AIDS Világnap 2014 - Magyarország: javuló betegellátás, növekvő fertőzött szám és új fenyegetettségek

A betegellátás területén mérföldkőnek számít a vidéki központok megnyitása, ugyanakkor a megelőzés terén Magyarország rosszabbul teljesít. Míg az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ adatai szerint az Európai Unióban csökkent az új HIV-esetek száma az elmúlt 10 évben, hazánkban azonban négyszeresére nőtt. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) azonnali felelős szerepvállalásra szólítja fel az egészségügyi kormányzatot, hogy a jelenlegi trend visszafordítható legyen. A TASZ szerint a prevenciós munkát végző civil szervezetek megerősítésére és célzott szűrőprogramokra van szükség.

A HIV-vel élők betegellátása terén hatalmas előrelépést ért el a TASZ. A szervezet HIV/AIDS programja évek óta azon dolgozott, hogy az egyetlen budapesti kezelési központ mellett létesüljenek regionális központok is. 2014. július 1-jétől már három vidéki nagyvárosban (Debrecen, Miskolc és Pécs) is működnek HIV-specialista infektológiai osztályok. A megelőzés terén azonban ijesztőek a trendek. Stagnáló szűrésszám mellett az elmúlt öt évben megduplázódott a kiszűrt új esetek száma, amiknek többségét késői stádiumban fedezik fel.

Óvatos becslések szerint is legalább 50%-os a felderítetlenségi arány, ami nagyon magas. Az egyre romló statisztikák és a növekvő AIDS-megbetegedések száma is alátámasztják, hogy hazánkban nagyon sokan nem ismerik HIV-státuszukat.

Magyarországon eddig főként szexuális úton terjedt a HIV. Az ártalomcsökkentő programok alacsony lefedettsége illetve bezárása következtében, valamint a megváltozott injektálási szokásoknak köszönhetően a droghasználók körében bármikor járvány alakulhat ki. Emberi jogi megközelítésre és jó közegészségügyi szakpolitikára van szükség, ideologizálás és kriminalizálás helyett. 

A tű- és fecskendőcsere programok, valamint a helyettesítő terápiák bizonyítottan költséghatékony megoldások, amelyek ahol megfelelő támogatással működnek, megállították a HIV és hepatitis járványt a droghasználók körében. Az ártalomcsökkentő programok ellehetetlenítésének rövidtávon a droghasználókra, hosszabb távon pedig a lakosságra lesznek súlyos közegészségügyi következményei.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Elértük, hogy többé ne diszkriminálják a HIV-vel élő pácienseket a fogászatokon!

Néhány hete telefonált hozzánk egy srác vidékről. Fogorvoshoz kellett mennie, és amikor be akart jelentkezni, közölték vele, hogy nem látják el. Az asszisztensnek ugyanis elmondta, hogy HIV-vel él. Ezért nem akarták fogadni. Tőlünk azt szerette volna megtudni, hogy ez rendjén van-e, mi pedig elmondtuk neki, hogy nagyon nincs rendjén. Az egészségügyi törvény szerint megilleti az ellátás, ugyanúgy, mint bárki mást. Most kaptuk a hírt, hogy hivatalosan is változtattak a szabályokon: remélhetjük, hogy ez a srác volt az utolsó, akit jogellenesen nem láttak el.

Jó az irány, de nem látszik a garancia, hogy érdemben fog-e tenni a kórházi fertőzések ellen a kormány

Üdvözljük, hogy a Kormány meghallotta a szakmai szervezetek, szakértők és jogvédők évek óta hangsúlyozott álláspontját, hogy a kórházi fertőzések ellen átfogó kormányzati intézkedésekkel, jól kidolgozott terv alapján kell fellépni. De látnunk kell, hogy a Kormány által közzétett rendeletmódosítás nem elegendő a kórházi fertőzéses helyzet kezeléséhez – eddig sem a jogszabályokkal, hanem azok végrehajtásának hiányosságaival volt a probléma. A kérdés az, hogy a kormányzati szervek elkezdik-e alkalmazni a jogszabályokat – mi mindent el fogunk követni, hogy ezt számonkérjük az illetékes szerveken.

Kell-e aggódnunk az egészségügyi adataink biztonságáért?

Bő két hónapja működik az Egységes Elektronikus Szolgáltatási Tér (EESZT), ahol mindenki egészségügyi adatai elérhetőek lesznek bizonyos embereknek, akik az egészségügyben dolgoznak. A rendszer bevezetése óta több aggódó megkeresés is érkezett hozzánk az EESZT jogszerűségével kapcsolatban. Okkal merül fel a kérdés: jogszerű-e egyáltalán az EESZT? Kell-e féltenünk az egészségügyi adatainkat? És vajon tényleg mindenképp látnia kell-e a kezelőorvosnak az egész kórtörténetet?