Abszurd jogsérelem a pszichiátriákon: az ombudsman a Kormány beavatkozását sürgeti

Sérül a nem-önkéntes pszichiátriai gyógykezelés alá vont személyek hatékony jogorvoslathoz való joga - állapította meg beadványunk alapján az állampolgári jogok biztosa. A jelentés a sürgősségi és a kötelező gyógykezeléssel kapcsolatos több más problémára is felhívta a figyelmet.

Nem-önkéntes pszichiátriai gyógykezelés alá akkor vonnak egy személyt, ha magára vagy másokra veszélyt jelent. Az eljárás kulcseleme, hogy a beteg hozzájárulása nem szükséges a kezeléshez, sőt, a beteg kifejezett akarata ellenére is elláthatják őt pszichiátriai zárt osztályokon. A kötelező gyógykezelés indokoltságáról a bíróság dönt. A kezelés a kezelőorvos döntésére ér véget, illetve annak fenntartását a bíróság harminc naponként felülvizsgálja.

A TASZ beadványában azt kifogásolta, hogy a kezelés alá vont személyeknek csak elvben van joguk a bírósági határozat hatékony fellebbezésére.

A fellebbezés előfeltétele ugyanis az, hogy a beteg megkapja a kötelező gyógykezelés indokoltságáról szóló bírósági határozatot. Azonban a személyi szabadságában drasztikusan korlátozott érintett ezt egy súlyos jogszabályi hiányosság miatt nagyon nehezen és túl későn kapja meg. Nagyon nehezen, mert míg őt a zárt osztályon tartják fogva, addig a bírósági végzést az üres lakásába postázzák ki. Túl későn, mert a beszállítás és a határozat kézbesítése között 27 nap is eltelhet. A bíróságnak hivatalból amúgy is 30 naponként felül kell vizsgálnia a kötelező gyógykezelés indokoltáságát. A törvények tehát nem biztosítják, hogy az érintett megfelelő időben leírt és kézbesített határozatot kapjon. Az is előfordulhat, hogy a személyt már régen hazaengedték, ez esetben pedig ijedten reagál egy olyan papír láttán, mely elrendeli a pszichiátriai gyógykezelésbe vonását.

Az ombudsmani jelentés egyértelműen megállapítja a jogsértést. A biztos szerint ez a gyakorlat sérti a pszichiátriai nem-önkéntes gyógykezelés alá vont személyek hatékony jogorvoslathoz való jogát. A biztos ezen kívül megállapította azt is, hogy sérti a tisztességes eljáráshoz való jogukat, hogy az érintettek nem kapnak könnyen érthető tájékoztatást a kezelés során.

Nagyon fontos, hogy a biztos felhívta a kormány és az igazságügyi rendszer szereplőit a helyzet mielőbbi orvoslására. Mi fel is kerestük az Igazságügyi Minisztériumot, hogy közreműködjünk a megfelelő jogszabálymódosítás kidolgozásában.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Inkább bezárták a terembe, nehogy elessen az udvaron

A gyerekek az iskola udvarán viháncolnak, kergetőznek, élvezik a tavaszt. A Te kisfiad azonban nincsen közöttük. Ő magára hagyva ül másfél órán keresztül az osztályterembe zárva, teljesen egyedül. Nem csak ma, sok másik napon is. Nem beszél, segítséget kérni nem tud. Mozgáskorlázottsággal él és Te csak annyi magyarázatot kapsz: azért nem lehet ilyenkor a társaival, mert a tanár fél, hogy elesik. Mit érzel, amikor erre rájössz? És még inkább … mit teszel?

Hogyan segíts egy "pszichiatriai beteget" úgy, hogy még hálás is legyen érte?

Képzeld csak el.

Egy nap kicsúszik a lábad alól a talaj. Elhagy a párod, kirúgnak a munkahelyedről, és megindulsz a lejtőn.

Inni kezdesz, és elhanyagolod magad. Pár nappal később másnaposan ébredsz az utcakövön.

Két lehetőség közül választhatsz.

Kihívják a mentőt, és bevisznek a János kórházba, ahol gyógyszeres kezelést kapsz a zárt osztályon, majd gondnokság alá helyeznek.

Vagy minden hivatalos ügyintézés nélkül odaül melléd valaki a kőre, és azt mondja: „Szia, nekem az a dolgom, hogy segítsek neked. Nem fogom megmondani, mire van szükséged, és nem fogok prédikálni sem, hogy hagyd abba az ivást. És nem megyünk hivatalba sem. Csak figyelek rád, és segítek abban, amit kérsz tőlem.

Melyiket választanád?

Pályázati felhívás: az Európai Unió szerepe a magyarországi intézménytelenítésben

A Társaság a Szabadságjogokért pályázatot hirdet társadalomtudományos kutatás elvégzésére annak feltárása céljából, hogy az Európai Unió által biztosított támogatási források 2007-től fogva milyen mértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a nagy létszámú intézetekben élő személyek elhagyhassák az intézeteket, és a helyi közösségek másokkal egyenrangú polgáraiként éljenek.