Bezárnak 6 intézetet: csikorogva, de végre fordul a magyar fogyatékosügyi politika

600 fogyatékos ember hagy el napjainkban 6 intézetet. Hatalmas lépés ez. Az EU pénzt adott, mi pedig ezernyi hibával, de mégiscsak jól használtuk ezt fel. Kutatási beszámolónk. 

A kitagolás ahhoz hasonlít, amikor valaki megpróbálja nyugat felé fordítani a családi trabantot, ami addig csak kelet felé haladt. A vezető eleinte nem érti, miért kellene fordulnia, a kormány be van ragadva, az úton nincs elég hely. De egy öltönyös idegen az út széléről kézjelekkel próbálja magyarázni, hogy arra jobb lesz, és ígéri, benzint is ad nekünk.

A trabant vezetője összeszedi minden erejét, és a mögötte ülő veszekedő család zajában megfordítja a kocsit.  De csak azért, hogy aztán a következő kereszteződésnél a rossz irányba kanyarodjon és ezt nagyon sokáig észre se vegye.

Mikor pedig végre észreveszi, már késő visszafordulni.

Valahogy így zajlik nálunk a kitagolás.

Kihirdetünk egy nemzetközi fogyatékosügyi egyezményt, amelyet nem értünk pontosan. Úgy döntünk, hogy bezárjuk a nagy létszámú intézeteket, de nem tudjuk, mit és hogyan kellene csinálni helyette. Nem bízunk az EU-ban, de elfogadjuk tőle az erre szánt pénzt. Ráadásul az EU sem tudja, mit is kérjen tőlünk.

Sok hozzá nem értésből, félreértésből, jóakaratból és elszántságból kerekedik ki a végeredmény.

Ami végül is sok szempontból sikeres lett.

Hogy mindez hogyan zajlott, arról Kozma Ágnes, Petri Gábor, Balogh Attila és Birtha Magdolna remek tanulmánya árul el részleteket. A tanulmány bemutatja,

  • hogyan készült fel Magyarország hat intézet bezárására és a lakók kiköltözésére Bélapátfalván, Berzencén, Szentesen, Kalocsán, Szakolyban és Mérken.
  • hogyan élték meg a lakók maguk ezt a folyamatot, és mennyiben volt lehetőségük részt venni sorsuk alakításában, és hogy
  • az EU-s támogatásokat milyen célokra költötték és ezek mennyiben segítették elő azt, hogy a fogyatékos emberek intézeteken kívül, a közösségben éljenek.

Töltsd le innen és olvasd el a tanulmányt:  “Az Európai Unió támogatásainak a szerepe az intézménytelenítésben és a férőhelykiváltás eddigi tapasztalatai” című kutatási beszámoló.

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Mutasd meg a közösség erejét a saját településeden is!

A Szabad napot minden családnak! kampányunk során közel tízezren írták alá a petíciónkat. Szeretnénk, ha az érintettek és támogatók hangja közvetlenül a helyi polgármester-jelöltekhez is eljutna, ehhez találsz itt segítséget.

Inkább bezárták a terembe, nehogy elessen az udvaron

A gyerekek az iskola udvarán viháncolnak, kergetőznek, élvezik a tavaszt. A Te kisfiad azonban nincsen közöttük. Ő magára hagyva ül másfél órán keresztül az osztályterembe zárva, teljesen egyedül. Nem csak ma, sok másik napon is. Nem beszél, segítséget kérni nem tud. Mozgáskorlázottsággal él és Te csak annyi magyarázatot kapsz: azért nem lehet ilyenkor a társaival, mert a tanár fél, hogy elesik. Mit érzel, amikor erre rájössz? És még inkább … mit teszel?

Az életem odakint van

A nevem Binder Gábor és idén töltöm be a 30. évemet. Ép értelmű vagyok, mégis értelmi fogyatékosnak nyilvánítottak. Kizáró gondnokság alatt, egy vidéki város szociális intézetében telnek napjaim, és harcolok.

Harcolok azért, hogy elismerjék, én sem különbözöm másoktól, ugyanannyi jogom van dönteni az életemről, mint neked, aki most ezt a pár sort olvasod.