A TASZ véleményezte az Egészségügyi Minisztérium tervezett otthonszüléssel kapcsolatos rendelet-tervezeteit

Általános észrevételek

A TASZ üdvözli az Egészségügyi Minisztérium azon szándékát, hogy a tervezett otthonszülések kérdését a Minisztérium az elmúlt 20 év szabályozatlansága után több szintű szabályozással kívánja megoldani. Megítélésünk szerint ugyanakkor a 2007. novemberi koncepció, mely a rendeleti szabályozás mellett az Egészségügyről szóló 1997. évi CLIV törvény módosítását is magában foglalta, adekvátabb módon teremtette meg a kapcsolatot az Alkotmányban deklarált önrendelkezési joggal. Enélkül a Tervezet mintegy lebeg, precíz, kifejezetten megengedő törvényi felhatalmazást nélkülöz. Emellett az Eütv. nyilvánvalóan szélesebb körben ismert és alkalmazott norma, így a törvénymódosítás közvetett módon a tervezett otthonszülés intézményével kapcsolatos jobb informáltságot segíti elő. Ezen kodifikációs megoldást támasztja alá a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 5§ j) pontja is.

A TASZ ugyanakkor a bevezetendő szabályozás megalapozása és a jelen jogalkotási folyamat sikere szempontjából létfontosságúnak tartja, hogy a Tervezetek közigazgatási egyeztetése során a tárca vegye figyelembe az otthonszülések terén elvitathatatlanul évtizedes tapasztalatokkal rendelkező szülésznők, bábák és szervezeteik véleményét, és álláspontja, valamint a Tervezetek végleges, Kormány elé terjesztendő verziójának kialakítása során használja fel javaslataikat.

Javasoljuk továbbá, hogy a Tervezetek változtatásainak és a határidőn belül beérkező szakmai javaslatok, módosítások követhetősége érdekében, a tárca a munka során használjon világos rendszert, mégpedig egyeztetési lapok formájában, amely számos magyar minisztérium, többek között éppen az Egészségügyi Minisztérium gyakorlatában is létező megoldás, azaz táblázatban vezesse, hogy melyik paragrafushoz kitől milyen észrevétel érkezett, és hogy mi lett e javaslatoknak a sorsa (a Tervezetekbe beépítésre került, illetve elutasítás esetén indoklás, hogy miért nem volt a tárca számára elfogadható a javaslat).

Részletes észrevételek

Vezetői összefoglaló

1.
E helyen tűnik fel először az a Tervezetekben később is megjelenő fordulat, az ún. „szülést levezető egészségügyi személyzet“. Álláspontunk szerint a tervezett otthonszülések esetében nem az élettani szülés vezetése, hanem a szülések kísérése történik. E kérdés jelentőségét nem lehet alábecsülni, ugyanis e körben nem pusztán a Tervezet szóhasználata helytelen, és ellentétes a nemzetközi gyakorlatban használatos terminológiával, hanem azt az üzenetet közvetíti, hogy a tervezett otthonszülés valójában az intézeti szülés más környezetben történő megvalósulása. Javasoljuk ezért, hogy „szülésvezetés“ helyett az otthonszülések esetében a szülés kísérése fogalmat használja jogszabály.

Szintén e pontban kerül említésre, hogy a Tervezet hatálybalépésekor a szülész-nőgyógyász szakorvos lesz az otthonszülésért felelős szakember. A hivatkozott tanfolyamok sikerese elvégzése után azonban a szülésznők is kísérhetnek majd önállóan otthonszüléseket, ezért célszerűbb lenne az ő felelősségükre, jogosítványaikra is hasonló konkrét utalást tenni.

3.
Az e pont alatti állítást, mely szerint „Az elmúlt hónapok eseményei, melyek során a magzat élete, illetve a várandós anya élete is veszélybe került, azt igazolják, a szabályozásra szükség van“ elhibázottnak tartjuk. Ebből nem derül ki, hogy a jogalkotó mire gondol e körben. Amennyiben a tárca az elmúlt hónapok hiszterizált, sajtó által végletekig feszültté tett, az otthonszülések során a világ minden országában nagyjából 10 %-ban előforduló, kórházi szülés-befejezéssel kapcsolatos gyakorlatra utal, akkor álláspontunk szerint tévúton jár. Szabályozásra nem azért van szükség, mert az utóbbi időszakban az otthonszülések normális gyakorlatának számító kórházba szállításokról a nyilvánosság értesült, hanem azért, mert a szabályozást 20 éve meg kellett volna alkotni, mégpedig nyilvánvalóan azért, mert az otthonszülésekre ma hazánkban valós, legitim igény mutatkozik.

