Az Alkotmánybíróság új gyakorlata mindannyiunk alapjogaira veszélyes

Egy választópolgárnak segítettünk kifogást benyújtani azzal kapcsolatban, hogy a kormány a vakcinaregisztrációk során begyűjtött e-mail címekre kampányüzenetet küldött. A Kormányzati Tájékoztatási Központ a kiküldött emailjében arról „tájékoztatta” az állampolgárokat, hogy az ellenzék magyar katonákat és fegyvereket küldene Ukrajna területére, és hazánk gázellátását és a rezsicsökkentést veszélyeztetné.

Első körben a Nemzeti Választási Bizottság a kifogást elutasította, ezért a Kúriához fordultunk bírósági felülvizsgálati kérelemmel. A Kúria a döntésében kimondta, hogy jogsértően járt a Kormányzati Tájékoztatási Központ, amikor állami szervként kilépett a pártatlanság szerepéből, és az egyik jelölő szervezet ellen kampányolt. A bíróság egyetértett velünk abban, hogy a kormány a kiküldött e-mailekben nem a jogszabályban meghatározott tevékenységét végezte, hanem kampánytevékenységet folytatott.

A Kúria hangsúlyozta, hogy a kampányhoz kapcsolódó esélyegyenlőség elve akkor érvényesül, ha a jelölőszervezetek és jelöltek számára azonosak azok az objektív külső feltételek, amelyek mellett képesek választási üzeneteiket eljuttatni a választókhoz. Kitért a bíróság arra is, hogy az egyensúly megbomlik, ha valamely jelölőszervezet vagy jelölt a kampányidőszakban állami szervtől származó olyan negatív kritikában részesül, amely őt objektív indok nélkül hátrányos helyzetbe hozza más szervezetekhez és jelöltekhez képest, valamint kormányzati kommunikációs szervtől tevékenysége gyakorlása során kampányidőszakban elvárható, hogy a kormányzati tevékenységről szóló tájékoztatása egyértelműen elkülönüljön a jelölőszervezetek alkalmasságát vitató, tevékenységét minősítő kampánytól. A Kúria megállapította: a kormány megsértette a választási eljárási törvény (Ve.) jelöltek és jelölő szervezetek közötti esélyegyenlősége és a jóhiszemű és rendeltetésszerű joggyakorlás alapelveit.

A Miniszterelnöki Kabinetiroda ezt követően az Alkotmánybírósághoz fordult. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint sérült a kormány tisztességes eljáráshoz fűződő joga, ezért megsemmisítette a Kúria ítéletét.

Az Alkotmánybíróság döntésével két probléma is van.

1. Az Alkotmánybíróság a kormány tisztességes eljáráshoz való jogát mások alapjogainak rovására érvényesíti

Az Alaptörvény szerint alapjogaik nem csak az embereknek lehetnek, mert a törvény alapján létrehozott jogalanyok számára is biztosítottak azok az alapvető jogok, amelyek természetüknél fogva nem csak az emberre vonatkoznak. A kormány például egy a törvény által létrehozott jogalany, mégis nagyon más, mint egy a bíróság által bejegyzett, szintén a törvény által létrehozott egyesület, vagy alapítvány: a kormány közhatalmat gyakorol azok felett a polgárok felett, akiket az alapjogok éppen a közhatalmat gyakorlóktól lennének hivatottak védeni.

Maga az Alkotmánybíróság is többször kimondta, hogy az alapvető jogoknak éppen az a lényegük, hogy az államhatalommal szemben garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására. Ebből következett, hogy az Alkotmánybíróság jó ideig elutasította a közhatalmi jogosítványokkal felruházott állami szervek alkotmányjogi panaszbeadványait, mert ezeket a szerveket nem illetik meg az államhatalommal szembeni garanciákat jelentő alapjogok (23/2009. (III. 6.) AB határozat). A közhatalom gyakorlására jogosult állami szerveknek ilyen minőségükben alkotmányos kötelezettségük áll fenn az alapjogok védelmére, ennélfogva a közhatalommal szemben alapjogi sérelem nem érheti őket, így alkotmányjogi panasz benyújtására sem lehetnek jogosultak (3149/2016. (VII. 22.) AB végzés). Elképzelhető ugyanakkor olyan helyzet is, amikor az egyébként közhatalmat gyakorló állami szerv például egy polgári jogi jogügyletben egy másik félhez képest mellérendelt viszonyban szerepel, a másik fél felett közhatalmat nem gyakorol, ilyen minőségben pedig akár alapjogi jogosult – és az alkotmánybíróságról szóló törvény 2019 vége óta hatályos szabályai szerint – akár alkotmányjogi panasz benyújtója is lehet.

