Bezárnak 6 intézetet: csikorogva, de végre fordul a magyar fogyatékosügyi politika

600 fogyatékos ember hagy el napjainkban 6 intézetet. Hatalmas lépés ez. Az EU pénzt adott, mi pedig ezernyi hibával, de mégiscsak jól használtuk ezt fel. Kutatási beszámolónk. 

A kitagolás ahhoz hasonlít, amikor valaki megpróbálja nyugat felé fordítani a családi trabantot, ami addig csak kelet felé haladt. A vezető eleinte nem érti, miért kellene fordulnia, a kormány be van ragadva, az úton nincs elég hely. De egy öltönyös idegen az út széléről kézjelekkel próbálja magyarázni, hogy arra jobb lesz, és ígéri, benzint is ad nekünk.

A trabant vezetője összeszedi minden erejét, és a mögötte ülő veszekedő család zajában megfordítja a kocsit.  De csak azért, hogy aztán a következő kereszteződésnél a rossz irányba kanyarodjon és ezt nagyon sokáig észre se vegye.

Mikor pedig végre észreveszi, már késő visszafordulni.

Valahogy így zajlik nálunk a kitagolás.

Kihirdetünk egy nemzetközi fogyatékosügyi egyezményt, amelyet nem értünk pontosan. Úgy döntünk, hogy bezárjuk a nagy létszámú intézeteket, de nem tudjuk, mit és hogyan kellene csinálni helyette. Nem bízunk az EU-ban, de elfogadjuk tőle az erre szánt pénzt. Ráadásul az EU sem tudja, mit is kérjen tőlünk.

Sok hozzá nem értésből, félreértésből, jóakaratból és elszántságból kerekedik ki a végeredmény.

Ami végül is sok szempontból sikeres lett.

Hogy mindez hogyan zajlott, arról Kozma Ágnes, Petri Gábor, Balogh Attila és Birtha Magdolna remek tanulmánya árul el részleteket. A tanulmány bemutatja,

  • hogyan készült fel Magyarország hat intézet bezárására és a lakók kiköltözésére Bélapátfalván, Berzencén, Szentesen, Kalocsán, Szakolyban és Mérken.
  • hogyan élték meg a lakók maguk ezt a folyamatot, és mennyiben volt lehetőségük részt venni sorsuk alakításában, és hogy
  • az EU-s támogatásokat milyen célokra költötték és ezek mennyiben segítették elő azt, hogy a fogyatékos emberek intézeteken kívül, a közösségben éljenek.

Töltsd le innen és olvasd el a tanulmányt:  “Az Európai Unió támogatásainak a szerepe az intézménytelenítésben és a férőhelykiváltás eddigi tapasztalatai” című kutatási beszámoló.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Joguk van tanulni!

Könnyen érthető blog a fogyatékossággal élő gyerekek iskolai jogairól.

Sára esküvője

Sára huszonhét éves. Rövidre nyírt, sötét haja van, kék szeme, gyöngyházszínűre festett körme, és váratlanul felvillanó, kedves mosolya. Nyáron eljegyzésre, aztán esküvőre készül, hiszen, ahogy fogalmaz, megtalálta „álmai pasiját”. Mégis, a TASZ ügyvédjének segítsége nélkül reménye sem lehetett volna rá, hogy valaha férjhez menjen. Sára ugyanis Down-szindrómás, és ha gondnokság alatt állna, ami rutinszerű eljárás a nagykorúvá vált fogyatékkal élőknél, akkor sok egyéb mellett azt a jogát sem gyakorolhatná, hogy maga döntse el, kivel és milyen formában szeretne együtt élni.

Megrendülhet Magyarországon az intézetek egyeduralma

A végére érhet lassanként az először 2009-ben útjára indított intézménytelenítési program első szakasza, amelyet az Európai Unió forrásaiból valósít meg Magyarország. A program célja, hogy fogyatékos emberek nagy létszámú bentlakásos intézetei helyett a helyi közösségbe integrált lakhatási szolgáltatásokat hozzanak létre. Az elmúlt három évben 1500 fogyatékos ember hagyta el az intézeteket, és ők ezekben a hónapokban foglalják el új szállásukat a korábbinál sokkal emberségesebb lakásokban és lakóotthonokban. Döntéshozók és intézetvezetők, a folyamatban részt vevő szakemberek értékelték saját munkájukat az Intézményi Férőhely Kiváltást Támogató Országos Hálózat találkozóján november 17-én.