Az országos tisztifőorvoshoz fordultunk az intézetekben élők kapcsolattartása érdekében

Zavarosak és hiányosak a szociális otthonok lakóira vonatkozó kapcsolattartási szabályok. Az általános látogatási és kijárási tilalom alól vannak kivételek, de ezek alkalmazása nem egyértelmű, ami bizonytalanságot okoz. Emiatt a Nemzeti Népegészségügyi Központhoz fordultunk, és külön felhívtuk a figyelmet a koronavírus-fertőzésen átesett lakók védettebb helyzetére, kérve a rájuk vonatkozó szabályok megalkotását.

„Végre 25 percet tölthettem anyukámmal, láttam őt élőben, bár egy lefertőtlenített üvegajtó mögött kiabáltam, hogy halljon, csodálatos élmény volt: azonnal megismert, és amikor meglátott (nem egy apró képernyőn, hanem teljes valómban, látva az ismerős mozdulataimat, gesztusaimat) – négy hónapja először megszólalt! Fájdalmas volt, hogy nem ölelhetem meg, nem foghatom a kezét, ugyanakkor mégis felemelő – mindketten sírtunk, és sokat nevettünk.”

Egy hozzátartozó, aki jogi segítséget kért tőlünk, így írta le az idősek otthonában élő demens édesanyjával való első személyes találkozását, több mint három hónap teljes elszigeteltség után. A jogsegélyszolgálatunkhoz érkező levelek alapján a szociális intézmények fenntartói félreértelmezik a kapcsolattartási szabályozást, ezért arra kértük az országos tisztifőorvost, hogy tegye egyértelművé a hatályos szabályokat.

„A szakosított szociális intézményekben élők kapcsolattartására vonatkozó javaslatok” elnevezésű központi iránymutatás 2020. december 8-án jelent meg. Ebben az országos tisztifőorvos konkrét javaslatokat fogalmazott meg a kapcsolattartás lehetséges formáiról az intézmények számára. Az iránymutatás jogilag nem bír olyan kötőerővel, mint egy határozat, ezért az iránymutatás megjelenésekor jogi szempontból bizonytalan helyzetet teremtett az, hogy az akkor hatályos szeptember 7-i határozat egyértelműen tiltotta a kapcsolattartást (a végstádiumban lévő lakótól való elbúcsúzás kivételével). Így érthető, hogy az intézmények nem merték alkalmazni a javaslatokat, hiszen a hatályos határozat azzal ellentétes tartalmú volt. A jogilag abszurd helyzeten a Nemzeti Népegészségügyi Központ 2020. december 18-i határozata változtatott, amelyben az országos tisztifőorvos a látogatási tilalom betartására kötelezte a szolgáltatókat, annak figyelembe vételével, hogy az iránymutatásban meghatározott feltételekkel kötelesek felajánlani a lakóknak a kapcsolattartás többféle módját, ennek keretében biztosíthatják a lakók személyes láthatását is.

A jogsegélyszolgálatunkhoz fordulóktól tudtuk meg, hogy 2020. december 23-án egy idősotthon visszavonta a korábban engedélyezett érintésmentes látogatások lehetőségét, amire korábban már jól működő gyakorlatot alakított ki az intézmény. Egy érintett az intézményvezetőhöz fordult, aki arra hivatkozott, hogy a fenntartó tiltotta meg az intézményen belüli személyes találkozást, a december 18-i határozatra hivatkozva. Az érintett ezután a fenntartóhoz fordult, eddig eredménytelenül.

Úgy tűnik, hogy egyes fenntartók számára a szabályozás nem elég egyértelmű: bár az iránymutatás kötelezővé teszi a kapcsolattartás különféle formáinak biztosítását, a később kiadott határozat mégis látogatási tilalomról rendelkezik fő szabály szerint. Célszerű lenne a szabályozást egyértelművé tenni, és a fenntartók és intézményvezetők számára valamilyen formában kommunikálni, hogy az iránymutatásban foglaltakat biztosítaniuk kell a lakók és hozzátartozóik számára.

