Bevándorlás és az iskola
Januártól négy részes beszélgetéssorozatot indítottunk „Szomszédunk a menekült” címmel a Bálint Házban. Minden alkalomhoz közzéteszünk egy tézisgyűjteményt, amely a legalapvetőbb állításainkat foglalja össze a beszélgetések egyes témáiban. A harmadik este arra a kérdésre keressük majd a választ, hogy korlátoznunk kell-e szabadságunkat annak érdekében, hogy megvédjük a társadalom biztonságát. Olvasd el vitaindítónkat.
1. Az ingyenes közoktatáshoz való ésszerű és egyenlő hozzáférés nem kiváltság, hanem a gyermekek egyetemes joga. A magyar állam kötelessége, hogy biztosítsa az ingyenes közoktatáshoz való hozzáférést a magyar állampolgárságú gyermekekhez hasonlóan a hazánkban hosszabb ideig élő külföldi gyermekeknek is.
Minden gyermeknek joga van az ingyenes közoktatáshoz. A Magyarországon hosszabb ideig tartózkodó külföldi gyermekek szüleik döntéseinek vannak kiszolgáltatva, vagy pedig menekülnek – azaz semmiképp sem saját akaratukból tartózkodnak Magyarországon. Nincs lehetőségük máshol élni az ingyenes közoktatáshoz való jogukkal. Ezért Magyarország kötelessége biztosítani a területén hosszabb ideig tartózkodó külföldi gyerekek számára az ingyenes közoktatást.
A külföldi gyerekek – egyes magyar állampolgár kortársaikhoz hasonlóan – sokszor jelentős költségek árán férnek hozzá a közoktatáshoz Magyarországon: nem vagy kevésbé jól beszélik a magyar nyelvet, anyagi helyzetükből adódóan lakhatási, ruházkodási nehézségeik vannak, a tankönyvek, taneszközök beszerzése gondot jelent, nem értik az iskolarendszer működését, benne jogaikat és kötelezettségeiket stb. Ezeket a hozzáférési nehézségeket a Magyar Állam köteles orvosolni a külföldi gyermekek esetében épp úgy, mint a magyar állampolgár gyermekek esetében. Állampolgárságától függetlenül minden Magyarország területén huzamosan tartózkodó gyermeknek egyenlő és méltányos hozzáférése kell legyen az ingyenes közoktatáshoz.
2. Minden, Magyarország területén huzamosabban tartózkodó gyermek tankötelezett, állampolgárságára, vallási és kulturális hátterére való tekintet nélkül.
A tankötelezettség a gyermek mindenek felett álló érdekét szolgálja. Azoknak a készségeknek, ismereteknek az elsajátítását célozza, amelyek garantálják, hogy a gyermek olyan felnőtté váljék, aki képes a közügyek vitelében való hatékony részvételre és a piacgazdaság körülményei közötti hatékony önrendelkezésre. A tankötelezettség világnézeti, kulturális háttértől függően eltérő terhet jelenthet a szülőknek: a gyermek tanulása olykor akár ellentétbe is kerülhet a szülő világnézetével, érdekeivel, jogaival. Ilyen konfliktusok esetén azonban a gyermek érdekei, jogai kerekednek felül. Az általános tankötelezettség ezért a szülők, gyermekek kulturális és vallási hátterétől függetlenül szükséges és arányos jogkorlátozás.
3. A tankötelezettség azonban többféle módon is teljesíthető. Az állam nem várhat el a többségitől eltérő kulturális vagy vallási hátterű szülőktől, gyermekektől olyan teljesítési formát, amely szükségtelenül és aránytalanul korlátozná lelkiismereti szabadságukat, illetve a gyermeknevelés szabadságát.
A tankötelezettség mindenkire kiterjed. Ez azonban csupán azt jelenti: mindenkinek egységes nevelési-oktatási célokat kell teljesítenie. E célok sokféleképp teljesíthetők. Mindenki számára biztosítani kell, hogy a tankötelezettséget olyan módon teljesíthesse, ami gyermekként vagy szülőként nem korlátozza szükségtelenül és aránytalanul az ő alapvető jogait. Egyes kulturális vagy világnézeti hátterű szülők, gyermekek számára a tankötelezettség egy adott módon történő teljesítése nagyobb és jelentős terhet jelenthet, mint másoknak. Például a hétköznapok köré szerveződő oktatás a vallási ünnepeiket hétköznap ünneplő családok számára jelentős teher lehet, ahogy számos tanítási szünetnek a zsidó-keresztény kultúrkör ünnepeihez igazodó időzítése, vagy akár a koedukált oktatás is. Az iskolának és a jogalkotónak is kötelessége biztosítani, hogy a családok választhassanak a tankötelezettség teljesítésének formái között, és egy adott tankötelezettség-teljesítési módon belül se érjék a gyermeket és családját aránytalan terhek kulturális hátterük, világnézetük miatt. Ugyanakkor az állam kötelessége a világnézetileg semleges közoktatás biztosításával, esetleg a testnevelési jellegű foglalkozások nemek szerinti csoportbontásával minimalizálni a tankötelezettség bármiféle világnézetű gyermekekre és családjaikra nehezedő terhét.
