Átláthatóbbá válik a tiltott drogok listája, de a terület megreformálása várat magára

A pszichoaktív szerek jogi státusza egy kifejezetten komplex kérdéskör, mivel csak több, különböző jogforrási szinten meghatározott és egyes nemzetközi szerződésekben megjelölt jegyzék összeolvasásával lehetett megállapítani, hogy az adott szer használata legális-e. Ezen felül vannak még a listákon szereplő szercsoportok, amikről csak vegyész tudja megmondani, hogy milyen anyagok tartoznak közéjük. Az átláthatóságot tovább nehezíti, hogy az új pszichoaktív anyagokat egy EMMI-rendelet listázta, a kábítószereket pedig egy kormányrendelet. Ha egy új pszichoaktív szert kábítószerré minősítettek át, akkor egy időben kellett törölni a szert az EMMI-rendelet jegyzékéről és felvenni a kormányrendelet jegyzékére. Emellett a gyógyszertörvény melléklete is listázta azokat a kábítószereket, amik nem ENSZ vagy EU határozat alapján kerültek tiltásra, hanem csupán Magyarországon volt szigorúbb szabályozásuk. Nem túlzás azt állítani, hogy ebben a formában teljesen átláthatatlan volt a szabályozás.

Ez a jogi környezet természetesen nem csak nekünk jogvédőknek, hanem a bírósági gyakorlatnak is nehézséget jelentett, amint erre egy törvényszéki bíró is felhívta a figyelmet. Az idén november elején bejelentett törvénymódosítás az erre reagáló 31/2021. AB határozatnak kíván eleget tenni. Az Alkotmánybíróság ugyanis arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogalkotó nem gondoskodott arról, hogy a Büntető Törvénykönyv (Btk.) olyan konkrét rendelkezéseket nevezzen meg, amelyekből „maradéktalanul és közvetlenül megismerhető a hazánkban kábítószernek minősülő és ilyenként büntetőjogi felelősségre vonást megalapozó anyagok köre”. Az AB azt kifogásolta, hogy a Btk. úgy rendeli büntetni a kábítószerekkel kapcsolatos cselekményeket, hogy valójában nem lehet egyértelműen tudni, mi is minősül tiltott szernek.

A Btk. szerint ahhoz, hogy valami kábítószerré vagy új pszichoaktív anyaggá váljon, jelenleg az szükséges, hogy az adott szert az ENSZ erre kijelölt szerve felvegye az ellenőrzött szerek listájának valamelyikére. Optimális esetben ezt a magyar jogalkotó is kihirdeti törvényben, összhangban a nemzetközi szabályozással. Ez azonban több esetben nem történt meg, így az adott szer soha nem jelent meg a Magyar Közlönyben. Arra is volt példa, hogy a listára vett szerek nem fedték a nemzetközileg vezetett jegyzék tartalmát. Így egymásnak ellentmondó források lehetnek forgalomban, ezért sokszor a jogalkalmazó ismereteitől és felfogásától függ, hogy melyiket veszi alapul. Ez az elkövetőknek jogbizonytalanságot és kiszolgáltatottságot jelentett, hiszen gyakorlatilag megismerhetetlen követelményeknek kellett megfelelniük és nem tudhatták, hogy az adott szer birtoklása bűncselekménynek minősül-e.

A törvénymódosítás várható eredményeként jövőre összevonják kábítószerekre, pszichotróp anyagokra és új pszichoaktív anyagra vonatkozó kormány- és EMMI-rendeleteket, valamint a gyógyszertörvény nemzeti jegyzékeit, hogy azokat egy belügyminisztériumi rendeletben egyesítsék “ellenőrzött anyagokként”. A mostani, nehezen átlátható helyzethez képest ezért előrelépés, hogy egy magyar jogalkotási jogkörrel felruházott szerv fogja tartalommal kitölteni a Btk. szabályát, de ideálisnak azért így sem nevezhető.

Régóta hangoztatjuk, hogy a magyar drogpolitika túlságosan rendészeti szemléletű. Miközben Európa nagy részén a droghasználatot elsősorban közegészségügyi, szociális és emberi jogi területként kezelik, nálunk a fogyasztást is évtizedek óta rendészeti kérdésként kezelik. Azzal, hogy mostantól a Belügyminisztérium egy rendeletben összegzi a tiltott szereket, amit egészségügyért felelős miniszterként ad ki, óhatatlanul összemosódnak a rendészeti és az egészségügyi szempontok, melyeket külön kellene kezelni egymástól.

Az új rendszerben kétségkívül felgyorsulhat az új szerek listára vétele, hiszen míg eddig ez az Országgyűlés jóváhagyását is igényelte, a rendelet esetében ez már nem lesz szükséges. A változtatás viszont csak akkor üdvözlendő, ha mindez átlátható módon, szakmai alapokon történik és a terület szakértői és a szakmai szervezetek kellőképpen be lesznek bevonva a folyamatba. Hiába lesz ugyanis így átlátható a szerek listája, ha azok nyilvánosan megismerhető kockázatértékelés nélkül kerülnek fel a jegyzékre. Így könnyen megtörténhet, hogy veszélytelen szereket azonosítanak olyanként, aminek a birtoklása jogellenes. Eddig is jellemző volt, hogy bevetten alkalmazott, alacsony kockázatú vegyületeket is új pszichoaktív anyagokként vettek fel a listára. Két évvel ezelőtt például egy étrend-kiegészítőként széles körben alkalmazott, bizonyítottan alacsony kockázatú anyag is felkerült az UPA (új pszichoaktív szerek) listára.

Összességében előrelépésnek tartjuk, hogy átláthatóbbá válnak a törvény által szabályozott szerek jegyzékei, ugyanakkor továbbra is úgy véljük, hogy elengedhetetlen lenne a gyökeres szemléletváltás a hazai drogpolitikában. AzENSZ 2020-as orvosi kannabisz döntése mutatta meg a legvilágosabban, hogy nem lehet a drogokat pusztán rendészeti szempontok alapján kezelni, hanem arra is figyelemmel kell lenni, hogy kik és milyen célból használják azokat. Jelenleg is Uniós kötelezettségszegési eljárás folyik Magyarország ellen, amiért – az összes többi EU országgal ellentétben – nem szavazta meg a kannabisz gyógyászati célú átsorolását, vagyis továbbra is bűnözőként kívánja kezelni a kannabiszt orvosi indokból használó betegeket. Ideje lenne belátni, hogy a fogyasztók üldözése nem prevenciós eszköz, ezért nyitni kellene a bizonyíték alapú drogpolitikák felé. Ehhez első lépésben létfontosságú lenne helyreállítani a kapcsolatot a szakmai szervezetekkel, a megelőzésre és az ártalomcsökkentésre helyezni a hangsúlyt és megfelelő forrást biztosítani az ellátórendszer működésére és fejlesztésére. Ezek nélkül a törvénymódosítás nem lesz több egy olyan jogtechnikai változtatásnál, ami egyszerűbbé teszi a szerhasználók büntetőjogi szankcionálását.

Kezdőkép: Natalia Shabasheva | Getty Images/iStockphoto