoni tanulás.

Az előzőektől függetlenül is elengedhetetlennek tartjuk a tanulók, a szülők és a pedagógusok pontos informálását a rájuk jelenleg érvényes jogszabályi előírásokról. Hivatalos tájékoztatás hiányában jelenleg is számos félinformáció van forgalomban, amelyek pontos megválaszolása a kormány feladata lenne.

Az első ilyen kérdés, hogy távol maradhat-e a tanuló az iskolától a járványhelyzetre való hivatkozással. Megteheti-e a szülő, hogy nem küldi iskolába a gyerekét? A tanuló távolmaradása esetén a szülő főszabályként az iskola házirendjében meghatározott számú napot igazolhat. A jogszabály azonban megengedi, hogy az iskola vezetője – indokolt esetben – további napokat igazoljon a gyermek számára. Ilyenkor mérlegelheti, hogy a szülő által bemutatott indok alapos indok-e a hiányzásra, és ha igen, akkor engedélyezheti a távolmaradást. Álláspontunk szerint nem kétséges, hogy a járványhelyzetre való hivatkozás ilyen alapos indoknak minősül. Ezt kérdésünkre az Oktatási Hivatal is megerősítette, azzal, hogy ezt időről időre felül kell vizsgálni: „Szakmai véleményünk szerint, amennyiben a szülő a járványhelyzetre való hivatkozással kéri, hogy az igazgató egyéb alapos ok miatt igazolja a tanuló mulasztását (például a tanuló krónikus beteggel él egy háztartásban), akkor az mindig csak egy meghatározott időtartamra (például egy hónap) történhet meg – az indok alapos mérlegelése és a járványhelyzet alakulásának folyamatos figyelemmel kísérése mellett.” Ezt a jogértelmezést a köznevelésért felelős államtitkár is megerősítette: „(…) ha egy szülő úgy dönt, hogy a járványügyi helyzetre hivatkozva ő a gyerekét [...] nem viszi be az iskolába, akkor [...] ez igazolt hiányzásnak tekinthető”. Összefoglalva tehát: a szülővel együttműködő iskola esetén van lehetőség arra, hogy a gyerekek otthonról tanuljanak és ne járjanak be, ha a szülő kockázatosnak érzi ezt a járványhelyzet miatt.

Az együttműködésnek ez az első szintjét a tanuló érdekében álláspontunk szerint ki kell egészíteni egy másodikkal. A távolmaradás miatt mulasztó tanuló esetén ugyanis felmerül, hogy nem hiányzik-e annyit, hogy ne lehessen megfelelően értékelni a tanévét. Az a gyerek, aki 250 óránál többet hiányzik, és emiatt a teljesítménye tanítási év közben nem volt érdemjeggyel értékelhető, nem kaphat év végi jegyet. Ilyen esetben osztályozó vizsgára bocsátást kell kérelmezni a nevelőtestületnél. Fontos azonban, hogy a jogszabály csak akkor írja elő az osztályozó vizsgát, ha a tanuló teljesítménye nem volt érdemjegyekkel értékelhető. Ha kapott jegyeket, amelyek alapján le lehet zárni a tanévét, vagy akkor is tudnak neki jegyet adni, amikor nem jár be az iskolába, akkor ugyanúgy le lehet zárni, mint az iskolába bejáró tanulókat, és így az osztályozó vizsgára sincs szükség. Ezért az a gyerek, aki nem jár be az iskolába, viszont otthonról részt vesz a köznevelésben, tanul és jegyeket is kap, annak hiányzása nem eredményez szükségszerűen és automatikusan osztályozó vizsgát! Ezt a jogértelmezést kérésünkre az Oktatási Hivatal is megerősítette. Ez a megoldás természetesen még intenzívebb kooperációt igényel az iskola és a család között, de otthonról tanuló gyerek esetében meg lehet állapodni arról, hogy a tanulót számon kérik és érdemjeggyel értékelik is. Erről a kérdésről természetesen részletesen egyeztetni kell a pedagógusokkal, és szükség esetén az intézmény vezetőjével is.