4-5-6.
Nem világos, hogy jogalkotó mit is ért pontosan a „jelenlegi finanszírozási rend“ alatt, mely a Tervezet szerint alkalmazandó lenne a jövőben. A TASZ álláspontja szerint az adót- és társadalombiztosítási hozzájárulást fizető szülő nőknek joguk van arra, hogy szülésük költségeit a társadalombiztosítás finanszírozza, attól függetlenül, hogy a szülésre kórházban, vagy más helyszínen kerül sor.

Kormányrendelet

1.§
a) és c)
Álláspontunk szerint a tervezett otthonszülések esetében a lényegi kérdés nem az, hogy az konkrétan a várandós anya otthonában történik, hanem az, hogy arra nem kórházi körülmények között kerül sor.

Otthonszülésekre sor került-, és várhatóan ezután is sor fog kerülni olyan helyszíneken, ahol a szülő nő nem lakik életvitelszerűen, de otthonánnál optimálisabbak a szülésre a feltételek. A jelenlegi, egyébként a magyar jogrendszerben eddig még jogintézményként ismeretlen definíció kodifikálása esetén kizárnánk az otthonszülésből azokat, akiknek otthona a szülésre tartósan vagy akár átmenetileg nem alkalmas, vagy adott esetben bár alkalmas lenne, de a szülő nő mégsem ott kívánja világra hozni gyermekét, például mert a szomszédokat meg kívánja kímélni, vagy háttérkórház nem megfelelő számára, vagy nincs megfelelő közelségben stb.. Amennyiben a szülő nő számára bárki a ingatlanát a szülés céljára biztosítja, s az ingatlan ezen célra alkalmas és megfelelő, úgy a választási lehetőségtől a szülőket elzárni indokolatlan és értelmetlen. Emellett nem elhanyagolható szempont az, hogy az életvitelszerű tartózkodási hely kétségessé tétele és az ezzel kapcsolatos esetleges bizonyítás adott esetben olyan hosszadalmas (és teljesen irreleváns) procedúrát eredményezne, melyre nincs idő, s a szülők számára méltatlan.
Az otthonszülés választása során a fő szempont sokszor nem az, hogy arra valóban „otthon“ kerüljön sor, hanem az, hogy a szülő nő vagy a gyermekét váró pár valamilyen okból nem kíván a rendelkezésre álló kórházi szülés lehetőségével élni. Javasoljuk, hogy az otthonszülés helyszíne tekintetében kizárólag a Kormányrendelet 5.§-ában írt szakmai protokollnak való megfelelőség legyen szempont, és ne kapjon szerepet semmilyen megszorító értelmezésen alapuló definíció.

2.§
Üdvözöljük, hogy a Tervezet a korábbi változatához képest a szülésznőkre nézve nem teszi kötelezővé a 10 éves szakmai gyakorlatot. A 10 év gyakorlat, mint feltétel fenntartását a szakorvosok tekintetében is feleslegesnek tartjuk különös tekintettel arra, hogy a szülész-nőgyógyász szakvizsga letéletéhez 5 éves rezidens orvosi gyakorlat szükséges. Ezen idő alatt a szakorvos minden szükséges készséget és ismeretanyagot megfelelően elsajátít – ezért teheti le a szakorvosi vizsgát.
Súlyosan elhibázottnak, és kifejezetten veszélyesnek tartjuk ugyanakkor azt a megoldást, mely szerint a szakorvosi vizsgával rendelkezők úgy kísérhessenek otthonszüléseket, hogy a Tervezetben előírt tanfolyamot nem kell elvégezniük. E rendelkezéssel a Tervezet nem csupán indokolatlanul diszkriminálja a szülésznőket, hanem a kizárólag intézeti szülések terén gyakorlatot szerzett orvosok otthonszülés kísérésére való feljogosításával álláspontunk szerint veszélyeztetné az otthonszülést választó édesanyákat. Ha és amennyiben a Minisztérium nem képes elfogadni, hogy az intézeti szülés és az otthonszülés két egymástól eltérő felfogásban létező jelenség, akkor tagadja a téma nemzetközi és hazai szakirodalmát, valamint semmibe veszi a területen jártas szakemberek véleményét. Az intézeti szülési gyakorlat otthonszülésekre való vetítése, arra ráerőltetése potenciális veszélyeket rejt magában.

2. § (2)
Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy a tanfolyamok tananyagának kidolgozásban az otthonszülésben jártas szakemberek szerephez jussanak, s hogy a tananyag összeállításánál a releváns nemzetközi gyakorlatot vegyék figyelembe.

5. §
Javasoljuk, hogy a hivatkozott szakmai protokoll kidolgozása során kapjanak szerepet azok, akik hazánkban évtizedek óta kísérnek biztonságosan otthonszüléseket.

