Az uniós milliárdok nem betonozhatnak be jogsértő helyzeteket

Még zajlanak a tárgyalások a következő hétéves uniós büdzséről, de a korábbi egyeztetések alapján tudható, hogy Magyarország közel 7 ezer milliárd forint forrásra számíthat 2021 és 2027 között. Az EU-s támogatással megvalósuló projektek közt vannak, amelyek a fogyatékossággal élő emberek aktív és önálló életvitelét segítik elő, de a korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy az érintetteknek és családjaiknak sokszor kevés érdemi hasznuk származik ezekből.

A fejlesztések előkészítése és végrehajtása nem jogszerű és nem is lehet hatékony a nem állami szereplőkkel való partnerség nélkül. Ezért a fogyatékossággal élő emberek érdekében végzett jogvédő munkánk tapasztalatai alapján javaslatokat tettünk a magyar kormánynak és az Európai Bizottságnak, hogy a lakhatás, az oktatás és a szociális szolgáltatások terén jelentkező égető fogyatékosságügyi problémákra az emberi jogok érvényesülését előtérbe helyező válaszok születhessenek a következő támogatási ciklusban.

Az egyik jelentős problémát a nagy létszámú szociális intézmények kiváltása terén tapasztaljuk. Ahhoz, hogy ez az átalakítás sikerrel járjon, a helyi, egyéni szükségletekre reagálni képes ellátórendszer létrehozására van szükség. Ehhez a szabályozási és pályázati környezetet úgy kellene átalakítani, hogy a a nagy intézmények helyett a helyi, alulról jövő kezdeményezéseké és az önkormányzatoké legyen a főszerep.

Sok esetben elkerülhető lenne, hogy a fogyatékossággal élő emberek bentlakásos nagyintézetbe kényszerüljenek: személyi asszisztenciával biztosítható lenne az önálló életvitelük, hogy el tudjanak járni dolgozni, vásárolni, szórakozni vagy orvoshoz. A személyi segítés azonban nehezen hozzáférhető, a jogosultak közel 84 százaléka nem tudja igénybe venni. Az állami finanszírozás jelenlegi működésképtelen logikáján kell változtatni ahhoz, hogy a fogyatékossággal élő emberek szükségleteik és egyéni elképzeléseik szerint maguk dönthessék el, hogy hol veszik igénybe a segítő szolgáltatást. A szolgáltatók közötti versenyt a kiemelkedő teljesítményért járó állami többletfinanszírozás ösztönözhetné.

Mintegy 800 súlyos és halmozott fogyatékossággal élő gyermek kívül rekedt a köznevelés rendszerén, ők az ápoló, gondozó szociális intézményekben mindössze heti néhány óra fejlesztésben részesülnek a hatékony tanulás és optimális fejlődés lehetőségétől megfosztva. Ha egy átlagos fejlődésű tankötelezett gyermek nem járhatna iskolába csak azért, mert nincs számára megfelelő intézmény, az komoly felháborodást váltana ki. Sok fogyatékossággal élő gyermek és családja számára azonban ez a valóság. A megoldást a befogadó iskolai férőhelyek létrehozása jelentené, vagyis a többségi iskolákban kellene fejlesztő csoportokat indítani a szükséges tárgyi és szakmai feltételek biztosításával. Ehhez egy átfogó fejlesztési koncepció elkészítését javasoljuk szakértők bevonásával.

A teljes javaslatcsomag alább érhető el.