Az ombudsmanhoz fordultunk a súlyosan fogyatékos gyerekek oktatáshoz való jogáért

A súlyosan, halmozottan fogyatékos tanköteles korú személyek a nemzeti köznevelésről szóló törvény értelmében úgynevezett fejlesztő nevelés-oktatásban vesznek részt. A fejlesztő nevelés-oktatás speciális, kifejezetten e tanulók számára kialakított oktatási keretrendszer, amely – szándéka szerint – figyelembe veszi fogyatékosságuk súlyosságát, és ehhez igazodva lehetővé teszi a gyerekek számára azt, hogy a nekik leginkább megfelelő keretek között, rendkívül rugalmas formában teljesítsék tankötelezettségüket. Azonban a hozzánk eljutott megkeresések és a szakértői felmérések alapján egy szomorú kép rajzolódik ki. Felmerül az érintett gyerekek alapfokú oktatáshoz és az egészséges fejlődéshez való jogának sérelme éppúgy, mint  az egyenlő bánásmód sérelme.

Mi a fejlesztő nevelés-oktatás?

A fejlesztő nevelés-oktatás keretében az érintett gyerekek heti legalább 20 óra oktatásban vesznek részt, azonban ez a minimális óraszám „indokolt esetben a szülő kérésére, ha a gyermek állapota szükségessé vagy lehetővé teszi, ennél több vagy kevesebb” is lehet. A fejlesztő nevelés-oktatás nem csak iskolai keretek között szervezhető meg, hanem lehetőség van arra is, hogy otthoni ellátás keretében vagy bentlakásos szociális intézményben nyújtsák azt a gyerekek számára. Továbbá, „ha a tanuló a szakértői bizottság szakértői véleményében foglaltak szerint iskolába járással nem tud részt venni a fejlesztő nevelés-oktatásban, a tankötelezettségét a fejlesztő nevelés-oktatást nyújtó iskola által szervezett egyéni fejlesztés keretében” – akár otthon vagy bentlakásos szociális intézményben is  – teljesítheti. Egy korábbi filmünkben részletesen foglalkoztunk a problémával. 

Mit mutatnak a számok?

A Közoktatási Információs Rendszer adatai szerint a 2014/2015-ös tanévben összesen 2165 tanköteles gyermekkel kellett számolni, akik fejlesztő nevelés-oktatásban vettek részt. Márkus Eszter, Jenei Andrea és Révész Rita az Emberi Erőforrások Minisztériuma által támogatott nagy mintás, az érintett gyermekkorú népességre nézve reprezentatív friss kutatása az alábbi eredményeket találta:

• A súlyosan-halmozottan fogyatékos tanulók 33 százaléka fér hozzá a napi rendszerességű, iskolai keretek között biztosított heti 20 órás oktatáshoz, míg 19 százalékuk saját otthonában, 48 százalékuk pedig bentlakásos szociális intézményben tanul, utóbbi csoportok heti 20 óránál kevesebb óraszámban.
• Az otthoni ellátásban résztvevő tanulók heti átlagosan 6,6 órában tanulnak, az intézeti keretek között élők heti átlagosan 7,6 órában tanulnak, vagyis az előírt óraszám töredékét kapják csak meg.
• A köznevelési törvény szerint csak és kizárólag a szülő kérésére lehetséges a heti óraszám kevesebb, mint 20 órában történő meghatározása, a kutatás eredményei alapján azonban látható, hogy leggyakrabban a szállítási nehézségek, a szakemberhiány, a szociális intézménybe való bezártság és a férőhelyek elégtelen száma állnak az óraszám csökkenés hátterében.

A jogsegély szolgálatunkhoz gyakran érkeznek olyan kérdések, amelyek fogyatékos gyerekek oktatáshoz való jogával kapcsolatosak, több esetben nyújtottunk jogsegélyt. Különösen tipikus és egyben tragikus példa a fent számokban leírt jelenségre Fodor Tamás példája. Tamást szülei bentlakásos intézetbe voltak kénytelenek adni, miután utaztatáshoz nem kaptak segítséget. A kisfiút annyira megviselte az intézményi környezet és a szülei hiánya, hogy néhány hónap után jelentősen romlott az állapota és meghalt.

Álláspontunk szerint a jogsérelmek gyökere abban is keresendő, hogy az elkülönített oktatási kategória (a fejlesztő nevelés-oktatás) lehetővé teszi, hogy az iskolarendszeren belüli egyenlőtlenségek a gyerekek oktatási jogosultságaiban képződjenek le. Ezért az ombudsmanhoz fordultunk a súlyosan- halmozottan fogyatékos gyerekek oktatáshoz való jogával kapcsolatban.