Befektetés a múltba?

A posztszocialista átmenet egyik társadalompolitikai célkitűzése volt, hogy az embertelen körülmények között elzárt, a társadalom számára láthatatlanná vált fogyatékos népesség elhagyhassa a bentlakásos intézeteket. Az intézménytelenítésnek vagy kitagolásnak nevezett folyamatot az Európai Unió az összes csatlakozó állam esetében hatalmas összeggel támogatta az első programozási időszakban (2007-2013). A csatlakozók sokszor az orránál fogva vezették Brüsszelt, és a reform helyett a meglévő intézetek fenntartására fordították a forrásokat. Az ENIL riportja a TASZ fordításában.

A vizsgált időszakban a riport szerint Bulgáriában, Magyarországon, Lettországban, Litvániában, Romániában és a Szlovákiában is jelentős összegeket használtak fel nagy létszámú intézetek létrehozására és felújítására az Európai Unió forrásaiból. Szlovákiában 2009-ben döntöttek arról, hogy 99 millió EUR értékben finanszírozzák nagy létszámú intézetek létrehozását. Romániában 41 millió EUR-t fordítottak fogyatékos személyek intézményeinek bővítésére és felújítására, Litvániában 12,5 millió EUR-t költöttek ugyanerre a célra. Lettországban a Rigai Szociális Ellátóközpont fejlesztésére költöttek 2,4 millió EUR-t. Magyarországon legalább 2,5 milló EUR-ból újítottak fel intézeteket fogyatékos emberek számára.  
Bár az információk hiányosak, úgy tűnik, hogy Magyarország a régió más tagországaihoz képest kisebb arányban fordította nagy létszámú intézményekre a közösségi forrásokat. A jelentés ugyanakkor kiemeli, hogy jelenleg Magyarországon 6 nagy létszámú intézet bezárása van folyamatban. Sajnálatos, hogy e kitagolási folyamat során akár 25 főt befogadó lakócentrumok kialakítására is sor fog kerülni, ugyanakkor elismerést érdemel az, hogy e programon belül a források túlnyomó többségét kiscsoportos lakóotthonok és személyre szabott lakhatási szolgáltatások fejlesztésére fordítják.
A riport szerint a rossz befektetések legfontosabb okai között a kormányzati koncepciótlanságot, a leromlott intézeti épületek miatti aggodalomból táplálkozó felújítási kényszert, a hiányos EU-koordinációt, a civil társadalom elégtelen befolyását, és az EU-bürokráciában tapasztalt hibás kritérium-rendszereket kell látnunk.
A dokumentum letölthető innen. 
Az eredeti angol nyelvű riport elérhető itt.
Az ENIL (European Network on Independent Living) honlapja.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Észrevételeink a kormány kiírásáról a kitagolás folytatására

Nagy ütemben zajlik Magyarországon a nagylétszámú bentlakásos intézetek átalakítása, jelenleg 30 intézet vesz részt a folyamatban. Március elején új kiírást tett közzé a kormány, hogy még több intézmény pályázhasson kitagolási pénzekre. A közel 52 milliárd forintos keretösszegű pályázati felhívás célja az intézetek lebontása és helyettük személyközpontú közösségi szolgáltatások kialakítása. A kiírás által elképzelt kiváltási folyamat azonban még mindig sérti a fogyatékossággal élő emberek jogait, ezért javaslatokat fogalmaztunk meg a felhívás módosítására.

Térdelve adtunk hálát, hogy végre kikerültünk

Jövőre leszek 50 éves. Szüleim halálát követően kerültem intézetbe, epilepsziás vagyok. 2002 óta éltem abban az intézetben, amiről most írni szeretnék. Egy darabig egész jó is volt. De amikor fenntartóváltás történt, elszabadult a pokol..

Alternatívák a zárt osztályon túl: filmvetítést és kerekasztal-beszélgetést szervez a TASZ

Filmvetítést és kerekasztal-beszélgetést szervezünk a nem-önkéntes pszichiátriai gyógykezelés emberi jogi problémáiról január 30-án hétfőn a Nem adom fel kávézóban. Az érdeklődők megtekinthetnek egy izlandi, skizofréniával diagnosztizált férfi történetét feldolgozó filmet, valamint saját készítésű videónk is debütál a Mindpower módszerről. Ezt követően egy kerekasztal-beszélgetésen járjuk körbe a kötelező gyógykezelés jelenségvilágát, a jó gyakorlatok bevezetésének lehetőségét.