A jelenlegi szabályozás további hiányossága az is, hogy a koronavírus-fertőzésen átesett lakók kapcsolattartása is ugyanolyan megítélés alá esik, mint a koronavírussal szemben immunitást még nem szerzett lakóké, noha előbbiek védettebbek, nem tudják hozzátartozóiktól újra elkapni a betegséget. Több hozzátartozó is sérelmezte, hogy mintha a jogalkotó kifelejtette volna a gyógyult személyeket, és így minden hazalátogatást követően a már fertőzésen átesett lakók is kénytelenek a szociális intézményben tíz napra karanténba vonulni, 72 órán túli távolmaradásuk esetén pedig két negatív koronavírus-tesztet bemutatni az intézménybe való visszatéréshez. Mindez az immunitásuk fényében indokolatlan korlátozásnak tűnik, viszont a karantén pszichésen, a kétszeres tesztelés pedig anyagilag kifejezetten megterhelő. Ugyanígy indokolatlannak tűnik az intézményen belüli személyes kapcsolattartásukat is ugyanolyan szigorúan szabályozni, mint a fertőzésen nem átesett lakókét.

Álláspontunk szerint a COVID-19 megbetegedésen átesett lakók koronavírus-fertőzéssel szembeni védettebb helyzete szükségessé teszi a járványügyi intézkedések további differenciálását. Mivel a kapcsolattartás korlátozását a szükségesség és arányosság elvének figyelembevételével kell meghatározni, indokoltnak tartjuk az intézményen belüli és kívüli kapcsolattartás feltételeinek külön meghatározását a fertőzésen átesett lakók számára. Az intézményen belül megvalósuló kapcsolattartás biztonságos megszervezéséhez például nincs feltétlenül szükség plexi fallal ellátott látogató szobára, hazalátogatást követően pedig esetükben nem indokolt az izoláció vagy két negatív teszt bemutatása.

A szabályozás további differenciálása ösztönözné a koronavírus-betegségen átesett lakók és hozzátartozóik között a szorosabb kapcsolattartást, hiszen vannak, akik jelenleg azért nem viszik haza rokonaikat, mert nem akarják, hogy az intézménybe való visszatérést követően szerettüket 10 napig elkülönítsék, vagy visszatartó erőt jelent számukra a két PCR teszt költsége. A járványügyi intézkedések módosítása másrészről a COVID-19 betegségen még nem átesett lakók kapcsolattartását is gördülékenyebbé tenné, mivel a koronavírus ellen immunitást még nem szerzett lakók hozzátartozói számára több előjegyzési időpont állna rendelkezésre azáltal, hogy esetükben a biztonságos személyes találkozáshoz lehetővé tevő, nagyobb védelmet biztosító látogatópontot csak azok használnák, akik számára a személyes kapcsolattartáshoz valóban nagyobb fokú védelmi feltételek biztosítása szükséges. A differenciáltabb szabályozás továbbá kevesebb terhet róna az intézményekre a gyakoribb hazalátogatásoknak köszönhetően. Ezért az országos tisztifőorvoshoz fordultunk egy egyértelműbb és differenciáltabb szabályozást sürgetve.

Közérdekű bejelentésünk az országos tisztifőorvosnak

letöltés »

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Lesz szabad karácsonya az otthonápoló családoknak?

December 10-én az emberi jogok világnapján a parlamentben adja át a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ), a Lépjünk, hogy léphessenek! Egyesület és a csatlakozó szervezetek nyílt levelüket Rétvári Bence államtitkárnak és az országgyűlési képviselőknek. Azt kérik, hogy az idei évben fel nem használt költségvetési forrásokat a fogyatékossággal élőkre, az egészségügyi állapotuk miatt segítségre szorulókra, az otthonápoló családtagokra és szociális szakemberekre fordítsák.

Hasznos tippek azoknak, akiknek gondot okoz egy hivatalos dokumentum aláírása

Előfordult már veled, hogy az aláírásaid különböztek egymástól? Kerültél már olyan furcsa helyzetbe, hogy a banki ügyintéző szóvá tette, hogy nem ugyanolyan az aláírásod, mint az évekkel korábbi? Eszedbe jutott már valaha, hogy mi a helyzet azokkal, akik nem tudják mozgatni a karjukat, vagy fizikailag nem tudják aláírni a szükséges papírokat? Ez a bejegyzés tippeket és tanácsokat ad azoknak, akiknek nehezen vagy egyáltalán nem megy az ügyintézés.

Most döntünk a következő évtizedekről

Rengeteg mítosz és tévhit övezi még mindig a fogyatékos emberek lakhatása körüli vitákat. Miért nem jó nagy intézetben élni, annak ellenére sem, ha ott gondoskodnak az emberről? Miért tolunk ismét milliókat egy korszerűtlen rendszerbe? Kozma Ágnes szociálpolitikus szerint ezekben a hónapokban dönthetünk a fogyatékos gyerekek és felnőttek jövőjéről, és úgy tűnik, ismét elszalasztjuk a kínálkozó lehetőséget.