Civil szervezetek elégtelennek találják Sólyom László megszólalását a romákat ért támadásokkal kapcsolatban
Az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda, a Roma Polgárjogi Alapítvány és a Társaság a Szabadságjogokért szervezetek a múlt héten levélben kérték a köztársasági elnököt, hogy emelje fel szavát a rasszizmus és az előítélet ellen.
A levélben az emberi jogok védelmét fontosnak tartó szervezetek annak a határozott álláspontjuknak adtak hangot, hogy a nemzet egységét is megtestesítő államfőnek fel kellene szólalnia a romák elleni verbális és fizikai támadások, valamint a lassan elfogadottá váló rasszista indulatok ellen. Magyarország a gyűlölet általánossá válása felé sodródik, amivel szemben a jogrendszer önmagában tehetetlen, ezért kulcsfontosságú a közvélemény befolyásolására képes személyek és intézmények fellépése.
Az államfő hallgatása az elszabaduló indulatok közepette különösen fájó volt, mert Sólyom Lászlóról tudni lehet, ha valamit a szívén visel, nem habozik a nyilvánosság elé állni álláspontjával. Most többszázezer honfitársunkról van szó, akikkel szemben sokaknak úgy tűnik, minden megengedett.
Két embernek – köztük egy kisgyermeknek – kellett meghalnia ahhoz, hogy a köztársasági elnök végre megszólaljon a kérdésben, ez a megszólalás azonban mélységesen csalódást keltő. A köztársasági elnöknek egy ilyen helyzetben nem az a kötelessége, hogy semmitmondó módon felhívja a bűnüldöző szerveket az elkövetők azonosítására és a közvélemény tájékoztatására, amiről mindenki tudja, hogy egyébként is alapvető feladatuk, hanem azt kellene világossá tennie, hogy a romák ellen irányuló szóbeli és fizikai támadások elfogadhatatlanok, minden honfitársunk, függetlenül etnikai hovatartozásától, és azzal együtt, ugyanolyan fontos a köztársaság számára.
Budapest, 2009. február 25.
Eötvös Károly Intézet
Magyar Helsinki Bizottság
Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda
Roma Polgárjogi Alapítvány
Társaság a Szabadságjogokért
AZ EREDETI LEVÉL
TISZTELT KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÚR!
Ön akkor fordul közvetlenül a nyilvánossághoz, ha ennek idejét elérkezettnek látja. Az elnöki megszólalásnak valóban csak kivételes helyzetekben alkalmazott eszköznek kell lennie ahhoz, hogy megőrizze az elnöki szó tekintélyét, erejét és hatásosságát. E levelünkkel arra szeretnénk felhívni a figyelmét, hogy az a helyzet, amely felé Magyarország sodródik, már nem oldható meg a jogállam mindennapi eszközeivel, és olyan rendkívüli közbelépést igényel, mint amilyen az elnöki megszólalás: amely egyértelművé teszi, hogy a Magyar Köztársaság Alkotmánya milyen értékeket hordoz magában.
Hivatalba lépésekor azt nyilatkozta, nem kíván szeretett elnökünk lenni. A cigány kisebbség védelmében való megszólalásával valószínűleg nem is nyerné el széles néptömegek elismerését, ám annál inkább az Alkotmány embereként lépne fel.
Az a helyzet, amely felé Magyarország sodródik, a gyűlölet általánossá válásával írható le, amivel szemben a jogrendszer önmagában tehetetlen. Az elmúlt hetekben és hónapokban egyre kimutathatóbbá vált Magyarországon a rasszizmus. A fajgyűlölet terjedésével az is együtt jár, hogy az ország akár gazdasági, akár közbiztonsági nehézségeit, vagy akár egyes, szervezett bűnözők által elkövetett rémtetteket a roma kisebbség egészének rónak fel, és a rasszista indulatok, előítéletek további szítására használják.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a közhatalom is elfordul az etnikai kisebbségektől, több százezer magyar ember bűnözőként való megjelölése egyre elfogadottabb. Politikai oldalakon átívelő egység látszik kialakulni a statisztikai adatoknak álcázott előítéletes általánosítások hangoztatásában, ami felszámolja a gyűlölet nemrég még meglévő, utolsó fékjeit is.
Köztársasági elnökké választása alkalmából az Országgyűlésben elmondott beszédében Ön arról szólt, hogy soha nem volt ilyen fontos és időszerű annak felidézése, hogy a köztársasági elnök az egység intézménye. Ma Magyarországon a kirekesztésben már nagy az egység. A köztársasági elnök azonban a nemzet egységét fejezi ki, és ennél soha nem volt még időszerűbb kifejezni azt, hogy mit jelent a nemzet egysége, hogy annak minden tagja, kisebbséghez tartozástól függetlenül ugyanolyan értékes ember a Magyar Köztársaság számára, és mindenki ugyanúgy számíthat annak védelmére. Most, az emberek védelmében az Alkotmány értékeit kell kifejezésre juttatni.
Budapest, 2009. február 16.
