Csak a tények: mire költjük az EU pénzét? - 2. rész.

Három részes sorozatban és térképeken mutatjuk meg, hogy 2008 óta pontosan mire és mennyit költöttünk azokból az európai uniós forrásokból, amelyek eredeti célja, hogy a közép-kelet-európai államok szociális rendszerei felzárkózhassanak a közös standardokhoz, és kiváltsák a fogyatékos embereket elzáró tömegintézeteket. Ebben a cikkben a 2012 januárjában közzétett, Bentlakásos intézmények kiváltása című, 7 milliárd forint értékű tendert vesszük szemügyre. Ebben a programban tényleges intézet-bezárásokra kerülhet sor, a lakók egy része támogatott lakhatásba, mások kisebb intézményekben kerülnek elhelyezésre.

Magyarország először 1998-ban deklarálta, hogy a fogyatékos és mentális zavarokkal élő személyeket elzáró tömegintézeteket be kívánja zárni, és helyettük a helyi közösségben alakít ki számukra emberléptékű, személyre szabott lakhatási szolgáltatásokat. A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségéről szóló 1998. évi XXVI. törvénybe írt vállalás után ezt az ENSZ fogyatékosügyi egyezményének kihirdetésével nyomatékosította, amely kifejezetten emberi jogi sérelemnek tekinti a tömegotthonos ellátások fenntartását. 1998 és 2006 között a központi költségvetés 14 milliárd forintot költött tömegotthonok felújítására. Miután csatlakoztunk az Európai Unióhoz, hazánk is részesülhetett azokból a forrásokból, amelyek célja, hogy a közép-kelet-európai államok szociális rendszerei felzárkózzanak a közös standardokhoz. Jelen sorozatunk keretében összegyűjtjük és közzétesszük a releváns forrásokra és ezek felhasználására vonatkozó adatokat. Arra keressük a választ, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás után mennyiben hasznosította hazánk a rendelkezésre álló forrásokat a fogyatékos embereket elzáró tömegintézetek kiváltására. Ezekre a forrásokra két okból is kiemelt figyelmet érdemes fordítani: egyfelől mert kifejezetten a tömegotthonok lebontására és a közösségi szolgáltatások fejlesztésére szánják őket, másfelől azért, mert várható, hogy a következő programozási időszakban is számolhatunk e források felhasználásával, ezért az értékelés hozzájárulhat a későbbi hatékonyabb felhasználáshoz is.

Sorozatunkban az alábbi három pályázatról készítünk riportot:
TIOP.3.4.2/08-01 – Bentlakásos intézmények kiváltása
A pályázati programot 2012.01.27-én hirdették meg. Az első olyan program volt, amely kifejezetten fogyatékos és pszichiátriai beteg személyek intézményeinek bezárását és a lakók támogatott lakhatásba való elköltöztetését célozta. A pályázat ugyanakkor másodszorra került kiírásra. 2009 őszén már közzétették egyszer, de mivel az akkori feltételek szerint akár 150 fős intézeteket is építhettek volna belőle, a tiltakozások hatására a kormánynak vissza kellett vonna, és át kellett dolgzni a pályázatot. Négy évre volt szükség ennek a munkának az elvégzéséhez.
Az alábbi térkép a program keretében bezárt és létrehozás alatt álló ingatlanokat mutatja Az ikonokra kattintva megtekinthetők a beruházások legfontosabb adatai.

A pályázat célja:  "A konstrukció célja a fogyatékos személyek számára ápolást-gondozást nyújtó bentlakásos szociális intézményi férőhelyek kiváltása a lakókörnyezetbe integrált elhelyezést nyújtó, széles szolgáltatási kínálattal rendelkező, az öngondoskodásra való képességre épülő és az azt fejlesztő szolgáltatási rendszer irányába történő elmozdulással, összhangban a 1257/2011. (VII.21.) Kormány határozat szerinti Stratégiával. [Továbbá a] pszichiátriai és szenvedélybeteg személyek számára ápolást-gondozást nyújtó bentlakásos szociális intézményi férőhelyek kiváltása a lakókörnyezetbe integrált elhelyezést nyújtó, széles szolgáltatási kínálattal rendelkező, az öngondoskodásra való képességre épülő és az azt fejlesztő szolgáltatási rendszer irányába történő elmozdulással." (Pályázati útmutató) A pályázat keretében összesen 7 millárd forintot lehetett felhasználni.

