Tűcsere-programok az USA-ban – a TASZ új filmje arról, hogyan védi az ártalomcsökkentés a közösségeket a betegségektől és a haláltól
Két évtized után az USA Kongresszusa megszavazta, hogy decembertől eltörli a tűcsere-programok szövetségi támogatásának tiltását. Ez a történelmi döntés az ártalomcsökkentés egy új korszakának nyitányát jelzi az USA-ban – alábbi filmünk megmutatja, miért és hogyan védi az ártalomcsökkentés a közösségeket a droghasználat és a drogpolitikák nem szándékolt ártalmaitól. A New York-i székhelyű Ártalomcsökkentő Koalíció (HRC) hosszú ideje a TASZ szövetségese: mindig is csodáltuk azt a bátorságot és a kreativitást, amellyel az ártalomcsökkentésért harcolnak egy olyan országban, amely háborút indított a droghasználók ellen. Ez a film az együttműködésünk eredménye. Az interjúk többségét Albuquerque-ben vettük fel, a Nemzetközi Drogpolitikai Reform Konferencián, míg a New York Lower Eastside Ártalomcsökkentő Központban készült részt Matt Curtis készítette.
Már több mint 200 tűcsere program létezik szerte az Egyesült Államokban, amelyek tavaly 30 millió steril tűt és fecskendőt biztosítottak a droghasználók számára. Ezek a programok életbevágóak az AIDS és a túladagolások elleni küzdelemben. A Betegség-kezelő és Prevenciós Központok szerint 2397 olyan amerikai lakos halt meg AIDS-ben 2007-ben, akik az injektáló eszközök megosztása miatt fertőződtek meg. Mindezek a halálesetek könnyedén és olcsón megelőzhetők lettek volna a használt tűk sterilre cserélésével. Egy fecskendő ára kevesebb mint egy dollár – de az adófizetőknek dollárok százaiba és ezreibe kerül egy HIV-vel élő személy gyógykezelése. És ezek a programok nem csak a fecskendőkről szólnak: sok esetben ezek jelentik az első kapcsolatot az intravénás fogyasztók és a közegészségügyi rendszer között. Megtanítják a klienseknek, hogyan kerülhetik el a túladagolást, önsegítő csoportokat szerveznek a HIV-vel és Hepatitis C-vel élők számára és menedéket biztosítanak a hajléktalanoknak. A kliensek jelentős része a társadalom peremén él, és ezek a programok segítenek nekik, hogy munkát, lakást találjanak, vagy hogy kezelésbe kerülhessenek. Néha hosszú évekbe telik, amíg egy droghasználó visszaintegrálódik a társadalomba. Ha nem kap támogatást és törődést az aktív használat éveiben, kevesebb az esélye a túlélésre. Egy halott ember természetesen nem fogyaszt drogot – de vajon fontosabb-e az absztinencia az emberéletek megmentésénél?
Mindemellett e programok közösségi megítélése még mindig ellentmondásos: a drogellenes harcosok és a félelemkeltők minden lehetőséget kihasználnak az ártalomcsökkentés alapelveinek támadására – ami nem más, mint hogy anélkül csökkentsük a drogfogyasztás negatív társadalmi és egészségügyi következményeit, hogy teljes absztinenciát várnának el a fogyasztóktól. Sokan úgy gondolják, hogy a droghasználók steril injektáló készlettel vagy a biztonságos használatról szóló információkkal való ellátása még több drog fogyasztására sarkallja őket, sőt, esetleg eddig nem fogyasztó fiatalok próbálják ki emiatt a szert. Ezek a félelmek vezettek1988-ban a tűcsere programok szövetségi támogatásának megtiltásához. A tudományos kutatások azonban nem támasztották alá ezeket a félelmeket. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének jelentése, amely több mint 200 tanulmány elemzésén alapszik, megállapítja, hogy a tűcsere-programok nem növelik a droghasználatot, viszont hatékonyan csökkentik a HIV fertőzést a már injektálók között. 1991 és 1997 között az USA kormánya hét vizsgálatot folytatott az injektáló személyek számára tiszta tűt biztosító programokról. A jelentések egyhangúan arra a következtetésre jutottak, hogy a tűcsere csökkenti a HIV fertőzéseket, de egyik sem talált bizonyítékot arra, hogy a droghasználat növekedését eredményeznék.
Tűcsere készlet: a tárgyak a tetejéről kezdve az óramutató járása szerint: érszorító, vattagolyók, egy tál a drog főzésére, egy kondom, steril víz, alkoholos rongy és balról jobbra egy vékony tű, egy vékonyabb tű és a legvékonyabb tű (Forrás: Wikipedia)
A „drogellenes háború” ideológiájának szemszögéből minden ártalomcsökkentés gyanús, mert gyengíti a „csak mondj nemet” üzenetet. És valóban, ha szeretnéd megérteni, hogy miről is szól az ártalomcsökkentés, első lépésben fel kell ismerned, miért hülyeség a „drogellenes háború”. Mindig voltak olyan emberek, akik drogokat használtak, a számuk nem csökkenthető egy ellenük indított háborúval. Természetesen letartóztathatsz és bebörtönözhetsz sok embert, fenyegetheted az iskolásokat a droghasználat veszélyeiről szóló drámai TV reklámokkal, meg is tagadhatod a fogyasztók számára a steril tűkhöz és fecskendőkhöz való hozzáférését, de ez csak még több bűnözést, erőszakot, fertőzést és halált eredményez.
Sárosi Péter
angolból ford.: Kardos Tamás
Figyelem! Ennek az oldalnak a tartalma több mint két éve lett utoljára módosítva. Előfordulhat, hogy a megjelenített információk már elavultak.