A Magyar Kétfarkú Kutyapárt beszélgetéssorozatának 2. részeként Legyen minden jobb! /Beszélgetés az okos drogpolitikáról címen a magyarországi drogstratégiáról és az ártalomcsökkentésről beszélgettek a meghívottak. A beszélgetésen részt vett Magánszféra projektünk munkatársa, Kardos Tamás, Bánfai Ferenc, mentőápoló; Tóth Dániel, Baptista Utcafront tűcsere programjának munkatársa. A beszélgetést Vitéz Zsuzsa moderálta.

Mit takar a magyarországi drogstratégia és mit értünk ártalomcsökkentés alatt?

Magyarország első, tíz évre szóló Drogstratégiáját 2000-ben fogadta el az akkori országgyűlés. Ma már szinte elképzelhetetlen, hogy a szakmailag igényes, európai szinten is progresszív dokumentumot teljes parlamenti konszenzussal fogadták el, ami összehangolta a szakmai, civil és állami szervezetek működését is. Az ezt követő drogstratégiát a frissen kormányra került Fidesz vállalhatatlannak nyilvánítva visszavonta, mondván túl nagy hangsúlyt helyezett az ártalomcsökkentésre. A döntés váratlan volt, hiszen ugyanazok a szakemberek írták, akiket 2000-ben ugyanebben a szellemiségben megbízott. Ezt követően három évet kellett várni a 2013-2020 között érvényes drogstratégia elfogadására, amiben a hangsúlyok eltolódtak ugyan, de nagyrészt a korábbi dokumentumok elemeit tartalmazza – foglalta össze Kardos. Továbbá a fő probléma nem a drogstratégia szellemiségével van – tette hozzá–, hanem azzal, hogy a kormány nem hajtja végre a benne foglaltakat. Bár az ártalomcsökkentés fontos eleme a jelenlegi stratégiának is, a kormány a forrásminimalizálással bezárásra kényszeríti és elsorvasztja a szolgáltatókat, ellenséget farag mind a problémás szerhasználókból, mind a segítő szervezetekből.

Az aktív szerhasználóknak szóló ártalomcsökkentés megfelelő működés esetén sokkal többet takar a puszta tűcserénél és fenntartó kezelésnél. Tóth szerint a tűcsereprogram az első olyan pont, ahol becsatornázhatóak a felhasználók az egészségügybe. Ők egy kriminalizált, stigmatizált csoport, akik egyben bizalmatlanok, s nehezen jutnak el a magasabb ellátórendszerekbe az utcai szolgáltatások nélkül. A Baptista Utcafront jobb híján utca mobilprogramot működtet, de természetesen jobb lenne egy fix hely, ehelyett a megszűnés félelme van a megmaradó programokban is. Ráadásul megszűnt az együttműködő kapcsolat a rendőrséggel és a bűnügyi szervekkel is.

Mit tehet és mit nem tehet a mentős?

A TASZ adatigényléséből kiderült – mondja Kardos –, hogy a mentők gyakran olyan esetekben is hívnak kábítószeres rosszullétkor rendőrt, amikor az nem indokolt, hiszen nincs szó a testi épség fenyegetéséről. Bánfai saját tapasztalatáról számol be, amikor erre reagál, miszerint a rendőrök bűncselekmény vagy közúti baleset esetén mennek ki együtt a mentőkkel. Ha a 112-es vonalon indokolatlanul rendelik ki őket a mentők mellé, akkor igyekeznek nem meghallani, hogy az illető kábítószert fogyasztott. A rendőrnek ugyanis kötelessége lenne bűncselekményként kezelni a tudomására jutott drogfogyasztást. Ez valóban árnyalja a képet a rendőrségi együttműködési szándékról, s mint kiderült az elmondottakból a diszpécserszolgálatok tájékozatlansága kulcsfontosságú ebben a kérdésben. Kardos beszámolt arról, hogy a TASZ egyeztetett az ORFK-val a 112-es vonal diszpécserszolgálatáról és az ORFK ígéretet is tett arra, hogy tájékoztatja a diszpécsereket, hogy milyen kábítószeres esetekben szükséges és tiltott a rendőrség értesítése. Bánfai részletezte a mentősök nehézségeit a dizájnerdrog-használók ellátásában – az ismeretlen szerek kiszámíthatatlan reakciókat okoznak és nyugtatót sem lehet adni nekik, mert nem tudhatják, hogy milyen hatása lesz az elfogyasztott szerre. Bánfai hozzátette, hogy a szórakozóhelyeken is előfordul ártalomcsökkentő szolgáltatás, ami azt célozza, hogy a partidrogokat használóknál megelőzzék a súlyos állapotokat például a kiszáradást és a túlhevülést.

Miért ártalomcsökkentő programokra adjon pénzt az állam és miért ne leszoktató programokra?

Mindkettőre kell, hangzik el a szakértőktől, mert nem mindenki van abban a fázisban, hogy már le tudjon szokni és segítséget nyújtani nekik mindenképpen megtérül. Amíg egy steril tű 20 Ft, addig egy HIV fertőzött havi gyógyszerellátása milliós nagyságrendű. Adófizetők pénze lévén a prevenció a gazdaságosabb, az ellátás pedig az emberibb és jogszerűbb hozzáállás.

Mennyire súlyos a helyzet a drogstratégia gyakorlati megvalósítása nélkül?

Tóth elmondta, hogy folyamatosan végeznek szűréseket és a klienseink 70%-a hepatitis C fertőzött. A tűcsereprogramok száma visszaesett, országos lefedettségük alacsony. 2011 és 2014 között közel duplájára nőtt az intravénás drogfogyasztók hepatitis C fertőzöttsége. Ugyanebben az időszakban megszorítások miatt a kiadott tűk száma jelentősen visszaesett. 2014-ben ellehetetlenített helyzetük miatt bezárt a 2 legnagyobb ártalomcsökkentő szervezet is Budapesten. Kardos hozzátette, hogy hiába tartalmazzák a drogstratégiák majd 20 éven át ártalomcsökkentést, az új drogstratégia áthelyezi a hangsúlyt a felépülés központú megközelítésre és nem vesz róla tudomást, hogy sokaknak az ártalomcsökkentés a felépüléshez vezető út. Amikor felmerült, hogy a prevenciót végző szervezetek is kiszorultak az iskolákból, a kutyapárt részéről stílszerűen merült fel a jelenlegi drogstratégia eredménye, miszerint prevenció alatt megelőzendő megelőzést értünk és ártalomcsökkentés helyett ártalomnövelés történik.

Mi lenne az ideális vagy legalább reális ma Magyarországon?

Felmerült az antwerpeni példa, ahol szolgáltatási háló épült a problémás szerhasználók köré, a felügyelt drogfogyasztói szobák, amik steril környezetet biztosítanak, megelőzik a továbbfertőződést és nem utolsó sorban a mélyszegénység felszámolása, ahol az olcsó és egyre veszélyesebb dizájnerdrogokkal élnek a legreménytelenebbek.

Biri Elvira