Módszertani megjegyzések: Az adatok a pályázatokhoz készített első megvalósíthatósági tanulmányokra és ezeknek az információknak az intézetektől kapott korrigálására támaszkodnak, helyenként tehát lehetséges, hogy az ingatlanok nem pontosan ott helyezkednek el, ahol a térkép mutatja őket. Az adatok pontosítására 2013 novemberében került sor, az ezzel kapcsolatos munkát Kondor Zsuzsa végezte. 
Felhasználói csoportok és fejlesztett ingatlanok:
A projekt során összesen 6 pályázatot támogatottak: Berzence, Bélapátfalva, Kalocsa, Mérk, Szakoly és Szentes bentlakásos intézményeit zárják be. Az intézményekben értelmi fogyatékos és pszichiátriai beteg személyek élnek. Adataink szerint összesen 697 lakó hagyhatja el az intézményeket, és 65 ingatlant hoznak majd létre. A projekt során 6 lakócentrum, 40 lakóotthon és 18 lakás létesítésére kerül sor. A lakók 65 százaléka lakóotthonokba, 21 százaléka lakócentrumokba, 14 százaléka lakásokba kerül.  

Mind a lakók kiválogatása, mind az ingatlanok fejlesztése a kormány által elfogadott kitagolási kormánystratégiára és a szocális törvény szabályaira támaszkodott. Ennek megfelelően a lakókat a fogyatékosság súlyossága szerint irányították a megfelelőnek vélt ingatlanokba. Minél súlyosabb fogyatékossággot állapítottak meg egy lakónál, neki annál nagyobb esélye volt arra, hogy lakóotthonba, illetve lakócentrumba kerüljön. Ebből következik, hogy a lakók személyes preferenciáit nagyon sok esetben nem tudták figyelembe venni. Lakásban való önálló lakhatást csak a legenyhébb fogyatékossággal diagnosztizált személyek számára ajánlottak fel. Ez a megközelítés nincs összhangban a támogatott lakhatás koncepciójával és a kitagolás elfogadott, az EU által is javasolt standarjaival. A magyar eljárást ezért számos kritika érte:

  • A lakócentrumok koncepciója az intézményes életfeltételek túlélésének biztosítéka volt, lakócentrumok létrehozását nem lett volna szabad engedélyezni a projektben. 
  • Problematikus volt a lakóotthonokra alkalmazott szabályozás, ugyanis a szociális törvény szerint az egyes lakóotthonokban akár 14 fő együttélésére is lehetőség van. Míg az EU által preferált standardok nem számolnak már a lakóotthonok építésének lehetőségével, a megfelelő minőségű, nem tömeges ellátások biztosításához arra van szükség, hogy egy-egy lakóotthonban az együtt élő személyek száma ne haladja meg a 6 főt.
  • Súlyos szakmai hiba az, ha a lakhatási szolgáltatás típusa és a fogyatékosság súlyossága között bármilyen összefüggést tételeznek fel, vagyis ha a nagyobb függetlenséget biztosító lakóformákat csak az enyhébb fogyatékossággal élő személyek számára ajánlják fel. 
E strukturális problémákból következik, hogy a projektek végrehajtása során nem lehetséges a lakók szükségleteihez igazítani a szolgáltatásokat, hiszen a merev, helyenként kifejezetten az intézményi kultúrát újratermelő megoldások ezt nem teszik lehetővé. A Mental Disability Advocacy Center rámutatott, hogy a szolgáltatások tervezése során a lakók szükségleteit nem vették kellően figyelembe. Az Európai Unió szakértői csoportja és a magyar civil szervezetek több alkalommal jelezték ezeket a problémákat a jogalkotó felé, azonban érdemi elmozdulást nem sikerült elérniük. 
Az új lakóingatlanok elhelyezése
A pályázati kiírás szerint az új lakhatási szolgáltatásokat településbe integráltan, belterületen kellett elhelyezni úgy, hogy "az érintett társasház/településrész (utca) lakosságszámának maximum 10 százaléka lehet a lakhatási szolgáltatás tervezett férőhelyszáma", és a lakások/lakóházak nem lehetnek egymás közvetlen szomszédságában. A kiírás célként fogalmazta meg továbbá, hogy a lakóegységeknek minél szélesebb földrajzi körben kell elhelyezkedniük. Ennek a kitételnek bár formálisan valamennyi pályázat megfelelt, mégis több esetben is véleményünk szerint egymás mellé halmozták az ingatlanokat. Az alábbi térképrészlet a Bélapátfalvára eredetileg tervezett ingatlanokat mutatja. 

Az ikonokra kattintva láthatók az egyes lakóegységek részletes adatai.

Véleményünk szerint ez a tervezett elrendezés adhat - részben - magyarázatot arra is, hogy Bélapátfalván tömeges tiltakozási hullám fogadta a kitagolási terveket. A tiltakozás végeredménye az lett, hogy a helyi önkormányzat képviselőtesülete konszenzusos döntéssel igyekezett ellehetetleníteni a lakók kiköltözését az intézetből. A tiltakozási hullám egy évvel később a szomszédos Szilvásváradra - és sajnálatos módon annak képviselőtestületére - is átterjedt. Végül a nyilvánosság nyomására mindkét település képviselőtestülete visszavonta a fogyatékos beköltözők elűzését célzó döntését. (A TASZ ezzel kapcsolatos filmjét és riportját itt tekintheti meg.) Véleményünk szerint ha a lakóingatlanok kellően levegősen helyezkednek el, akkor kisebb az esélye az ilyen és ehhez hasonló tiltakozásoknak. 