4. A gyermekeknek, szülőknek a többségi társadalomtól való pusztán kulturális vagy vallási eltérése nem indokolhatja a gyermekek többségi társadalomtól elkülönült nevelését.
A többi gyermekétől eltérő kulturális háttér vagy világnézeti meggyőződés önmagában egyáltalán nem lehet indoka annak, hogy egy gyermeket más kulturális hátterű vagy világnézeti meggyőződésű gyermekektől elkülönítve neveljenek: akár külön intézményekben, akár egy intézményen belül. A gyermek egyenlő bánásmódhoz és művelődéshez való joga a szegregált oktatásban nem tud érvényesülni. Éppen ezért még a gyermekek közötti nyelvi, iskolaérettségi, egyéni fejlettségi szintbeli különbségekből adódó pedagógiai kihívásokat is lehetőség szerint integrált oktatás keretében kell leküzdeni. Ha ez szakmailag nem csupán nehéz, hanem lehetetlen, a gyermek csak akkor részesíthető elkülönített felzárkóztató oktatásban, ha garantált, hogy a felzárkóztató nevelésbe történő besorolása valóban kizárólag a nyelvi, iskolaérettségi, egyéni fejlettségi szintbeli szempontok alapján történik; ha a felzárkóztatás célja az integrált nevelésre történő lehető leggyorsabb felkészítés; és a felzárkóztatás eszköze intenzív, céljának megfelelő, rövid, és előre meghatározott, terv szerinti időtartamú, személyre szabott oktatás.
5. A közoktatás alkotmányos rendeltetéseinek egyike, hogy felkészítse a gyermekeket egy sokszínű társadalom kihívásaira és lehetőségeire. A közoktatás példát kell mutasson, eszközöket kell kínáljon minden gyermeknek a tőle eltérő kultúrájú, világnézetű, társadalmi hátterű emberekkel való együttélésre és együttműködésre.
A közoktatás célja jelentős részben olyan "puha készségek" fejlesztése, amelyek a valós – sokszínű – társadalomban segítik a felnövő gyermeket eligazodni, másokkal hatékonyan együttműködni, békésen együtt élni. Egyetlen békés politikai közösség és piaci alapon szerveződő gazdaság sem működhet hosszútávon e készségek kielégítő és széleskörű elsajátítása nélkül. Az iskolában, iskolai osztályban a többségitől eltérő kultúrájú, világnézetű, társadalmi hátterű tanulók lehetőséget teremtenek arra, hogy a gyerekek az iskolaközösség életében való részvételük útján, az oktatás-nevelés során megismerkedjenek a sokszínű társadalom kihívásaival, és megtanulják azokat a módszereket, amelyek segítségével értéket kovácsolhatnak közegük sokszínűségéből. A közoktatás oktatási tartalmát, a közoktatásban tanító pedagógusok képzését úgy kell kialakítani, hogy a segítsék a gyermekeket e lehetőségek kiaknázásában. A sokszínű társadalmakban történő békés, hatékony együttélés tanulandó és tanítható, a közoktatásnak pedig egyik elsődleges feladata ebben segítséget nyújtani.
6. Az állami közoktatási feladatokat ellátó tanárok tiszteletben kell tartsák a különféle kulturális, világnézeti, társadalmi hátterű, származású gyermekek egyenlő emberi méltóságát.
Az állami intézményekben vagy állami közoktatási feladatokat ellátó intézményekben tanító pedagógusok kötelessége tiszteletben tartani a különféle kulturális, világnézeti, társadalmi hátterű, származású gyermekek egyenlő emberi méltóságát. Ez akkor is így van, ha a pedagógus saját világnézeti meggyőződése mást diktálna. A tanítás szabadsága megilleti ugyan a pedagógust, de annak elsődleges célja nem a pedagógus szabadságjogainak védelme, hanem a gyermekek számára legmegfelelőbb oktatáshoz szükséges pedagógusi mozgástér biztosítása. A tanítás szabadságának tehát abszolút határt szab a gyermek egyenlő emberi méltósága. Ha viszont a tanár és a gyermek világnézeti meggyőződése között alakul ki konfliktus, a tanár köteles tiszteletben tartani a gyermek világnézetét, nem pedig fordítva. A gyermek és a felnőtt konfliktusában ugyanis a gyermek jogai előrébbvalók.
