Idén újraindultak azok a diszkórazziák, amelyekre a 2010-es évek eleje óta nem láttunk példát. A közel 15 évig tartó nyugalmi időszak elérésében nekünk is szerepünk volt: már 2005-ben nyílt levélben fordultunk a belügyminiszterhez és az országos rendőrfőkapitányhoz a diszkórazziák beszüntetéséért.

Két évvel később egy ombudsmani vizsgálat kimondta, hogy a tömeges, célzott razziák súlyosan sértik az alapvető jogokat. Állandó megszólalásainkkal hozzájárultunk ahhoz, hogy hosszú időre háttérbe szoruljon az efféle rendőri fellépés.

Ám 2025 februárjában a kábítószer-kereskedők ellen indított hajtóvadászat hamar utolérte a szórakozni vágyó fiatalokat is. Már márciusban nagyszabású rendőrségi akció zajlott egy debreceni szórakozóhelyen, amit nyáron a gödi Homokszigeten újabb razzia követett.

Akkor a BRFK még tartotta magát 2022-ben rögzített álláspontjához: Budapesten nincsenek többé kifejezetten kábítószeres visszaélésekre irányuló razziák, csak összevont ellenőrzések, ahol több hatóság együttműködik. De ez mostanra megváltozott. A budapesti Ötkert részeként működő Dojo Clubban már klasszikus diszkórazzia volt, az ORFK pedig további hasonló akciókat helyezett kilátásba.

Eközben celebek ellen is sorra indulnak házkutatások és büntetőeljárások. Különösen aggasztó, hogy ezeknek az ügyeknek a részletei – melyek különleges személyes adatnak minősülnek – már az intézkedés napján kiszivárogtak a sajtóba. Ez súlyos kérdést vet fel: hogyan kerülhettek ki folyamatban lévő büntetőeljárások adatai, és ki dönt arról, hogy kikre irányuljon a közvélemény figyelme?

A kábítószerek elleni fellépés soha nem írhatja felül a jogállami garanciákat

Alapelv, hogy a rendészet nem használható politikai erődemonstrációra, a jogszabályok pedig nem igazíthatók pártpolitikai célokhoz. A drogellenes fellépés jelenlegi iránya azonban azt mutatja, hogy a fenti hatósági intézkedések nem a kereskedelem visszaszorítását célozzák, hanem szelektív módon érintenek társadalmi csoportokat: celebeket, fiatalokat, szórakozóhelyeket.

A mindenkire kiterjedő razziák, egy szórakozóhely teljes közösségét érintő igazoltatás és előállításuk mintavételre önmagukban is súlyos alapjogi problémát jelentenek. A rendőrség ilyenkor indokolatlanul avatkozik be olyan emberek magánszférájába, akik egyszerűen csak szórakozni mentek, nem sértenek törvényt, és semmilyen konkrét gyanú nem irányul rájuk. Ez a személyes szabadság indokolatlan korlátozása, ami alkalmatlan a kábítószer-kereskedelem visszaszorítására. Az ilyen rendőri intézkedések kézzelfogható eredmények helyett leginkább megfélemlítéshez vezetnek, ami a dílerek helyett a tisztességes tömeg kedvét fogja elvenni a szórakozástól. 

Egy november 18-án kelt kormányrendelet ráadásul már azt is lehetővé teszi, hogy három hónapra bezárjanak egy szórakozóhelyet, ha ott kábítószer kereskedelem elkövetése miatt indul büntetőeljárás. Ez nemcsak aránytalan, hanem olyan helyzetet teremt, amelyben az üzemeltetők objektív felelősséggel tartoznak a vendégek magatartásáért, amire csekély hatásuk van. Ez sérti az arányosság követelményét és a tisztességes eljáráshoz való jogot is.

A diszkórazziák, a fenyegető hatósági kommunikáció, valamint a drogügyi kormánybiztos nyilvános vádaskodásai és az általa is előtérbe tolt celeb-ügyek nem a kábítószer-kereskedelem felszámolására, sokkal inkább morális pánikkeltésre és a kritikus hangok elhallgattatására alkalmasak.

A razziák tömeges, sokszor indokolatlan adatkezelést és megalázó helyzeteket eredményeznek, miközben a szórakozóhelyek működését, az önkormányzatokkal való együttműködésüket és a közösségi életet is ellehetetlenítik. Az ilyen fellépések tovább rombolják a lakosság bizalmát a hatóságok iránt, és végső soron a valódi problémák kezelésétől vonják el a figyelmet.

A látványos razziák nem helyettesítik a valódi drogpolitikát

A „zéró tolerancia” típusú retorikát világszerte politikai kampányeszközként használják. Miközben a kereskedelem visszaszorításában legfeljebb ideiglenes részsikereket könyvelhetnek el ezzel, kijelölik a bűnbakokat, legitimálják a látványos rendészeti akciókat, és elhallgattatják a kritikus hangokat. A Fidesz drogellenes háborúja is ebbe illeszkedik: szimbolikus ügyekkel igyekszik politikai előnyt kovácsolni, miközben a probléma gyökereihez továbbra sem nyúl hozzá.

Aki valóban meg akarja védeni a fiatalokat, az nem üldözi őket, hanem megerősíti az ellátórendszert, támogatja a segítségnyújtást, kiszámítható, ellenőrizhető drogpolitikát működtet és nem csupán a rendőrségre támaszkodik. Az Európai Unió 27 tagállamából 26 osztja azt az álláspontot, hogy a drogprobléma csak átfogó, komplex drogstratégia keretei között kezelhető. Egyedül a magyar kormány gondolja ezt másként.

A diszkórazziák újraindítása, a celebek és a szórakozóhelyek célkeresztbe állítása világosan jelzik, hogy a magyar drogpolitika letért a jogállami útról. A mi álláspontunk világos: az emberi jogokat nem lehet feláldozni a politikai kampány oltárán. A droghasználók, a fiatalok, a szórakozóhelyek és az önkormányzatok nem válhatnak egy párt kampányának eszközeivé, a jogállam ugyanis mindannyiunk közös érdeke.