Az iskolanyitás másik lényeges kérdése, hogy a pedagógusnak lehetősége van-e távolmaradni a munkahelyétől. Ezt a kérdést munkajogi előírások szabályozzák. Korábbi állásfoglalásunkban már leszögeztük, hogy vannak olyan munkahelyek, ahol a munkáltató – a biztonságos munkafeltételek megteremtése vagy a munkahely szolgáltatását igénybe vevők biztonsága érdekében – alappal várja el a dolgozóktól, hogy beoltassák magukat. Az oktatási intézmény ilyen munkahely, mivel keretei között jelentős számú ember érintkezik egymással.

Van azonban olyan eset, amikor a pedagógust már beoltották, ám a biztonságos védettség még nem alakult ki, illetve lehet olyan pedagógus is, akit egészségügyi ok miatt nem lehet beoltani, ezért ilyen módon nem nyerhet védettséget. Ilyen esetben arra természetesen mindig van lehetőség arra, hogy a munkavállaló egyeztessen a munkáltatóval, hogy megoldható-e az otthoni munkavégzés. Ehhez – ha a szerződés alapvetően jelenléti munkavégzést ír elő – a két fél egyetértése szükséges.

A munka törvénykönyve azonban azt is lehetővé teszi, hogy a munkavállaló megtagadja a munkáltatói utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása munkaviszonyra vonatkozó szabályba (például a biztonságos munkafeltételek megteremtésére vonatkozó előírásba) ütközik, vagy a munkavállaló életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Ha a biztonságos munkavégzés nem garantált, illetve az élet, testi épség vagy egészség ilyen veszélyeztetése igazolható, akkor a pedagógus jogosan tagadja meg a jelenléti munkavégzést. Azt a kérdést, hogy a munkáltatói utasítást jogosan, megalapozottan tagadta-e meg a pedagógus, véglegesen csak bíróság döntheti el, az eset összes körülményének mérlegelésével. (Bírósági eljárásra úgy kerülhet sor, ha a pedagógussal szemben munkáltatói intézkedésre – például azonnali hatályú felmondásra – kerül sor, és a pedagógus emiatt pert indít.)

Hasonlóan az előzőekhez, a munka törvénykönyve szerint a munkavállaló köteles megtagadni a munkáltatói utasítás teljesítését, ha annak végrehajtásával más személy egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné. Közvetlen és súlyos veszélyeztetést jelenthet az, ha a potenciálisan fertőzött pedagógus érintkezik a tanulókkal, illetve saját munkatársaival, így kiteszi őket egy esetleges súlyos fertőzésnek. A végleges döntés arról, hogy ténylegesen megvalósult-e a közvetlen és súlyos veszélyeztetés, itt is – az előzőekben leírtakhoz hasonló módon – a bíróságé, amely az egyedi esetet megvizsgálva mérlegelheti, hogy megalapozott volt-e a jelenléti munkavégzés megtagadása. A munkáltatói utasítás megtagadása előtt tehát mindenképpen mérlegelni kell, hogy fennállnak-e az előzőekben kifejtett feltételek.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Alaptörvény-ellenes az új NAT, a gyerekeket meg kell védeni tőle

Alaptörvény-ellenes az új NAT – erre a következtetésre jutott elemzésünk, amely alapjogi szempontból vizsgálta az új alaptantervet. Sokan kérdezik, hogy mi a következménye az új NAT be nem tartásának – a mi álláspontunk szerint azonban a követése az, ami jogellenes. Az iskolának és a tanárnak pedig felelőssége, hogy megvédje a gyerekeket a jogsérelemtől.

Legalább 40 iskolába jut el a MONDO jogtudatosító program

Sikeres volt közösségi gyűjtésünk. A kampány vége előtt két héttel, 128 támogató segítségével jött össze csaknem egymillió forint arra, hogy a MONDO tanároknak szóló workshopja legalább 40 iskolába eljusson. Most keressük az iskolákat, amik nyitottak arra, hogy a MONDO oktatási segédeszközként a mindennapi tanításba bekerülhessen, és így több ezer gyerek kezdjen el tanulni a saját jogairól.

KISOKOS: Hit- és erkölcstan oktatás az iskolában

Mi tanítható az erkölcstan keretei között?


Az állami iskolákban erkölcstan óra helyett hit- és erkölcstan óra választható, ami a kötelező tanóra része. Az erkölcstan óra tartalmát és követelményeit a Nemzeti alaptanterv szabályozza, míg a hitoktatás tartalmának meghatározását és felügyeletének ellátását a törvény az adott egyház hatáskörébe utalja.