A konkrét ügyben a Kúria a kormány tevékenységét minősítő döntést hozott, megállapította, hogy az, amit a kormány csinált, nem kormányzati tájékoztatás volt, hanem kampány. A Kúria döntése a kormányt kifejezetten mint közhatalomgyakorlót minősítette, a kormány itt nem egy mellérendelt jogviszony résztvevőjeként, hanem a közhatalmat gyakorló állami szervként volt jelen. A kúriai döntés arról szólt, hogy a kormánynak van egy alkotmányos feladata, a polgárok tájékoztatása, és a kormány ebből a szerepből kilépett, amikor az ellenzéket kezdte kritizálni.

A kormány alkotmányjogi panaszában egyenesen arra hivatkozott, hogy mivel a kormányzati tájékoztatás alkotmányos kötelezettsége, ezért egyben alkotmányos joga is. Az Alkotmánybíróság ezt az érvet nem fogadta el, mert kimondta: az, hogy Magyarország biztosítja a demokratikus közvélemény kialakulásához szükséges szabad tájékoztatás feltételeit, az a polgárok jogainak védelme érdekében fennálló állami intézményvédelmi kötelezettség és nem a kormány alapjoga.

Elfogadta viszont a kormány hivatkozását a tisztességes eljáráshoz való jogra, azzal érvelve, hogy az, hogy a Kúria az Alaptörvénnyel összhangban értelmezi-e a választási eljárásról szóló törvényt és figyelembe veszi-e a kormány tájékoztatási kötelezettségét a törvény értelmezésekor, az a tisztességes eljáráshoz való jog körébe tartozó kérdés, amely itt az Alkotmánybíróság szerint a kormányt is megilleti. Az Alkotmánybíróság ezzel a “kormány tisztességes eljáráshoz való jogát” arra használta, hogy az állami szervek feladatellátásának alapjogi védelmet adjon. Ez azért komoly probléma, mert ezzel az értelmezéssel az Alkotmánybíróság azt a gyakorlatban régóta fennálló helyzetet legitimálta, hogy a kormány nyugodtan kritizálhatja a kormányzati tájékoztatásra elérhető korlátlan közpénzforrásokból az ellenzéket, míg az ellenzék csak a rendelkezésére álló korlátozott kampányforrásokból kritizálhatja a kormányt.

Az Alkotmánybíróság a kormány tisztességes eljáráshoz való jogát az ellenzéki politikai üzenetek célba juttatásának rovására érvényesítette, így végül mégiscsak oda lyukadunk ki, hogy a polgároknak alapjogaik érvényesülésében éppen azokkal az állami szervekkel kell versengeniük, amelyek ellen elvileg az alapjogoknak őket védeniük kellene.

2. Az Alkotmánybíróság nem szuperbíróság – kivéve, ha a kormány politikai érdekei úgy kívánják

Az Alkotmánybíróság többször hangoztatott szerepfelfogása szerint nem “szuperbíróság”, nem az a feladata, hogy legfelsőbb fellebbezési fórumként ugyanazon jogkérdések eldöntésével foglakozzon, mint a rendesbíróságok. Az Alkotmánybíróságnak az a feladata, hogy az Alaptörvény legfőbb őreként kijelölje azokat az alkotmányos kereteket, amelyeken belül a rendesbíróságok eldönthetik az eléjük kerülő jogkérdéseket.

Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben nem csak azzal foglalkozott, hogy a Kúriának a választási eljárásról szóló törvényt az Alaptörvény rendelkezéseire tekintettel kell értelmeznie, hanem azt is megpróbálta eldönteni, hogy ezt az értelmezést a Kúriának milyen eredménnyel kell elvégeznie: az Alkotmánybíróság szerint a kérdéses kormányzati kommunikációt a választási kampány ideje alatti, egyedi háborús konfliktushelyzet indokolta.

Az alkotmánybíróság ilyesmit azonban nem mondhat: az AB hatásköre odáig terjed, hogy megsemmisítse azt a bírói döntést, amely az alkalmazott jogszabályokat nem az Alaptörvényre való tekintettel értelmezi, azt azonban nem döntheti el, hogy a bírónak a rendelkezésre álló alkotmányos kereteken belül milyen eredményre kell jutnia.

A labda ismét a Kúriánál van. A Kúriának a kormány tájékoztatási tevékenységére figyelemmel kell meghoznia döntését, mérlegelésének eredményét azonban az Alkotmánybíróság határozata nem köti. Az Alkotmánybíróság feladata mindeközben, hogy végiggondolja, kit kíván védeni tevékenységével. Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény védelmének őre, az Alaptörvény pedig nem a polgárokat, hanem az államot hivatott korlátozni. Az alkotmánybíráskodásnak egészen újszerű és egyben abszurd iránya lenne, ha az mostantól a polgárok helyett az állam védelmére irányulna.