Beruházási költségek alakulása
A pályázatra összesen 7 milliárd forint állt rendelkezésre, amelyből végül összesen közel 6 millárd forint került felhasználásra. Adataink szerint az egyes pályázatok között jelentős különbségek találhatók. Míg Szakolyban egy-egy lakóra 6,5 millió forint esik, addig Szentesen több, mint 11 millió forint, és Kalocsán majdnam 15 millió forint az egy főre eső költség. Adataink azt valószínűsítik, hogy egy adott projektben minél kevesbb volt az intézetből kiköltöző lakók száma, annál magasabbak voltak az egy főre eső költségek. 

Az egyes projektek közötti finanszírozási különbségek abból erednek, hogy a kiírás szerint projektenként legfeljebb egymilliárd forint volt a lehívható forrás maximális nagysága. A pályázók mindegyike arra törekedett, hogy a lehető legnagyobb forrást hívja le, és erre láthatóan lehetőségük is volt. Véleményünk szerint ezt azt eredményezte, hogy a pályázók akkor is dönthettek új épületek építése mellett, ha az szakmailag nem volt indokolt. Márpedig azt tudjuk, hogy a társadalmi beilleszkedés szempontjából akkor várható jobb eredmény, ha a fogyatékos személyek által használt ingatlanok nem ugranak ki a környezetből azzal, hogy jelentősen jobbak, mint a helyi átlagos ingatlanok. Az új, szép ingatlanok helyi konfliktusok forrásai lehetnek. A használt ingatlanok vásárlása mind a költséghatékonyság, mind a társadalmi beilleszkedés szempontjából jobb megoldás lett volna.

Az adatok szerint az, hogy az adott beruházás során hány személy hagyja el az intézetet, nem befolyásolta jelentősen, hogy mekkora forrásra pályáztak az intézetek, pedig ez indokolt lett volna. A megfelelő szabályozás hiányában ezért véleményünk szerint a pályázat helyenként pazarló volt. 
Összafoglalás és javaslatok
A pályázat során mintegy 6 milliárd forintból közel 700 lakó hagyhatja el az intézményeket. Üdvözlendő, hogy hazánkban is megindult az első kitagolási program. Üdvözlenő az is, hogy a 2009-ben közzétett első pályázati tervekkel ellentétben a végleges pályázat nem biztosított lehetőséget arra, hogy a bezárásra kerülő intézetekhez hasonló méretű tömegszállások kialakítására kerüljön sor, ahogyan az Közép-Kelet-Európa számos országában történt és történik. Ugyanakkor a pályázatban így is igen sok intézetcentrikus, a korábbi intézményi kultúrát meghonosító megoldást konzerváltak: a 25 fős lakócentrumok teljes egészében intézményes megoldásoknak tekinthetők, a nagy létszámú lakóotthonok esetében is van rá esély, hogy intézményi rezsimek alakulnak ki, és sajnálatos, hogy viszonylag kevés a lakások száma. Az új lakhatási szolgáltatásokat több esetben is túlságosan közel koncentrálták egymáshoz. Véleményünk szerint a programot kevesebb pénzből is meg lehetett volna valósítani, vagy ugyanekkor forrásból több ember számára is biztosítható lett volna az intézetek elhagyásának a lehetősége. Tekintettel arra, hogy 2014-ben új programozási időszak veszi kezdetét, és a kormány - üdvözlendő módon - elkötelezettnek mutatkozik a kitagolási program folytatására, ezek a hibák a soron következő periódusban korrigálhatók. 

Megosztás

Kapcsolódó hírek

Hol tart a fogyatékossággal élők számára fenntartott nagylétszámú intézmények kitagolása az EU-ban?

Hogy éreznéd magad, ha mások döntenék el helyetted, kivel élsz együtt, mikor kell felkelned, mit eszel ebédre, vagy mivel töltöd a délutánt?

KISOKOS: Mit tegyek, ha diszkrimináltak?

Mit jelent a diszkrimináció? Mit nevezünk védett tulajdonságnak? Ki kérheti az eljárás megindítását? Mit kell bizonyítani? Ezekre és további hasonló kérdésekre találod meg itt a választ.

Az autista gyereket nevelő szülők és az oktatásügy


A közelmúltban elindult tiltakozások az oktatásügy jelentős részét érintették, és a vitákban, követelésekben több érintett csoport is hangot adott véleményének: megszólaltak pedagógusok, szakszervezetek, iskolai közösségek, diákok és szülők, szimpatizáló állampolgárok is. A tiltakozáshoz februárban egy több száz, autista vagy más fogyatékos gyereket nevelő szülő is csatlakozott. Petícióban tettek közzé követeléseket, amelyek javarészt a családok életét, illetve a gyerekek oktatáshoz való jogát érintik.