Alkotmánybírósághoz fordultunk az uniós források elköltésének átláthatóságáért

Oknyomozó újságírók és közérdekű adatperek nélkül nem derülne fény a közpénzek elköltésének titkos útjaira – de van úgy, hogy még velük sem. Pedig az állam köteles átláthatóan működni és nyilvánossá tenni polgárai számára a közpénzekkel való gazdálkodást. Azonban ahelyett, hogy minél követhetőbbé tenné a közpénz útját, egyre inkább ellehetetleníti annak megismerését.

Ezért több ügyben is jogi képviseletet nyújtunk a Direkt36 egykori újságírójának, Zöldi Blankának, aki éveken keresztül próbált információt szerezni különböző, közpénzekből létrejött beruházásokról. Egymásnak ellentmondó bírói ítéletek születtek arról, hogy meddig követhető a közpénzzel való költekezés és egyáltalán közpénz-e az uniós forrás az alvállalkozók kezében. Most több éves pereskedés után az Alkotmánybírósághoz fordultunk az újságíró képviseletében, hogy az uniós források hazai beruházásokban való átláthatóságát teljes terjedelmében érvényesítsük.

Már 2016-ban megpróbálta a kormány a közvagyon MNB-alapítványi kiszervezésével titkosítani a közpénzek elköltését, azonban az Alkotmánybíróság akkor fellépett ellene, kimondva, hogy nem fosztja meg a közpénzt “közpénz-jellegétől” az alapítványosítás, azok átláthatóságát továbbra is garantálni kell, mert ez közérdek. Tehát a “közalapítványoknak” is átláthatóan kell működniük, azok felé bárki fordulhat közadatigényléssel is. A kormány azonban azóta is egyre rafináltabb módokon igyekszik eltüntetni a közpénzeket. 2020 végén Alaptörvény-kiegészítéssel próbálta szűkíteni a közpénz fogalmát azzal, hogy belefoglalta: “közpénz az állam bevétele, kiadása és követelése”. Azonban a kiegészítés nem törölte el az Alaptörvény többi rendelkezését, ezért továbbra is minden közpénzekkel gazdálkodó szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni, a közpénzekre vonatkozó adatok pedig közérdekű adatok. Így végső soron a bíróságok feladata az Alaptörvény kikényszerítése: a közérdekű adatokat visszatartó szerveket perben kötelezni az adatok nyilvánosságra hozatalára. De a bírói döntés sem mindig elég: egyik ügyünkben a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. 2017 óta tagadja, hogy kezelné bizonyos beruházások építőanyagaira vonatkozó adatait, és hiába kötelezte a bíróság a céget az adatok kiadására, a végrehajtást máig akadályozza, adat tehát továbbra sincs.

A nem megfelelő szabályozás is korlátja az adatokhoz való hozzáférésnek. A közérdekű adatok kiadását szabályozó Infotörvény hiányossága miatt egy másik ügyünkben, ahol a Strabag Általános Építő Kft. nem adta ki a beruházási adatokat, a Fővárosi Ítélőtábla az Alkotmánybírósághoz fordult, ugyanis a jelenlegi szabályozás nem ad garanciát arra az esetre, ha egy nem közfeladatot ellátó, de ugyanúgy közpénzből gazdálkodó cég tagadja meg a közpénzekre vonatkozó tájékoztatást. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy így alkotmányellenes a törvény: 2020. végéig adott időt a parlamentnek a mulasztás orvoslására, azonban hiába írunk már 2022-t, még mindig semmit nem tett az Országgyűlés.

A leginkább aggályos viszont az, hogy a bíróságok eltérően értelmezik, hogy milyen mélységig kell átláthatónak lennie a közpénzek felhasználásának. Leginkább a Mészáros és Mészáros Kft-vel szembeni perünk mutat erre rá, melyben a megtagadott adatok kiadásával kapcsolatban hat bírói ítélet is született, eltérő végkövetkeztetésekkel. Az ügyben az elmúlt évek legjelentősebb infrastrukturális beruházásairól, több tíz milliárd forintból finanszírozott út- és vasútépítéseiről kért a cégtől a Direkt36 újságírója adatokat. Ezek a projektek közpénzből, az Európai Unió támogatásával valósultak meg. Az eddigi kutatások szerint az ügyben érintett projektek esetében több ízben a legfelső politikai körökhöz családi- és baráti szálakon kötődő vállalkozók szállítottak építőanyagot, több száz millió forintnyi fizetség ellenében. A látható állampolgári figyelem és érdeklődés ellenére azonban a magyar állam jelenleg is olyan alapvető információkat titkol a projektekkel kapcsolatban, mint hogy pontosan milyen építőanyagokból, milyen minőségben valósították meg a beruházásokat, és ezért pontosan mely cégek és mennyi fizetséget kaptak.

Az ügyben első- és másodfokon úgy döntött a bíróság, hogy nem lehet a céggel szemben bírósághoz fordulni, majd a Kúria megállapította, hogy lehet, és új eljárásra utasította az elsőfokú bíróságot. Az új eljárás három szakaszában pedig három különböző álláspont érvényesült. Az elsőfokú bíróság szerint az új Alaptörvény-kiegészítés miatt az uniós forrás nem közpénz, így annak a megismerése nem lehetséges. A másodfokú bíróság szerint megismerhető az adat, mert az Infotörvény szerint közérdekből nyilvános adat az uniós forrás felhasználásával kapcsolatos adat. A Kúria mégis elutasította az adatigény érvényesítését, mert szerinte az alvállalkozók olyan szintjét képezik a szerződéses kapcsolatoknak, melyre nem terjed ki az adatszolgáltatási kötelezettség még akkor sem, ha a Mészáros és Mészáros Kft. feléjük részben vagy egészben európai uniós forrásból teljesíti a kifizetést. A Kúria hasonlóan húzta meg a vonalat a Strabag Rail Kft-vel szembeni ügyben is, ami alapján a Strabag is csak az államháztartás irányába felel a nyilvánosságnak, az alvállalkozóival kötött szerződések adatai nem ismerhetőek meg, hiába teljesíti részben vagy egészben európai uniós forrásból a kifizetéseket. Ebben az ügyben fordultunk most az Alkotmánybírósághoz.

A Kúria a kormány 2016-os törekvéséhez hasonlóan egy bizonyos szinten megállítja a közpénz követhetőségét. Pedig akkor átlátható egy beruházás, ha az elejétől a végéig az, a folyamatban nem veszti el a közpénz a közpénz jellegét, ahogyan ezt az Alkotmánybíróság egyszer már kimondta. Most azt kérjük az Alkotmánybíróságtól, hogy biztosítsa az újságíró tájékozódását szemben azzal a precedenssel, melyben a Kúria kimondta, hogy a Mészáros és Mészáros Kft. alvállalkozói kifizetései nem minősülnek közpénznek, és állapítsa meg, hogy az uniós forrásokból megvalósuló beruházások közpénznek minősülnek (hiszen az állam, a tagállam bevételei), valamint megismerhetőségük önmagában is közérdeket szolgál (jogunk van tudni, hogy az EU forrásai hogyan hasznosulnak).

Az Alkotmánybíróság előtt a feladat, hogy a demokratikus átláthatóság védelmében az információszabadság érvényesítésével áttörje a Kúria által önkényesen épített gátat. A közpénz ugyanis a közé, jogunk van tehát megismerni a sorsát és számonkérni az államon az utolsó fillérig, ahogyan az újságíróknak joguk van tájékoztatni az állampolgárokat az állami költekezésekről. Az átláthatóság és a sajtó szabadsága kiemelt közérdek.