7. §
A háttérkórház előzetes értesítésén kívül álláspontunk szerint semmilyen célszerűségi és ésszerű szempont nem indokolja az Országos Mentőszolgálat egyidejű értesítését a szülés megindításáról. Az OMSZ törvényi kötelezettsége, hogy komplikáció felmerülése esetén a kórházba szállításról gondoskodjon, erre képes és alkalmas előzetes értesítés nélkül is, az értesítés elmaradása pedig nem jelent semmilyen veszélyt. Az OMSZ ellátási kötelezettségét álláspontunk szerint nem teszi se könyebbé, se szervezhetőbbé a szülés megindulásakori értesítés, különös tekintettel ara, hogy esetenként a szülés megindulása és a komplikáció felmerülése között hosszú idő telhet el. Ezen szabály felesleges voltát támasztja alá az is, hogy ha az OMSZ felé történő szignalizáció kötelező, akkor azt is jelezni kellene, ha a szülés rendben lezajlott.

7. § (4)
A szakorvos kifejezés mellől e bekezdésben kimaradt az „illetve szülésznő“ fordulat.

9. § b)
Szükségesnek tartanánk annak pontosítását, hogy csak a vizsgálatokat (tehát a levett minták elemzését) szükséges a háttérkórhában elvégezni, és hogy a vizsgálati mintavételhez nem kell a néhány napos újszülöttel az édesanyának a kórházban megjelennie.

11. § (2)
Álláspontunk szerint a továbbképzések/tanfolyamok szervezésére való hivatkozás bizonytalan helyzetet teremt. A(z egyébként ismeretlen határidejű) hatályba lépésig hátra lévő időszaknak álláspontunk szerint elegendőnek kell lennie a tanfolyamok tényleges beindításához, és ha a jogszabály csak a kihirdetést követő 30 napon belüli szervezési kötelezettséget említi meg, úgy semmilyen határidő nincs a tanfolyamok elindítása tekintetében. Javasoljuk ezért, hogy a jogszabály a szervezési kötelezettség mellett írja elő azt is, hogy a legkésőbb a hatályba lépés időpontjában már induljon is el az első tanfolyam, mely a szülésznőket sikeres vizsga letétele esetén otthonszülések kísérésére jogosítja fel. Ennek hiányában semmi garancia nincs arra, hogy belátható időn belül a továbbképzések rendszere felállításra tud kerülni.

Miniszteri rendelet
1.sz. melléklet

III/A
a)
Tekintettel arra, hogy ehelyütt az otthonszülést kizáró szabályokat találjuk, vagyis közvetve azon személyek körét, akiket a jogalkotó egészségügyi önrendelkezési jogában korlátozni kíván, a példálózó jellegű felsorolást nem tartjuk elfogadhatónak. A TASZ álláspontja szerint az alapvető (önrendelkezési) jog korlátozására való tekintettel e pontban taxatív felsorolásra van szükség, (lehetőleg pontos betegségkódok megadásával, különösen szigorúan kerülve az olyan, egészségügyi képzettséggel nem rendelkezők számára is túlságosan általános fogalmakat, mint pl. a „szívbetegség“).

c)
Ezen bizonytalan szabály („konziliárius orvos felvetette a császármetszés lehetőségét“) könnyen kiüresítheti az önrendelkezési jogot, ezért azt véleményünk szerint a relatív kontraindikációk között kellene szerepeltetni.

III/B
a)
Ezen pont rendszertani elhelyezése a „Magzati betegségek, vagy annak gyanúja” besorolás alatt helytelen, s nyilvánvaló, hogy önmagában a magzat mérete (mely nyilván a legkevésbé sem betegség) még első szülés esetén sem feltétlenül veti fel az abszolút kontraindikació gyanúját, azt az édesanya adottságaitól (életkor, magasság, testsúly stb.) függetlenül megítélni nem lehet. Így ezen pontot szintén a relatív kontraindikációk között indokolt szerepeltetni.

b)
A túlhordás valóban indokolttá teszi az abszolút kontraindikációt, de a 41. hét betöltése álláspontunk szerint nem, s e pontot szintén a relatív kontraindikációk között kellene szerepeltetni (tehát a túlhordás abszolút kontraindikációs okként való megtartása mellett).

2. sz. melléklet
szülés alatti (anya)
Az elhúzódás kifejezés rendkívül bizonytalan. Mást jelent az elhúzódás egy kórházban, és mást egy otthonszülés esetében, ahol esetenként akár 2-3 napos vajúdást sem tart sem a szülést kísérő, sem a szülő nő károsnak. E körben további pontosításra van szükség, hiszen a jogszabály célja többek között világos felelősségi rendszer felállítása.

3. sz. melléklet
Javasoljuk, hogy a Minisztérium pontos költségkimutatást rendeljen indokolásában az egyes tételekhez, hiszen teljesen egyértelművé kell tennie, hogy nem kívánja lehetetlenné tenni a tervezett otthonszülést több százezer forintos, akár milliós nagyságrendet elérő értékű berendezések kötelezővé tételével.

Budapest, 2007. december 21.

Készítette: Dénes Balázs és Fazekas Tamás

Dénes Balázs elnök s.k.
Társaság a Szabadságjogokért